V múltja

5 évvel ezelőtt

Éppen haza fele tartottam a suliból. Mind minden nap. Lassan három éve annak, hogy apa meghalt. Három hosszú éve. Autó baleset történt. Miattam. Ha nem találom ki, hogy nekem kell az a kis autó amit a tévében láttam, akkor nem indul el, hogy megvegye. Lassan haza értem.
- Megjöttem! - ordítottam.
- Ohh! Szia kicsim! - köszönt anyum a konyhából.
Ledobtam a cipőm és a táskám, majd a konyhába indultam.
- Mit csinálsz? - kérdeztem.
- Ma át jön az a férfi akiről beszéltem és hozza a két gyerekét is. - nézett rám miközben a kaját csinálta.
- Minek neked új férj? - néztem rá.
- TaeHyung. - nevetett. - Csak a barátom aki átjön enni a két gyerekével. Rendben?
- Igen. Ugye nem kell kiöltöznöm? - indultam a szobámba.
- Dehogy kell!
Azonnal a szobámba mentem és ledobtam magam az ágyra. Soha nem voltam az a tanulós típus. Mikor haza mentem mindig tévéztem, gépeztem, vagy csak aludtam. Most is elnyomott az álom. Arra keltem, hogy valaki engem néz. Kinyitottam a szemem és egy lány ült a derekamon. A válláig érő vörös haja volt. Csak pislogtam, erre ő elmosolyodott.
- Azt nem mondta apa, hogy dögös a barátnője gyereke. - simított az arcomra. - Milyen ijedős kis fiú vagy. - hajolt közelebb az arcomhoz. - Szép a szemed... - suttogta.
Nem tudtam mit csináljak, de nem is kellet pár perc múlva anya ordított, így a lány leugrott rólam. A kezét nyújtotta és felhúzott az ágyról.
- Jeon Ha Mi vagyok. - mosolygott.
- TaeHyung. Kim Tae Hyung.
- Örülök. - mosolygott.
- TaeHyung, gyertek már! - szólt megint anya.
Lementünk a konyhába és egy öltönyös férfi ült az asztalnál és egy nálam idősebb srác. Ennyit arról, hogy nem kell kiöltözni.
- Ő a fiam. TaeHyung. - nézett rám az anyám.
- Örvendek. - nyújtotta nekem a kezét a férfi.
- Én is. - fogtam meg.
- Ő a fiam. - nézett a fiúra. - Jeon Jung Su.
- Szia. - köszöntem.
- Szia. - mosolygott rám.
Békésen megvacsoráztunk. Sok mindent megtudtam anya új pasijáról. Üzlet ember és, hogy rengeteg pénze van! De nekem nem kell új apa. Attól, hogy a régi már nem él, nekem ő az apukám.

3 évvel később

Már lassan egy éve házas anya a pasijával. Hozzájuk költöztünk és sok mindent megtudtam. JungSu nem olyan mint azt hittem. Először jó fej volt, aztán egyre gonoszabb lett. Mindig lenyúltam a pénzem, de anya és úgymond apa előtt megjátszotta magát. Hami egy perverz állat! Mindig tapogat és puszilgat, de csak akkor amikor senki nem látja. Ma lesz anyáék házassági év fordulója. Már itthon vagyok a mostoha tesóimmal. Már csak arra várunk, hogy anya és "apa" haza jöjjenek. Éppen a szobámban videó játékoztam amikor ajtó csapódást hallottam. Azonnal lerohantam és mostoha apámra néztem.
- Hol van anya? - kérdeztem, de nem válaszolt.
- Apa, hol van? - kérdezte Hami is aki akkora már mellettem állt.
- Gyertek le mind hárman. - mondta.
Mind hárman lementünk a konyhába és leültünk. Ideges volt apám.
- Gyerekek... Anyátokat megölték.
Nem akartam hinni a fülemnek. Ez nem lehet. Ez nem igaz! Miért tették?! Az arcomat elöntötte a sós könnyem. Elvesztettem a legfontosabb embert az életemben! A kezembe temettem az arcom és sírtam. Egy kezet éreztem a hátamon.
- Ne sírj TaeHyung. - hallottam Hami hangját.
- Miért ölték meg!? - néztem nevelő apámra.
- Már elég idősek vagytok, hogy elmondjak nektek valamit. Mától kezdve nem jártok iskolába, nem beszéltek senkivel. Anyátokat azért ölték meg, mert a pénzemre fájt a foguk. A maffia pénzére fájt annak az idiótának a foga. Mától mind nekem dolgoztok. Mától én vagyok TaeHyung nevelője. És TaeHyung. - nézett rám. - Mától azt teszed amit ÉN mondok. Ha azt kérem verd meg. Megvered. Ha azt kérem erőszakold meg. Megerőszakolod. Ha azt kérem rabold el. Elrabolod. Ha azt mondom öld meg. Megölöd.

11. Fejezet

V szemszögéből:

Ebéd után fél háromkor már útban voltam a maffia központjába. Délben telefonáltak, hogy be kell mennem. Mit akar már megint az a rohadék? Örülhet, hogy én nem léptem ki. Mondjuk nem tehetem meg. Minél inkább nem akartam menni annál közelebb értem a kocsmához. Beléptem az ajtón és már jól ismert vendégként engedtek be hátra. Kifejezetten utálom ezt a helyet. Füst van és büdös. Nem néztem se jobbra, se barra. Egyenesen előre, majd be a nagyterembe ahol egész sokan voltak. Hami is ott ült. Az ajtó csapódásra mindenki rám nézett és csend telepedett le.
- Már azt hittem sose jössz. - mosolygott a főnök.
- Más dolgom volt. - sétáltam beljebb.
- Mégis mi? Nem Hamival voltál, amit most díjazok. - állt fel a helyéről.
- Az az én dolgom... - néztem egyenesen a szemébe. - Miért lettem ide rángatva?
- Hát tudod... Eléggé kifogytunk a kurvákból. - nézett körbe a fiúkon akik a teremben voltak. - És hát mindenki nagyon kényelmetlenül érzi magát meló után. Szóval... Holnap el kéne hoznod azt a két ribancot akik lenyúlták a kocsimat. - komolyodott el az arca.
- Vissza mondom a melót. Nem kell a pénz és nem hozom el őket! - ordítottam el magam.
A főnöknek csak eltorzult az arca és egy hatalmas ütést mért az én arcomra. Akkorát, hogy egyenesen a földre estem. Felém állt. Nem álltam fel a földről.
- Csak nem bele szerettél valamelyik libába? - nevetett és a lábával a hasamba lépett. - Csak, hogy tudd... Ha nem te, de valaki ide fogja őket hozni... - lépet még jobban bele a hasamba. - És mind kettőt megdugom.
Reflex szerűen löktem le a lábát a hasamról és álltam fel, hogy arcon vágjam, de gyorsabb volt és gyomorba könyökölt. Ismét a földön kötöttem ki.
- Mégis bele szerettél az egyikbe. - guggolt le hozzám. - A félénkbe vagy a húzódós tyúkba?
Nem mondtam semmit csak arcon köptem, amire ő egy hatalmas ütéssel jutalmazott. Nem tudom az arcom vagy a gyomrom fáj jobban.
- Nehéz lesz dönteni kivel kezdjem majd. Mivel mind kettő szűz. - állt fel mellőlem.
- Csak... - köptem ki a számban összegyúlt vért. - Csak a rózsaszín hajú az... - fordultam a hasamra és négykézlábra álltam.
- Te ezt honnan tudod? - a szemét résnyire nyitva nézett rám.
- Onnan, hogy az egyiknek én vettem el. - mosolyogtam gúnyosan. Ha már szarrá ver akkor én is szórakozni akarok egy kicsit.
- Mit mondtál? - intett a mögöttem álló két gorillának akik karon fogtak és állóhelyzetbe rántottak. Most érzetem igazán, hogy rohadtul fáj a hasam.
- Jól hallottad... - még mindig mosolyogtam.
- Te szemét! - úgy arcon ütött, hogy a két férfi nem tudott megtartani. A földre estem és az az idegbeteg megállás nélkül kezdett rugdosni. Még a könny is a szemembe szökött, de nem hagytam, hogy el is hagyják a szemem. Előre látom a többiek reakcióját az arcomra és Youngét az egész testemre. Lila és sárga, helyenként fekete foltok. Lehet valahol még a bőröm is felszakadt. Amint abba hagyta a rugdosásom odébb sétált. Végig húztam a kezem az arcomon, majd a szemem elé tettem azt. Jól sejtettem. A kezem véres volt. A saját vérem tündökölt rajta.
- Mi legyen vele? - kérdezte az egyik srác.
- Dobjátok ki a kuka mellé. Már úgy sincs magánál. - válaszolt a főnök. - Ha még is tegyetek róla, hogy ne legyen észénél.
Láttam, hogy elhagyja a termet. Az egyik srác lépett oda hozzám, majd leguggolt.
- Sajnálom haver... - arcon vágott és a sötétség tárult elém.
Rájöttem valamire. Meg kell védenem a lányokat. Meg kell védenem őket, akkor is, ha egy ember életébe kerül.

Angel szemszögéből:

- Ki a franc hagyta nyitva az ajtót! - ordított reggel Abi. Kómásan kisétáltam a nappaliba és már Abi nem volt ott. Gondoltam, hogy elment vagy valami ezért a hűtő felé  el sétálni, mikor meglátom, hogy az ajtó előtt fut el.
- Mi történt? - jött ki You a szobájából és a szemét dörzsölte. Látom ő is most kelt fel.
- Fogalmam sincs. - vontam vállat és elővettem egy müzlis tálat. - Mikor jött... - You felé fordultam és láttam, hogy a szemei duzzadtak és pirosak. - Sírtál egész éjjel? - mentem oda hozzá - Mi történt veled?
- Semmi. Biztos csak álmomba! - ment a konyha felé
- You. Ha álmodsz is felkelsz amiatt és csak 30% hogy újra azt fogod álmodni tovább. Elmondanád? - sétáltam mellé
- Igen. Az, hogy... - Abi futott be. Nem tűnt boldognak.
- YOU! Nyitva hagytad az ajtót, mikor bejöttél! Eltűntek a kutyák!
- Micsoda? Milyen kutyák? - jött be az ajtón Jin - Volt itt kutya? Csak bacikat terjeszt! Vigyétek őket innen!
- Ne nyávogj már hercegnő! Mint ahogy megemlítettem ELTŰNTEK. - hangsúlyozta ki Abi - Többiek mikor jönnek?
- Tudod Abi nem mindenki tud mindig ugrani, mikor te szólsz. - ült le a földre, de egy másodpercig se tartott, hogy felálljon. - Bacis...
- Úristen! Te milyen férfi vagy?! - akadt ki
- Mi van itt? - jött be az ajtón Moon
- A kutyák eltűntek. Segítenétek megkeresni? - kérdezte Abi Moontól
- Mióta van nektek kutyátok? - nézett Moon Youra
- Tegnap hozta haza Abi. - válaszolta You. Pont ebben a pillanatban rugdosta be Hope a többieket az ajtón. Legfőképpen Jugnkookot és  Sugát kellet.
- Rendben. Akkor párokba keressük meg őket. - javasolta Moon
- Na ne már Moon!  Én nem fogok bacis kutyákat keresgélni.
- Az utcán találtuk. - fokozta tovább Abi a dolgot
- 100% hogy nem fogom őket keresni! - indult volna ki a lakásból Jin, de Moon megállította
- De! Segítenünk kell. Úgy hogy maradj! - megállt egy helyben - Akkor legyen. Hope Abivel, Jimin Angelle, Suga  Jinnel, You Jungkookal.
- Nem! - mondta határozottam You
- Miért? - kérdezte Moon. Látszott Jungkook arcán egy kis pír és a tekintete bánatot sugallt. Lehet, hogy volt köztük valami? Amiatt sírt You?
- Miért nem lehetne úgy, hogy én Abival, You veled. Jimin Hopeval, Suga Jinnel és  Jungkook Vvel?  - kérdeztem Moontól - Várjunk. Hol van V?  - kerestem a szememmel
- Még nem jött haza. - mondta Suga és Abi dombjait nézte. Minek kell még pizsamában lennie. Nem értem.
- Ohh. Akkor megvárhatná V-t.
- Valakinek van ellenvetése? - nézett körbe Moon. - Rendben. Akkor hát keressük. Be mentem a szobámba és át öltöztem utcai ruhába. A szekrényem elé lépkedtem, majd kidobtam egy farmer nadrágot hozzá egy rózsaszín trikót.  Fiókból kidobtam véletlenszerűen választott fehérneműket és elkezdtem  öltözködni. a nadrágom húzásánál ajtó nyitására kaptam fel a fejemet. Szerencsére csak Abi volt az.

-  Angel. Megváltozott a terv. - a mondandója közben  vettem fel a trikót. - Most hívott Jakcson, hogy eljött ide egy fotózásra. Holnap indulnak és ma találkozna velünk.  Úgy hogy siess és induljunk.

- De a többiek a kutyákat keresik! Ez nem fair a többiekkel szembe.

- De Angel. Tudod milyen rég láttam őt? Már holnap nem találkozhatok vele. Kérlek. - húzta el az utolsó szavát

- Rendben, de akkor siessünk.  Kifognak borulni a többiek, hogy ők keresik helyettünk. Pontosan hova kell menni? - húztam fel az egyik tornacipőmet.
- Elmondom útközbe. Siessünk. - mikor készen lettem megfogta a csuklómat és az bejárati ajtóhoz futottunk, majd egyenesen lefutottunk a lépcsőn. Nagyon elfáradtam benne. Nem hittem volna, hogy Abi ilyen gyorsan fut. Elfutottunk az utca végére a főúthoz és stoppolt egy kocsit.  Nagyon gyorsan fogott autót és egy húzással berántott az autóba.
- Olyan rég láttam! Nagyon hiányzik.  - már innentől oda se figyeltem, mert tudom, hogy túl fogja dramatizálni ezt a " hiányzik a kis édi bogyóm és a gyerekem is nagyon.Biztos jó az én kisfiam vagy lányom.  " Már nem emlékszem a KUTYA nemére. A városból majdnem kijöttünk, mikor behajtott egy épület elé.
- Abi. Hova jöttünk? - néztem rá utána vissza a helyre. Akkor vettem észre a nagy betűkkel írt ajtó felett a Paintball pálya felíratott.  - Én nem tudok! És már lassan 2 óra lesz. Még nem ettem. - fogtam meg a hasamat, mert egy kis émelygést éreztem.
- Jó lesz. Ki van bérelve az egész hely és tuti lesz bent valami zöldség.
- Zöldség. - mondtam komoran. Ki van bérelve? Miért mennyien leszünk bent? Abi kipattant a taxiból és az épületbe kezdett el futni ott hagyva engem, aki éhes gyomorral, zombi járással vándoroltam befele. Mikor beléptem már nem találtam Abit. közben sok ember sétált össze vissza és mindenki végig mért. Elég rémisztőek voltak. Egyik se volt keleti származású. Gondolom mind amerikaiak.  Biztos nem fogom tudni megértetni velük magam. Vagyis de.
- Abi? - néztem rá miközben elsétált előttem. Elkezdett beszélni valami ufó nyelven majd balra mutatott. Gondolom arra lesz. Elsétáltam arra és a harmadiknál találtam meg őt és Jacksont, ahogy ölelkeznek.
- Abi. Miért hagytál ott? - mentem be a szertárba
- Abi. Ő itt Jackson. - mutatott rá. Utána átváltott angolra és csak a nevemet értettem. Gondolom bemutatott neki.
- Szia. - mosolygott rám és megfojtott az ölelésében
- Hello. - köszöntem vissza, majd elengedett. Még beszélgettek kicsit gondolom rólam, mert mindig rám néztek és közben elgondolkodtam, hogy talán nem kellett volna ide jönnünk.
- Vegyél le egy felszerelést és vedd fel őket. - mondta és ő is levett egyet majd kezdte magára aggatni. Én is így tettem. A mellény még könnyű volt, de  fogalmam sem volt, hogy most a szemüveget a sisakra felé vagy alá kell. Csak sajnos Abi hamarabb magára kapta és elhúzott Jacksonnal. Próbáltam utolérni őket, de nem sikerült. Valahogy még el is tűntek körülöttem az emberek. Ezert bementem a legközelebbi szobába és kinéztem az ablakon és láttam hogy ott gyülekeznek lent az emberek. Semmi kedvem nem volt lemenni. Tökéletes olt nekem ez a poros hely, ahol van néhány festék folt. Ráférne eg takarítas. Elhelyezkestem egy sarokba és halottam a futkorászást a szoba előtt. Biztos most jött a takarító szolgálat.  Ki néztem  és egy fiu fegyvert fogott rám. Még is mit akarhat? Miért akar megölni          engem?! 

- Én... béke. - nyögtem ki két angol szót a számból remegve. Egy hirtelen mozdulattal  bentebb  lökött és bezárta maga mögött az ajtót. Fájt a fenekem és csak a legrosszabbakra tudtam gondolni. Talán megakar erőszakolni? Nem! Nem akarom!

- Kérlek hagyd a szűzhártyámat!! - ordítottam  becsukott szemmel. Éreztem. hogy a két kezét a két térdemre tette le és nevetett halkan

- Miért nem vetted fel a sisakot és a szemüveget? - szólalt meg az anyanyelvemen- Ez így veszélyes. - kinyitttam a szememet és akor ismertem fel, hogy ő is koreai származású. Akkora biztos értette mit mondtam neki az előbb.  Kínosan érzem magam az előbbi elszólalásom miatt. 

- Nem tudtam hog kell felvenni. - néztem a felszerelésemre oldalra. 

- Gyorsan rád adom majd tűnjünk el. Nem akarok meghalni első tíz percben. - nyúlt a cucchoz, majd rám adta az engedélyem nélkül. - Kész. Mehetünk? - bólintottam egyet, majd az ajtóhoz sétàlt és kinyitotta résnyire, hogy kinézhessen. Mikor meghallottam rájöttem, hogy én  pont a pályán bújtam el. Milyen szerencsés vagyok. A folyosón mentünk  és a seggebe voltam már annyira követtem. Hevesen megfogta a mellényemet és magához húzott. Az arcon nagyon közel volt egymáshoz . Ijedten bámultam rà, mert nem tudtam miért csinálta ezt, de megtudtam néhány másodperc múlva, mert pont mellém lőtt valaki. Biztos engem vettek célba. 

- Majdnem meghaltál. - mondta, majd elengedte a mellényt és tovább ment.  Sündörögtem utána és  kezdtem szédülni az éhségtől. Tovább mentünk míg, megint nem puska hangott halottam, de ő beugrott elém és így ő " meghalt ".
- Na akkor szia. - intett egyet - Vigyázz, mert nagyon fájdalmas a lövés. - mikor kimondta az utolsó szavát háton lőttek, mire az erő hatására előre estem és beverte a fejemet.



Jimin:

Fel vagyok háborodva. Miért pattintott le engem Angel? Sokkal jobban örültem volna neki, mint Hopenak. Mondjuk Hope a legjobb haverom, akit imádok piszkálni, de akkor is rosszul esik, mert Angel és Abi együtt élnek és még együtt is aludhatnak. És én? Én nem aludhatok Angelel, még nem is élek vele együtt. Mondjuk arra még nem készültem fel. Talán most megteszi inkább Hope. Sétáltunk ki az ajtón, hogy elkezdjük keresni a  kutyákat, de észrevettem, hogy sietősen  a lépcső felé futnak. Még is miért sietnek ennyire? Nagyon kíváncsivá tett engem, ezért ordítottam Hopenak, hogy jöjjön és futni kezdtem és futott utánam Hope. Láttam, hogy beszállnak egy taxiba ezért próbáltam lehető leggyorsabban taxit fogni és közben nézni, hogy merre megy a másik bizonyos taxi. Hope fogott egy taxit és gyorsan bepattantunk.
- Dupla árat fizetek, ha siet  és követ egy másik taxit! -
-  Rendben. - taposott a gázra
- Miért sietünk és hova? Nem kutyákat kéne keresnünk? - értetlenkedett Hope
- Abi és Angel sietősen elmentek taxival valahova.  Gondoltam követjük őket, hogy miért nem keresik a kutyákat.
- Úristen. - tette a homlokára a kezét Hope - Abi kettő. Miért szerettek ennyire követni valakit? - kezdte rázni a fejét. - Sose fogom megérteni. 
- Majd megérted, ha valaki miatt aggódni fogsz. - bólintottam mindent tudóan.
- Vagy csak féltékeny vagy.
- Vagy csak féltékeny vagyok. - mondtam mint egy papagáj - Mi? ÉN NEM VAGYOK FÉLTÉKENY! Sosem voltam és nem is leszek.  Maximum rám lehetnek féltékenyek.
- Megértettem. - nevetett. Igazat mondok, ha Angel egy fiúval is találkozna akkor se lennék féltékeny... A boltos fiú miatt se voltam féltékeny.
A városból már majdnem kint voltunk, mikor bekanyarodott az taxi előttünk. Mi meg kiszálltunk a taxiból és úgy sétáltunk be az épület elé.
- Paintball pálya? Mégis minek akarnának ide jönni? - értetlenkedtem
- Menjünk be és kiderül. - javasolta Hope és elindult az ajtófele. Beértünk  és senki se volt, de halottunk beszélgetést  és a hang irányába ment. Megláttuk az erkélyen Abit és egy angol srácot, miközben nevetnek.
- Még mindig nem vagy féltékeny?  - kuncogtam kicsikét és Hope csak úgy kiviharzott az ajtón. Siettem utána.  A nevetés elmúlt, mikor Abi meglátta Hope-ot.
- Hogy kerülsz ide? - nézett rá Abi - Vagyis hogy kerültök ide? - javította ki magát
- Követtünk, de ez nem fontos! Mit csinálsz ezzel az angol fiúval?
- Eszünk. - mutatott az asztalra, ahol volt két szendvics. A fiú elkezdett angolul beszélni  Abihez.
- Hi. I'm jackson. - ismerős a neve.  Viszont szerintem nem csak nekem, mert Hope feje vörös lett és a tarkóját kezdte el vakarni.
- Ő a meleg barátod nem igaz? - mondta Hope. Akkor már értem miért rémlik a neve. Nekik van közös gyereke nem? Valami Jabi vagy mi.
- Igen. Holnap megy haza és mivel rég láttam találkozni szerettem vele. Ugye nem nagy baj? - nézett rá kiskutya szemekkel
- Nem. - nevetett Hope - Most ebédelsz?
- Meg reggelizem egyben. Még nem ettem semmit. - harapott bele a szendvicsébe
Megint elkezdtek valamiről beszélni. Az angol tudásom nem a legjobb, de értettem néhány szót. Összerakva, talán azt kérdezte, hogy víziló. Inkább majd fordít Abi. Jobban járok
- Hope. - mosolygott Jacksonra. Ohh akkor talán Hope nevét kérdezte.  De várjunk csak. Ha nem evett semmit, akkor Angel se evett semmit.
- Hol van Angel?!
- Az emeleten van. Ott paintballozik. Miért?
- Add ide a felszerelésedet! - utasítottam és elkezdte levenni  és oda adta nekem.
- Miért? - értetlenkedett
- Tisztába vagy vele, hogy ő se evett ma még semmit?  Reggel miattad nem tudott enni, mert mindenkit behívtál a lakásukba, hogy keressük meg a kutyákat? - közbe aggattam magamra a cuccot. - Ha rosszul lesz még baja is eshet.
- Komolyan beszélsz? - pattant fel a székből - Akkor hozd ki gyorsan!
- Meglesz. - ütöttem a sisakra, ami már a fejemen volt. Felmentem az emeletre és lopakodni kezdtem míg meg nem láttam Angel haját.  Egy fiú volt előtte, de egyszer csak beállt Angel elé és lelövette magát. Mi ez? Minek hősköd?  Ha nem tudná Angelnek már van barátja! És én vagyok! Ő nem hősködhet csak én! Már indultam oda, de mikor a fiún elment alig néhány másodperc múlva lelőtték Angelt és, akit a lövés hatására elesett. Oda jutottam hozzá, meg a másik fiú is.
- Angel, Angel, Angel. Jól vagy?  - térdeltem le mellé és levettem róla a sisakot és a szemüveget.
- Nincs magánál. Vigyük ki. - mondta a fiú, aki hősködött Angelnek az előbb. Fölemeltem és kifutottam vele és a fiú pedig hozta a sisakot és a szemüveget utánunk.
- Hívjuk a mentőt! - vette elő a telefonját  a srác
- Nem! - vettem ki a kezéből a telefont és tárcsáztam. - Van kocsid?  - bámultam Angelt
- Igen. Miért?
- Hány személyes? - hadartam el
- A kocsim nem itt van, de  az épület mellett van egy kis busz, amivel idejöttünk.

- Akkor hozd el a kulcsot! Siess! - orditottam rá idegességemben. Irtam egy üzenetet Hopenak, majd felkaptam a kezembe vettem Angelt  és kivittem a kocsihoz.  Nagyon aggódom Angel miatt!   A kocsit ajtót nagynehezen kitudtam  nyitni és betültettem a leghátsó ülésre és én is beültem mellé.  Bealartam kötni, de rádőlt a combomra és gondoltam így hagyom. A haját keszedtem az arcából, hogy ne takarja. Megjöttek a többiek is és elindultunk. Hope navigált  és Abi néhol ránk nèzett, majd vissza előre. Addig  én fogtam Angel egyik kezét és  próbltam fogni, hogy ne essen le az ülésről. Elég hamar hazaértünk, mert néhol ordibalt , hogy taposs a gázba!  Kiszálltak majd én is Angellel. Meg se köszöntünk, hogy elhozott, csak felrohantunk a lakásba . Lefektettem a kanapéra  és leültem mellé a földre. 

- Jinék még nem jöttek meg! - jött be az ajtón Hope - De Jungkook itthon van!  -  jött be mögötte.

- Mi történt? - jött beljebb a lakásban Jungkook 

- Elájult. Nem evett és ivott egésznap semmit.  - simitottam meg Angel arcát

- Akkor csinálni kéne neki valami kaját mire magához tér.  - adta az ötletet a Hope. 

- Miért nincs itt ilyenkor Jin?! - ment a hűtőhöz Jungkook és kinyitotta - Nincs a hutoben semmi. - állapította meg 

- Rendelek akkor ételt! - ajánlotta Abi és beletemette magát a telefonba. Rugdosást hallottunk. Pontosan a. mi ajtónkat rúgdosták. Utàna jött egy ordíbálás is.

- Nyissátok már ki baszd meg! - feláltam és oda mentem az ajtóhoz, hogy kinyissam. Mikor kinyittam  megláttam V-t ahog támaszkodik Sugán és Jinen.
- Mi történt? - vitték be Jint
- Mi se tudjuk. - válaszolt Jin.
- Mi történt Angellel? - húzta fel a szemöldökét Suga.
- Elájult... - válaszolt Abi. - A kutyák?
- Bocs, de Vt hoztuk. - válaszolt neki Jin és elrohant a fürdőbe.  Vissza leültem Angel mellé és megfogtam a kezét. Nagyon szorírottam, mert nagyon aggódom miatta.
- H-Hol vagyok? - nyögte ki TaeHyung.
- Lányok lakásán. - válaszolt J-Hope.
- V hadd lássalak el. Oké? Aztán megnézem Angelt is. - kicsikét nem tetszik ez az ötlet, de mondjuk Tae mar napok óta nem volt otthon.
- Köszönöm. -  mosolyogtam és megsimogatt Angel arcát. Jin már itthon van. Ezek szerint nem sokáta jobban lesz. Ez után nem figyeltem a fiúkra, mert  a gondolataim szállni kezdtek Angellről. Mi van, ha  ápolno fogom őt és majd megfogja hálálno. Egy probát megér nem?  Ránéztem a fiúkra és láttam. hogy segítség kell  ezért segítettem nekik.
- Rendben. - állt fel és össze zárta a ládát. - Várj egy kicsit. Jimin hozzál neki vizet. - elrohantam vízért, majd  láttam, hogy Jin Angelt kezdte megvizsgálni.
- Normális a pupillája. Nem evett ma semmit? - nézett Abire aki a telefonját nyomkodta.
- Nem. - nem nézett fel a telefonjából. Nagyon koncentráll a kajára, ahogy látom.
- A fején van egy búb. Nincs semmi különösebb baja. ha felébred adjatok neki enni és kész. - mosolygott és felált
Nyílt a lakás ajtó és You és Moon lépett be rajta. Amint meglátta You Angelt aki a kanapén feküdt lefagyott az arcáról a mosoly.
- Angel! - ugrott a kanapéhoz. - Mi történt!? - nézett ránk.
- Elájult. - mondta Abi
You oldalra nézett és észere vette Vt. Azonnal oda rohant hozzá.
- Hol voltál? - fogta meg a kezét. - Istenem...
- Én se tudom. - mosolygott. - Nyugi, jól vagyok.
- Meg találtátok a kutyákat? - nézett fel Abi. Tényleg a kutyák! Lehet valaki megtalálta.
- Tessék? - állt fel You és Abire nézett. - Te vak vagy, vagy csak hülye? - lépett közelebb hozzá. - Nem is aggódsz az unoka testvéredért?
- Dehogynem! - nézett Youra Abi. - De felelősséget érzek a kutyák miatt!
- Angel nincs magánál, V... Azt se tudom mi történt vele, de te a kibaszott kutyák miatt aggódsz! Ha annyira fontosak lettek volna a kutyák akkor magad keresed meg és nem minket ugráltatsz még te szórakozol! Nem tudom miért vagy nagyra magaddal. Egy senki vagy aki kurvul a magazinokban! Egy bunkó ribanc akit semmi nem érdekel saját magán kívül! Tudod mit?! Baszd meg a modellkedésed! Baszd meg a hírneved! Baszd meg az egódat! Baszd meg! Eddig mindent elnéztem neked, de ami sok az sok! J-Hopeval kavarsz, de mindannyian tudjuk, hogy úgy is megkuratod magad az első pasival magad!
Nem mondott semmit Abi, csak pofon vágta Youngot. Na neki se kellett több. A keze ökölbe szorult és megakarta ütni Abit, de Moonster lefogta. Igaz You jó párszor arcon vágta Monstert, de Nam egy pillanatra se engedett a szorításból.
- Engedj el! - ordította.
Abi elé belépett Hopi. Amikor nem tudta tovább tartani Yout, Moon akkor elengedte. Young csak kirontott a lakásból és maga mögött becsapta az ajtót. Ez után csönd lett a lakásban. V kibicegett a lakásból Jin és Moon akarata ellenére.  Jungkook hazament, mert àllitag nagy dolga van a mellékhelyiségben és mi ott maradtunk. 

- Ezt gondolja rólam You? És ti is azt giszitek, hogy megcsalom Hope-ot?! - nézett körül Abi.  

- Én bízok benned Abi. - mondta Hope és megfogta Abi kezét. 

- Ide hozom a kutyákat! - kapott észbe Moon és kiment az ajtón, majd visszajött egy dobozzal.

- Megtaláltátok! - szaladt oda Abi. 

Ez után hamar elment az idő. Mindenki hazament és mèg az állatorvos is volt itt. Már tiz óra lehetett, de Angel még kinsig nem volt magánál. Ezért úgy gondoltam kényelmesebb lenne, ha az ágyában aludna. A kezembe vettem és az ágyába vittem. Bedugtam a takaró alá és betakartam.  Ledőltem én is mellé, de én nem takaróztam be. Megfogtam a kezét és lecsuktam a szememet.

Young szemszögéből:

Az egész éjszakát végig sírtam. Csak JungKook szavai jártak a fejemben... "Élvezted, hogy megcsókoltalak... Valld be!". Miért nem érti, hogy Vvel járok?! Hogy nem tudja fel fogni azzal a hangyányi eszével az a kölyök?! A telefonomra néztem. Már reggel van... Az oldalamra fordultam és próbáltam egy kicsit lazítani, de nem ment. Abi ordított. Istenem! Már egyik lakótársamat se bírom... Abi azt hiszi mindenkit ugráltathat! Hülye ribanc... Felálltam és össze fogtam a hajam. Vissza néztem a párnámra és láttam, a sírásom nyomait. Este eléggé kisírtam magam... A szobámba lévő tükörhöz léptem. Nagyon látszik, hogy sírtam... Erőt vettem magamon és ki mentem. Közben a szememet törölgettem.
- Mi történt? - kérdeztem.
- Fogalmam sincs. - vont vállat és egy tányérért lépett. - Mikor jött... - Angel rám nézett. - Sírtál egész éjjel? - jött közelebb hozzám. - Mi történt veled?
- Semmi. Biztos csak álmomba! - tettem a szemem elé a kezem és elindultam mellette a konyhába.
Nem akarom, hogy bárki is tudja. Egyszerűen nem akarom... JungKook... Nem akarom látni! Hallani! Egyedül akarok lenni...
- You. Ha álmodsz is felkelsz amiatt és csak 30% hogy újra azt fogod álmodni tovább. Elmondanád? - sétált mellém.
Rosszban vagyok Angelel nem? De ő most tudni akarja mi bajom...
- Igen. Az, hogy... - nagy levegőt és kezdtem volna el a mondandóm, de Abi a mondatomba üvöltött.
- YOU! Nyitva hagytad az ajtót, mikor bejöttél! Eltűntek a kutyák! - kezdett rinyálni Abi.
- Micsoda? Milyen kutyák? - jött be Jin - Volt itt kutya? Csak bacikat terjeszt! Vigyétek őket innen!
- Ne nyávogj már hercegnő! Mint ahogy megemlítettem ELTŰNTEK. - hangsúlyozta ki Abi - Többiek mikor jönnek?
- Tudod Abi nem mindenki tud mindig ugrani, mikor te szólsz. - foglalt helyet a földön Jin, de mikor rá eszmélt fel állt. - Bacis...
Teljes mértékben egyet értek Jinnel! Nem fogok kutyákat keresni azért mert Abi hercegnő rinyál!
- Úristen! Te milyen férfi vagy?! - kezdte dobálni magát.
- Mi van itt? - sétált be az ajtón Moon.
Neki örülök a legjobban. Biztonságban érzem magam a közelében. Akár egy testvérnek.
- A kutyák eltűntek. Segítenétek megkeresni? - kérdezte Abi Moontól
- Mióta van nektek kutyátok? - nézett rám Nam.
- Tegnap hozta haza Abi. - válaszoltam, közben a többiek jöttek be az ajtón. Ahogy elnéztem se Sugának, se JungKooknak nem volt kedve át jönni.
- Rendben. Akkor párokba keressük meg őket. - javasolta Moon
- Na ne már Moon!  Én nem fogok bacis kutyákat keresgélni. - kapott Moon keze után Jin.
- Az utcán találtuk. - folytatta Abi.
- 100% hogy nem fogom őket keresni! - indult ki a lakásból Jin, de Nam megállította.
- De! Segítenünk kell. Úgy hogy maradj! - folytatta Moon. - Akkor legyen. Hope Abivel, Jimin Angelle, Suga  Jinnel, You Jungkookal.
- Nem! - szorítottam ökölbe a kezem.
Talán túl heves reakció volt, de akkor se fogok JungKookkal kettesben lenni. A földet kezdtem bámulni.
- Miért nem lehetne úgy, hogy én Abival, You veled. Jimin Hopeval, Suga Jinnel és  Jungkook Vvel?  - kérdezte Moontól Angel. - Várjunk. Hol van V? - most, hogy mondja... Hol van? Itt kellene lennie! Fel kaptam a fejem és szét néztem. Ugye nem... nem egy másik lánnyal van?
- Még nem jött haza. - mondta Suga és Abire nézett.
- Ohh. Akkor megvárhatná V-t. - mondta Angel.
- Valakinek van ellenvetése? - nézett körbe Moon. - Rendben. Akkor hát keressük.
Magamra néztem és elsóhajtottam magam. Persze... Erőm se volt át venni a cuccom. Abban aludtam amiben tegnap voltam.
- Te meg, hogy nézel ki? - nevetett Abi. - Nem ez volt rajtad tegnap is?
- Csak képzelődsz... - forgattam a szemem.
- Vagy csak te nem tudod mit vettél fel... - kezdett csörögni a telefonja. Esküszöm megtépem! - Igen? - kezdett angolul beszélni. - Tényleg! ISTENEM! Rendben! Szia! - tette le a telefont. - Akkor a terv változik! Én és Angel, találkozunk az egyik barátommal. Ti pedig a kutyákat mentek keresni!
- Mi?! - kérdeztem. - A te kutyáid! Te hoztad ide!
- Te hagytad nyitva az ajtót! - indult Angel szobájába.
Próbáltam uralkodni magamon. Nem tépem ki a haját. Nem tépem ki a haját. Nem tépem ki a haját!
- Young... - nézett rám megint Moon. - Te sírtál?
- Mi? - néztem fel rá. - Honnan veszed?
- Piros a szemed. - komolyodott el az arca.
- Dehogy sírtam! Jól vagyok... - nyeltem nagyot. - Nem kellene indulni?
- Majd ha lefürödtél! - jelentette ki Jin. - Te is terjeszted a bacikat mint a kutyák! - kezdett lökdösni a fürdő felé. - Akkor gyere ki ha kész vagy! Vagy ha nem én fürdetlek meg!
Belökött a fürdőbe és rám zárta az ajtót. Isteni! Leöltöztem és felfogtam úgy a hajam, hogy ne legyen vizes, majd beálltam a zuhany alá. Kicsit jó fel frissülni, de nem hoztam be semmi cuccot! A fiúk még mindig itt lehetnek? Nem megyek ki! Akkor itt maradok. Kiléptem a zuhany alól és megtörölköztem. Lehajtottam a vécé tetejét és ráültem. A könyökömet a térdemre tettem és a fejemet kezdtem támasztani. Percekig ültem, majd valaki kopogott. Fel kaptam a fejem és az ajtóra néztem. Istenem!
- I-Igen?! - ordítottam.
- Kész vagy? - ismertem fel Moon hangját.
- I-Igen. De... Nem hoztam be tiszta ruhát.
- Ohh... H-Hát... Elfordulok és rohanj át érte. Nincs itt senki csak én.
- Köszönöm!
Megerősítettem magamon a törölközőt, majd kinyitottam az ajtót és a szobámba rohantam. Bezártam az ajtót és a szekrényemhez léptem. El kellene mennem ruhát venni. Magamra kaptam egy fehér pólót és egy fekete farmert, meg persze fehérneműt és rohantam ki. Közben kieresztettem a hajam. A földre vetettem magam és felkaptam a torna cipőm.
- Látom nem sietsz. - guggolt le mellém.
- Nem bírom Abit... - kötöttem be a cipőm.
- Meg keressük a kutyákat, majd átjössz hozzánk és nem kell vele egy levegőt szívnod. - mosolygott.
- Köszönöm. - álltam fel. - V megjött?
- Még nem. Lassan biztos jön. - indultunk el.
Lementünk a ház elé és sétálni kezdtünk. Minden sikátorba benéztünk, de sehol nem láttuk a kutyákat.
- Mond csak You... - állt meg Monster. - Reggel sírtál, igaz? Ne hazudj! Láttam amit láttam.
- Ha elmondom... Nem mondod el senkinek? Főleg Vnek nem? - fordultam felé.
- Persze! - mosolygott. - Titok az titok. Na gyerünk mesélj.
- Tegnap... JungKook megcsókolt... - az arcáról lefagyott a mosoly. - Aztán mondtam neki, hogy én nem érzek iránta semmit, de ő...
Nem mondott semmit, csak megölelt. A vállára nyomtam a homlokom és nagy levegőt vettem. Moon kisugárzása nyugtató. Pecekig ölelt, majd ellépett tőlem és a szemembe nézett.
- Ezt soha nem mondhatod el Vnek. Értetted? - nézett rám komolyan.
- Igen. - bólintottam. - V nagyon kiborulna JungKookra.
- Így is mondhatjuk... - indult tovább. - Gyere keressük meg a kutyákat és menjünk haza.
Elkezdtünk keresgélni. Lassan múlt az idő. Csak azon járt a fejem, hogy most Abi jól szórakozik. Remélem V nem egy másik lánynál volt egész este... Az egyik sikátorban keresgéltem amikor megláttam három kutyát. Azonnal hozzájuk rohantam és elkaptam őket. Itt van az is amelyikkel este aludtam. Annyira aranyos. Elkezdtem őket simogatni és nyüszíteni kezdtek.
- Young! - ordított Monster. - Itt van egy! - a két kezében tartotta. Szegény kövér kutyus lábai csak úgy lógtak. - Ohh. Négy van?
- Igen. - néztem Moonra. - Kettőt te viszel kettőt én.
Mind a két kezünk tele volt kutyákkal. Sikeresen elindultunk haza.

Suga szemszögéből:

Semmi bajom a kutyákkal, de sokkal fontosabb dolgom lett volna ma mint, hogy kutyákat keressek. De megteszem Abi kedvéért. Már lassan két órája keressük őket.
- El sem hiszem, hogy mocskos, bolhás dögöket keresünk... - nyafogott Jin. - Ezután mindenki ecetben fürdik! - nézet rám.
- Faszt! Maximum te! - néztem rá mérgesen. - Én haza se megyek! Más dolgom van estére.
- Mi? - kérdezte és benézett az egyik sikátorba.
- Mi más lenne mint egy lány. - nevettem. - Rád is rád férne.
- Köszi nem. Nem egészséges, ha mindig mással fekszel le. Találhatnál magadnak egy rendes lányt!
- Majd. Még túl fiatal vagyok ahhoz, hogy egy rendes kapcsolatom legyen. - néztem be az egyik sikátorba ami mellett elmentünk. - Várj! - léptem vissza.
Nem hittem a szememnek.V feküdt a sikátorban. Teljesen eszméletlen és véres.
- Ez V! - futottam oda hozzá.
Jin jött utánam. Mikor meglátta kis híján halálra rémült. Leguggoltam és Jinre néztem.
- Nézd már meg, hogy él-e! - kaptam vissza a fejem Vre.
Jin is leguggolt és megnézte TaeHyung pulzusát. Szerencsétlen... Ezért nem jött haza... Mi az isten történhetett? A szeme fel van dagadva, az egész bal arcával együtt. Véres az arca, ami a szájából fojt ki.
- Vigyük haza. - jelentette ki.
Azonnal a nyakamra tettem a jobb karját, Jin pedig a balt. Haza fele kezdtünk sétálni. Elkel ismernem V nehéz és Jin az összes súlyt rám hagyja. Látszik, hogy sokkal erősebb vagyok mint ő. A liftben V motyogni kezdett.
- You... - motyogta.
- TaeHyung. - néztem rá. - Melyik rohadék lehetett? - fordultam előre.
Kinyílt a lift ajtó és elindultunk a lakásajtónk felé. V néha a lábára állt, de nem sikerült neki. Az ajtóhoz értünk és a lábammal az ajtóba rúgtam.
- Nyissátok már ki baszd meg! - ordítottam és tovább rúgtam az ajtót.
Pár másodperc múlva Jimin nyitott ajtót.
- Mi történt? - kérdezte és bevittük Vt.
- Mi se tudjuk. - válaszolt Jin.
Beljebb mentünk, de láttuk, hogy a kanapén Angel fekszik. Mi történhetett? Az egyik fotelba tettük be Vt. Megropogtattam a vállam és Angelre néztem. Mi a fene folyik itt?
- Mi történt Angellel? - kérdeztem.
- Elájult... - válaszolt Abi. - A kutyák?
- Bocs, de Vt hoztuk. - válaszolt neki Jin és elrohant a fürdőbe.
Vissza néztem Vre. A szemét nyitogatta és a szája mozgott, de nem adott ki hangot. Jin rohant vissza hozzánk és vetődött Vhez. Kinyitotta az elsősegély ládát.
- H-Hol vagyok? - nyögte ki TaeHyung.
- Otthon. - vlaszolt J-Hope.
- V hadd lássalak el. Oké? Aztán megnézem Angelt is.
- Köszönöm. - mosolygott Jimin és Angel arcát simogatta.
Leültem a másik fotelba és néztem, hogy Jin, hogyan látja el V arcát. A szeménél a fotel karfáját szorította. Jin löttye nagyon csíp, de nagyon hatásos.
- Rendben... - sóhajtott Jin. - Vedd le a pólód.
- Nem kell... - állt volna fel, de J-Hope a vállára tette a kezét és vissza húzta a fotelba. - Nem fáj...
- Hol már?! - néztem rá. - Csak annyira fáj, hogy alig bírtál lábra állni.
V elkezdte levenni a pólóját, de nem ment. Jimin segítségével vette le és ami akkor várt ránk... V egész teste foltos volt. Valahol felszakadt a bőre és alvadt vér volt a testén. Jin nem habozott. Elkezdte lekezelni Tae testét. Amint kész volt leragasztotta a nyílt sebeket, de még nem adta vissza Vre a pólóját.
- Rendben. - állt fel és össze zárta a ládát. - Várj egy kicsit. Jimin hozzál neki vizet.
Jimin rohant vízért, Jin pedig Angelhez lépett és megnézte. A szemébe nézett és a szemhéját feltolta. - Normális a pupillája. Nem evett ma semmit? - nézett Abire aki a telefonját nyomkodta.
- Nem tudom. - vont bállat és a telefonja képernyőjét nézte.
- A fején van egy búb. Nincs semmi különösebb baja. ha felébred adjatok neki enni és kész. - mosolygott és felállt.
Nyílt a lakás ajtó és You és Moon lépett be rajta. Amint meglátta You Angelt aki a kanapén feküdt lefagyott az arcáról a mosoly.
- Angel! - ugrott a kanapéhoz. - Mi történt!? - nézett ránk.
- Rosszul lett. - válaszolt Abi.
You oldalra nézett és észere vette Vt. Azonnal oda rohant hozzá.
- Hol voltál? - fogta meg a kezét. - Istenem...
- Én se tudom. - mosolygott. - Nyugi, jól vagyok.
- Meg találtátok a kutyákat? - nézett fel Abi.
- Tessék? - állt fel You és Abire nézett. - Te vak vagy vagy csak hülye? - lépett közelebb hozzá. - Nem is aggódsz az unoka testvéredért?
- Dehogynem! - nézett Youra Abi. - De a kutyák is család tagok!
- Angel nincs magánál, V... Azt se tudom mi történt vele, de te a kibaszott kutyák miatt aggódsz! Ha annyira fontosak lettek volna a kutyák akkor magad keresed meg és nem minket ugráltatsz még te szórakozol! Nem tudom miért vagy nagyra magaddal. Egy senki vagy aki kurvul a magazinokban! Egy bunkó ribanc akit semmi nem érdekel saját magán kívül! Tudod mit?! Baszd meg a modellkedésed! Baszd meg a hírneved! Baszd meg az egódat! Baszd meg! Eddig mindent elnéztem neked, de ami sok az sok! J-Hopeval kavarsz, de mindannyian tudjuk, hogy úgy is megkuratod magad az első pasival magad!
Nem mondott semmit Abi, csak pofon vágta Youngot. Na neki se kellett több. A keze ökölbe szorult és megakarta ütni Abit, de Moonster lefogta. Igaz You jó párszor arcon vágta Monstert, de Nam egy pillanatra se engedett a szorításból.
- Engedj el! - ordította.
Abi elé belépett Hopi. Amikor nem tudta tovább tartani Yout, Moon akkor elengedte. Young csak kirontott a lakásból és maga mögött becsapta az ajtót. Nem gondoltam volna, hogy egy lány tud így beszélni...

10. Fejezet

Abi szemszögéből:

Ajtó csapódásra ébredtem fel.  Amilyen gyorsan csak tudtam kifutottam az ágyamból, az ajtóig és kinéztem rajta. Jimin és Angel volt a lift előtt. Egymás kezét fogtak és mosolyogtak egymásra. Mi történhet itt? Vissza szaladtam a lakásba és egy fekete ruhát felvettem és hozzá egy fekete sapkát és egy fekete cipőt. Átfutottam a szomszédba Hope-hoz, hogy segítsen nekem kémkedni. Nagyon hangosan dübörögtem az ajtón. Egy kómás arccal találtam szembe magam és szerencsétlenségemre nem Hope volt az, hanem Jin.
- Szia. Hope hol van?
- Reggel elment futni. - válaszolta ásítás közben - Nem soká itt le... - megfordultam a lift hallatán. Láttam ahogy Hope kiszállt a liftből és oda szaladtam hozzá és visszahúztam a liftbe. Ő csak értetlenül néz engem.
- Miért húztál vissza?  - támaszkodott neki a falnak
- Segítesz kémkedni? - néztem  angyali szemekkel.
- Azért vagy ennyire feketében? - nevetett
- Hát ja, na de a lényeg, hogy segítesz kémkedni?
- Igen. - rám mosolygott, majd néhány másodperc után vigyorogni kezdett. Kinyílt a lift ajtó és mi még mindig egymást néztük. - Akkor siessünk! - megfogta a csuklómat és elkezdett futni. Elfutottunk egyenesen az utca végére. Vagyis Hope futott engem meg ráncigált.
- Látod őket? - néztem szét
- Nem.
- Ajj.
- Várj. Most szállnak fel a buszra.  - mutatott a buszmegállóra és újra ráncigálni kezdett. A busz megvárt minket. Vettünk egy jegyet és leültünk a legközelebbi székre. Jimin és Angel leghátul voltak. Még szerencsénk van, hogy nem elöl ülnek. Hope elhelyezkedett  a székben én meg próbáltam a telefonom képernyőjén nézni, hogy mit csinálnak.
- Abi. Ez mire jó?
- Mi mire? - néztem rá
- Hogy követjük őket.  Szerintem ez egy randi akar lenni.
- Tudom, de féltem Angel. Bízok Jiminbe. Tudom, hogy vigyázni fog rá. De miattam lett olyan amilyen. - sóhajtottam és kényelmesebben elhelyezkedtem.
- Miattad? - nézett rám Hope meghökkent tekintettel
- Még nem készültem fel, hogy elmondjam bárkinek is, de ha arra kerül a sor akkor neked mondom el elsőnek. - mosolyogtam rá.
- Rendben. - a kezét a combomra rakta és várta, hogy  megfogjam a kezét. Meg is történt, majd rá néztem és hirtelen egy puszit nyomott a számra. 

- Addog is élvezzük az utat. - rádöntöttem a fejemet a vállára és élőre merengtem. Hát mit is mondjak.lehunytam a szememet rgy kis időre. Már csak arra kelltem fel, hogy Hope a hajamat piszkálta.

- Büdös vagy. - mondtam neki halál nyugodtan, mert nem zavart a szaga. 

- Nem lehet olyan vészes, ha eltudtál aludni. - mosolygott 

- Hova megyünk? - néztem ki az ablakon, de megakadt a szemem  a kezünkön. Meg mindig fogjuk egymás kezét. 

- Szerintem ezek valami túrát terveztek. A hegy tetején van egy fa amire az emberek a kívánságukat szoktak felírni egy papírra majd felakasztják a fára. 

- De ott hideg lesz. - kaptam volna fel a fejem Hope válláról, de ő nem engedett és visszanyomott. 

- Lent van egy boltos, ahol ruhát lehet venni.  

- Ezt honnan tudod? - néztem rá

- Egyszer voltam már itt. - elkezdett a kezemmel játszadozni. Talán nem akarta, hogy tovább kérdezősködjek. Nem olyan soká meg is érkeztünk és elrohantunk a bolthoz. Nagyon rossz kabátok és egy divatos gönc se volt. Ott ájultam el majdnem. Hope mondta, hogy menjek ki inkább ezért ki is mentem a boltból. Inkább ki rohantam. Ez egy kicsit se hasonlított a menéshez. Leültem addig a bolt előtti padra. Majd megjelent egy kabáttal és egy sállal. Nem a legjobb ízles, de Hope választotta nekem. Észrevettem, hogy még két táska is van a kezében

- Minek táska? - néztem rá kíváncsian 

- Vettem kaját  és italt. - tette le mellem a taskákat. - Segítek felvenni. - mosolygott rám. Felálltam és beledugtam a két kezemet a kabát kát ujjába. Majd megfordultam és ránéztem. Össze akartam cipzározni,de nem engedte. Így ezt is ő csinálta. Felvetten a táskát addig, míg ő is felöltözködik. Készenálltam, hogy indulhassunk és ő is. Csak a baj, az  hogy amikor elindultam ő visszarántott csuklomtól fogva. 

- Ezt meg vedd fel. - mondta és a nyakam köré tekerte a sálat. Miközben a sálatt rám adta elmerengtem a szemeiben. Nagyon figyelmes, hogy ne fázzak meg minden, de ő most engem ruháztat. Mire jó ez neki?  - Kész. - mondta majd megfogta a kezemet és végre elindultunk.  Egy folyóhoz ertünk és Hope tekinteten látszott a felelem  és az aggódás is egyaránt. 

- Mi  baj? - néztem rá kíváncsian

- Akárhányszor eljövök ide én mindig beleesem! 

 - Most itt vagyok én és  nem fogsz. - nevette el magam

- Csúszósak a kövek! Ne ess bele Abi. - elindultam és húztam magammal őt is. Lassan tényleg nagyon lassan átkeltünk a folyón közben szétszorította a kezemet. De a durva az volt, hogy CSUKVA VOLT A SZEME! Alig mert az elsőre lépni utána navigálnon kellett neki. De meg most is csukva van a szene, pedig átkeltünk rajta.

- Hope...

- Igen? 

- Miért nem nyitod ki a szemedet? 

- Ön becsülésem a béke alatt van per pillanat. - erre akkorát nevettem, mint meg soha - Ne nevess. Nem így viselkedik egy igazi férfi! Az igazi férfi gondoskodik a nőről, segít neki,ha kéri, és a folyón pedig biztos vagyok benne ,hogy nyitott szemmel is áttud kelni!  - mondta és én még jobban nevettem rajta.  Nem azért mert ezeket mondta, hanem rajta. Észre se veszi, hogy  amiket elmondott megcsinálta? Jó a szem nyitva tartást nem. Ez tény és való. De a többit igen . Reggelt megkértem, hogy jöjjön kémkedni és  igent mondott. Mondjuk szerintem ez már randi fele halad. És a gondoskodás? Azért öltöztetett fel engem és vett nekem innivalót és ennivalót. 

- Te nem vagy normális. - nevettem - Neked a férfiúi becsületed még fent van. Akkor inkább a volt pasiaimnak vannak a béka alatt. - kinyitotta a szemet és rám meredt. - Köszönöm. - pusziltam arcon  

- Emiatt hajtottam ennyire?! Azt hittem úrienber pasiaid voltak, akik többet tetted  - sóhajtott és én meg bele vertem a karjaába - Nyugi. Nem azért vagyok veled ilyen.  - mosolygott rám. 

- Na akkor menjünk fel! Csinosítsuk a lábunkat! - megfogtam a kezet és elindultunk felfelé.  

Jimin szemszögéből: 

Észrevettem Abit es Hope-t mar akkor, mikor felszálltak a buszra. Nem akartam szólni Angelnek, de alig várom, hogy észrevegye ő is őket. Biztos valahogy a javamra tudom fordítani. Felértünk a hegytetőre és bementünk a boltba venni papírt és tollat. 

- Milyet kérsz?  - kíváncsian fürkésztem a tekintete.
- Azt a rózsaszínt. - mutatott egy háromszög alakúra, aminek halvány rózsaszín színe volt.
-  Rendben. - elvettem belőle kettőt és hozzá még két tollat. Beálltam a sorba, hogy kifizessem. Csak ketten voltak előttem ezért még ott helyen néztem szét. Mikor elment előttem egy ember akkor észrevettem, hogy a pénztáros fiú nagyon néz valaki, ezért megnéztem, hogy mit néz. Angel! Ne merjen hozzá érni!  Szerencsére én következtem és erre őt leváltotta egy társa és elment a pénztár mögül. Gyorsan kiakartam kifizetni és oda menni, de baj lett a pénztárgépnél.  Várnom kelett még kicseréli a gurigát. Addig figyeltem Angelt és az a fiú elkezdett felé menni. Az ideg felment bementem. Végre megcsinálta.
- Ez összesen.8013 won lesz összesen.
- Tessék. - oda adtam neki 10000 wont, majd   kinyílt a pénztárgép.
- Sajnálom, de nem tudok visszaadni! Kérem várjon néhány percet. Hozok pénzt bele.
- Ne nem kell! Csak adja át a cuccokat!
- Biztos benne? - nézett rám
- Igen! - elvettem a cuccokat és futottam Angelhöz. Amilyen gyorsan csak tudtam átkaroltam és a fiúra néztem.
- Hosszú volt a sor? - nézett fel rám és én is rá
- Igen, de menjünk ki. - fordultam meg  vele együtt és a kijárat felé kezdtünk el sétálni
- Ide adod ez egyik papírt és tollat? - elvette a kezemből és gondolkodni kezdett, ahogy láttam. Szerintem amikor grimaszol akkor gondolkodik. Nagyon vicces volt, de nem tudtam nevetni.
- Miről beszéltél azzal a fiúval?  - engedtem el és elé álltam - Felakart szedni?
- Nem. Csak kérdezősködött és elmondta, hogy a kívánságok valóra vállnak. - nézett a szememben
- Mit kérdezett? - húztam fel a szemöldököm
- Most miért vagy ilyen? - kérdezte meglepetten - Talán? Féltékeny vagy?
- Jimin soha nem féltékeny senkire. Maximum te rám. - elmosolyodott majd kikerült és elkezdett sétálni a dombra, ahol van a fa.Még itt hagy engem? Még ő hagy itt engem? Előbb megcsal és most faképnél hagy?  Milyen csajt választottam. Agyam eldobom.
- Jimin! Nem akarsz jönni? - ordibált nekem és integetett. Nem tudom miért integetett, de annyira édes!
- Megyek. - futottam felé és újra átkaroltam.
Felmentünk és Angel arrébb ment tőlem. Figyeltem őt miközben leírta, amit szeretne. Utána felállt és fel akarta valahova tenni. Nagyon koncentráltam, hogy hova akasztja, mert a fa tele volt papírokkal.  Észrevette, hogy figyelem és emiatt nem akasztotta fel.
- Látványosabban nem nézhetnél!  - mondta Angel, majd elfordultam, mintha nem is őt néztem volna és gondolkodás nélkül ráírtam valamit a papírra. Egy kicsikét túl nyálas lett. Mindjárt hányok.  " Örökké a végezetemmel lenni. "  Amire visszanéztem Angelre már nem volt a kezébe a papír. Csessze meg! Lekéstem. Pedig nagyon kíváncsi  vagyok, hogy mit írt fel. Talán, hogy velem legyen örökké, vagy valami. Biztos benne voltam!
- Mit írtál? - kérdeztem és közelebb sétáltam hozzá
- Titok. - mondta nyugodtan és sétált lefele a dombról.
- Legalább azt elmondod, hogy benne voltam -e ? - zárkóztam fel mellé
- Nem voltál benne. - nézett előre és egyszer csak megállt - Mit keresnek itt Abiék?
- Már mióta követnek.  - mondtam sóhajtás közepette. Megtudta. Itt a lehetőségem! - Gyere bújjunk el! - megfogtam a kezét és bolt melletti raktárba bújtunk el.
- Minek követnek?  - nézett rám értetlenül és elővette a telefonját. Nem tudtam, hogy mit akar csinálni, de mikor  megláttam a vakufényét akkor rájöttem, hogy fotót csinál róluk - Ezt elküldöm Abinek! - ahogy láttam el is küldte. Nem olyan sokkal később Abiék erre fele kezdtek el sétálni. Angel megijedt és így gyengén neki löktem a falnak és én is odanyomódta, hogy ne vegyenek észre.
- Biztos itt voltak, de már nem látom őket! - halottam Abi hangját
- Lehet, de már nincsenek itt. - mondta Hope
Ezzel el is mentek. Szerencsére nem vettek észre és tökéletes helyzetben vagyunk, hogy megcsókoljam! Itt az én időm! A szemébe néztem és ő is az enyémben. Gyengéden megfogtam az arcát, majd szép lassan egyre közelebb mentem hozzá.
- Jim. - nem hagytam, hogy bármit is mondjon. Nem akartam, hogy megszakítsa ezt a pillanatot! Tudom, hogy akarta, mert hagyta, hogy megcsókoljam. Még ő is visszacsókolt. Élvezte és tudtam, hogy ő is élvezi! Elhajoltam tőle és rámosolyogtam. Visszamosolygott a tündéri mosolyával.
- Gyere. Tűnjünk el innen.
- Hova? - kérdezte és megfogta a kezemet. MEGFOGTA A KEZEMET. Ez eszméletlen. Most ő kezdeményezett.
- Menjünk haza. - kinyitottam és siettünk vissza a buszmegállóba

 Young szemszögéből:

Jó pár szatyorral estem be a lakás ajtónkon. Mögöttem JungKook jött még több szatyorral. Ledobáltuk a szatyrokat a konyhába és elő vettünk mindent ami kell. 

- Mennyi sütit akarsz csinálni? - ült fel a konyha pultra Kooki. 

- Sokat. - mosolyogtam és kimértem mindent. 

- Ez mi? - emelt fel egy muffin formát. 

- Még sose csináltál muffint? - mosolyogtam rá. 

- Még nem. - tette le maga mellé a formát. - Finom lesz?

- Persze! Milyen színű feliratot kérsz majd rá? 

- Fehéret. Meg csinálhatom a felírat krémét?
- Igen, de sokat csinálunk és majd utána színezzük. - a kezébe adtam a hamverőt.
Megcsináltam az első tálca sütit. Nagyon finom illat volt az egész lakásban. Amint kész volt Kooki a krémmel bekapcsoltuk a tévét és bömböltettük a zenét.
- Tegnap este a GOT7 interjút adott. - nevetett Kooki.
- És mi volt benne? - néztem rá.
- Mark oda van érted. - nevetett. - Téged keres.
Ezen én is csak nevetni tudtam. Olyan vicces ez az egész! Lekapartam magamról egy hírességet, most meg engem keres. És most azt mondja Kooki, hogy oda van értem. Annyira poén az egész, hogy nem is hiszem el. Hirtelen megcsörrent a telefonom. Anya... Mit akar tőlem? Lejjebb halkítottam a tévét és fel vettem a telefont.
- Igen?
- Kérlek Young gyere haza! 
- Dehogy megyek! Nem vagyok hülye! - nevettem. - Semmit nem tudsz mit csinált velem az édes férjed!
- Semmit nem csinált veled! Te mindig kitaláltál valami hazugságot!
- Látszik tényleg az anyám vagy... Semmit nem tudsz rólam és jobban hiszel egy három éve megismert férfinek mint nekem! A lányod vagyok!
- Ha az lennél akkor itthon lennél! Elmentél! Itt hagytál! Az első napokban halálra aggódtam magam! Most is aggódok miattad!
- Aggódtál ezért leszívtátok a bankkártyám. Szép anya vagy mondhatom...
Anya sírva rohant el. Ajtó csapódást hallottam. Ki akartam nyomni a telefont, de valaki bele szólt.
- Ha megtalállak hülye csitri, Addig dug... - kinyomtam a telefont.
Nagy levegőket vettem. Hogy teheti ezt anyával? Megcsalja és ezt velem akarja...
- You... - lépett mellém Kooki. - Jól vagy?
- Igen... Jól. - nagyon felkavart ez a beszélgetés, de nem mondhatom el Kookinak.
- Anyukád volt?
- Igen ő is... - tettem el a telefonom. - Folytassuk.
Vissza adtam a tévére a hangerőt és folytattuk a sütögetést. Rengeteg süti lett. Elfeleztük őket négy kis csoportra. Volt amire semmi nem került, volt amin fehér felirat lesz, amin kék és piros. A krémet is kis tálkákba tettük és hozzá adtuk a színezőt. Nagyon szépek a színek. Kooki azonnal elkezdte a sajátját. Megnéztem mit ír rá. Nagyot nevettem amikor megláttam.
- Mi az? - nézett fel rám.
- Elírtad a királyt! - nevettem tovább.
- Tényleg... - egy mozdulattal lenyalta a krémet és újra írta. - Na így jó! - emelte fel.
Őszintén szólva. Kicsit sem egoista JungKook. Az első sütire az került "JungKook az isten király!". Ő ezt csak művészetnek hívta. Még mindig csodálkozom, hogy fért rá... Én csak annyit írtam apáira, hogy: Apa. Minden színben. Négy süti elég. Majd még viszek neki ha ízlik. Mindenkinek írtunk valamit. Abiére az került, hogy Modelke. Kooki írta így mert szerinte ez vicces. Sugáéra egy nagyon szép szót írtunk: Perverz és alá az, hogy szexisten. Ez mindent kifejez. Mooné: Bátyó. Igen... Ez nagy ötletelés közben jött. V a kedvenc szavát a Császárt kapta. Jiminnek kettő lett. Az egyik: Bocsánat, hogy betörtem az orrod és a másik: Helyesség nagymestere. Ez Kooki ötlete volt. Hopé a Ló lett. Jiné a szakács. Angelére nem tudtam mit írjunk. Csak ültem az asztal felett és gondolkoztam. Mit kéne rá írnom? Lakó társ? Vagy... nem tudom.
- Legyen Angyalka! - nevetett Kooki.
Végül azt is írtuk rá. Az enyémet azt mondta Kooki ő csinálja. Nem tudom mit talált ki. A maradék krémet a többire kezdtem írni amikor kidurrant a zacskó amiben volt. Sikeresen rá JungKook arcára. Csak két szem! Semmi más. Az egész arca kék cukor mázos volt. Megnyalta a száját.
- Ez nagyon finom! - nevetett, majd az arcáról az arcomra kent egy kicsit.
Vicces volt csak a cukor máz kezdett száradni. Nekem csak az arcomon volt, de neki az egész feje krémes volt. Felültem a konyha pultra és ő kicsit megmosta az arcát.
- Meg se kóstoltad a krémet. - nézett rám és megtörölte az arcát egy rongyba.
- Mindjárt megkóstolom. - álltam volna fel.
- Várj. - az ujjára kent egy kicsit és oda jött elém. - Tessék. - nyújtotta oda az ujját.
Leakartam az ujjáról szedni az ujjammal, de megfogta a kezem és a számhoz érintette az ujját. Mit csinálunk? Lenyaltam az ujjáról a krémet. Közelebb hajolt hozzám és megcsókolt. Megnyalta a szám, jelezve, hogy utat kér a számba. Nem adtam meg neki amit kért. A vállára tettem a kezem és eltoltam magamtól.
- Sajnálom... - suttogta.
A számhoz emeltem a kezem és elrohantam. Fel rohantam a lépcsőn és ki mentem a tetőre. Hatalmasat ordítottam és elkezdtem sírni. Én Vt szeretem!
- You... - hallottam JungKook hangját. Egyből oda kaptam a fejem. Megtöröltem a szemem és elnéztem róla.
- Hagyj békén! - üvöltöttem.
- Most az a bajod, hogy élvezted? - hallottam, hogy közelebb jön hozzám.
- Mi? - néztem rá. Akkor jöttem rá, hogy nagyon közel áll hozzám.
- Élvezted, hogy megcsókoltalak... Valld be! - fogta meg a kezem.
- Ne érj hozzám! - kaptam ki a kezem az övéből. - Vt szeretem!
Elrohantam mellette és reménykedtem, hogy nem jön utánam.


J-Hope szemszögéből:

Nem találtuk meg Jiminéket és nem tudtunk kívánni se, mert elfogyott a pénzünk.  Viszont egyszer még vissza kell jönnünk! Talán akkor elhozzuk V-t és Yout is.  De már visszafele tartunk és biztos vagyok benne, hogy már ők elmentek innen. A folyón megint csukott szemmel mentem át. Egyszer biztos átfogok menni nyitott szemmel!!! Szerencsénkre a busz pont akkor állt meg amikor már a közelben voltunk. Alig már méterre, de futnunk kellet. Felszálltunk  és leghátra leültünk. Abi a telefonját nézte és szomorú volt.
- Mi a baj? - hajtotta le a fejét
- Rossz kém vagyok! - emiatt egy kicsit elmosolyodtam.
- Nekem tökéletes vagy. - rám nézett és elmosolyodott. A pillanat hevében átölelt és már csak az vettem észre, hogy szuszog a vállamon. Látszik, hogy nem bírja sokáig ébren. Mindenki minket nézett, de egyáltalán nem zavart.  Haza fele út gyorsabban telt, mint oda fele, de ez általában mindig is így van.  Megállt a busz abban a megállóban, ahol nekünk le kell szállni. Ölbe vettem Abit és leszálltunk a buszról. Reméltem, hogy nem kell fel, de egyszer csak kinyitotta a szemét hirtelen, amitől én halálra ijedtem és véletlenül leejtettem a földre. Gyorsan leguggoltam hozzá.
- Bocsi Abi! Bocsi, bocsi, de jól vagy?
- Igen. - válaszolta - Azok mik? - néz egy zsákutca felé. El is indul abba az irányba és egy doboz mellé áll. - De cukik. - guggolt le és belenyúlt a dobozba.
- Mi van ott? - kérdeztem kíváncsian és oda mentem hozzá. Öt  kiskutya volt ott benne.
- Haza viszem őket. -  mondta egyszerűen és megpróbálta felemelni a dobozt kisebb nagyobb sikerrel.
- Biztos vagy benne, hogy haza akarod vinni? Nem fognak kiakadni a többiek?
- Nem, ha mellém állsz. - mosolyogtam rá - Meg tudom, hogy Angelnek is tetszeni fog. - nevetett
- Rendben, de akkor menj arrébb. Nem bírod el.  -  felállt Abi . Én megfogtam a dobozt amibe öt súlyos kiskutya volt és felálltam, majd ballagtunk haza felé.  Mikor beléptünk a lányok lakásában síri csönd volt. Az ajtók ki voltak nyitva és úgy látszott, hogy senki nincs itthon.
- Csak tedd le a  nagyszobába. Én addig felhívok egy állatorvost. - mondta Abi és elővette a telefonját. Én addig letettem a kutyákat a földre. Nagyon édesek voltak. Ki is szúrtam egy szimpatikus kutyát. Halvány barna színű volt, de csak a hasa fehér.  A többiek csak barnák voltak. Kivettem a dobozból nehezen, mert nem akart kijönni. Mikor a kezembe vettem akkor is csak aludt.
- Ez a kutya nagyon lusta. - szólaltam meg
- Engedjük ki őket. Senki nem tudja meg. - oda sétált és vette ki a kiskuytákat
- Te bajos csaj vagy Abi! - mosolyogtam  - Ugye milyen aranyos? - mutattam neki a szimpatikus kiskutyát
- Az. - vakarta meg a hasát és nevetett.  - A kutyák!   Hova tűntek ilyen gyorsan? Mik ezek gepárd kicsinyei?! - ijedten nézett szét. Bement a szobájábs és talált ott két kutyát, amit nekem oda adott, hogy vigyázzak rá. Majd You szobájából is hozott ki egyet.
- A másik biztos Angel szobájábaaaan. - húzta végig a mondatot, mert kijött Angel egy kiskutyával a kezébe. Még jó, hogy Young van itthon. Biztos ki lenne akadva.
- Ez miért ilyen nehéz? - kérdezte Angel.
- Tele hizlalták, hogy megehessék a macskák! - a homlokára kapta a kezét Abi. - Add ide! - kapta ki Angel kezéből a kutyát. - Nos... Hopi van kedved itt aludni?
- Még szép! - mosolyogtam. - Jimin hol van? - néztem Angelre.
- Haza ment mert kicsit... nem akartam, hogy itt aludjon. - kezdte a kutyákat bámulni. - Megyek felteszem a telefonom töltőre.
Abban a pillanatban nyílt a bejárati ajtó. Még egy lány van aki szabadon járkál a házban, Young. Kíváncsi leszek mit reagál. Kimentünk és rá néztünk.
- Szia. - mosolygott Abi.
- Sziasz...- azt vettük észre, hogy egy kutya rohan oda hozzá. - Most csak vicceltek? - vette fel a kutyát a földről.
- Megmagyarázom! - lépett közelebb Younghoz Abi.
- Beviszem a szobámba. - az ölébe szorította a kutyát és elindult a szobája felé. - Milyen aranyos vagy! - ment be a szobájába.
- Na jó... Ez You volt? - kérdeztem.
- Biztos valamit szívott..... - néztünk utána
- Mit csináljunk? Tévét nézzünk? Csináljunk vacsit? Vagy játszunk a kutyákkal? - mondtam az ötleteimet.
- Én jobb elfoglaltságot tudok. - mondta Abi, majd közelebb jött hozzám és megcsókolt. Ledöntött a földre és tovább csókolóztunk.
- Éhes va.. - jött ki a szobájából Angel - Menjetek szobára! - majd bezárta maga mögött az ajtót, mi megy csak nevettünk és folytattuk tovább.

9. Fejezet

9. Fejezet

Abi:

Mikor kinyitottam a szememet úgy éreztem kipihent vagyok. Megfordultam és J-Hope tekintetével találtam szembe magam. Elmosolyodott és magához húzott.
- Jó reggelt édes. - egy kicsit meglepődtem ezen. Akkor most mi is van közöttünk? Nem értek semmit. Akkor most együtt vagyunk?
- Jó reggelt. - húzódtam el az öleléséből  és magamra húzva a takarót felültem az ágyon
- Mi  a baj? - kérdezte Hopi és ő is felült. Láttam a kockás hasát, amit megbabonázott.
- Hát...Most mi van köztünk? - néztem bele a  gyönyörű gesztenyebarna szemébe - Barátok vagyunk még?
- Én többet szeretnék, mint a barátság. - fogta meg a kezemet. Én csak értetlen pofával néztem rá. - Nagyon tetszel nekem. - várakozó tekintettel nézett rám
-Nekem is tetszel Hope. - öleltem meg boldogan. El se fogja hinni Jackson , hogy szereztem egy normális barátot a többihez képest.
- Eljönnél... - ordítozást hallottunk. Kiugrottam az ágyból, hogy kimenjek megtudni mi történt és Hope szeme elkalandozott a testemen,amitől felnevettem. Magamra kaptam Hope felsőjét és kimentem. Talán kelet volna felvennem bugyit is. Na mindegy úgy is nagy rám a póló. Kinéztem az előszobába és láttam, az ajtó előtt álló Yout.
-Miért csináltad ezt? - halottam meg Angel hangját
- Megérdemelte. - mondta egyszerűen
- Miért érdemelte volna meg? - ordibált Angel
- Mert nem bírta felfogni, hogy neked nem tetszik ő! - mutatott valakire. Nem láttam ki az,
- Honnan veszed ezt?! Igen is tetszik nekem! 
Kezdtem visszalopakodni a szobámba. Nem akartam őket hallgatni, Inkább Hopival lenni. Még halottam valami veszekedést, de bementem a szobába és halkan becsuktam az ajtót. Sóhajtottam egyet és megéreztem Hopi kezét a derekamon. A nyakamat kezdte el csókolgatni. Élveztem nagyon is, de én érezni szerettem volna a fincsi száját.  Megfordultam és szenvedélyesen megcsókoltam. Csókolózás közben az ágy felé sétáltunk és rádűltünk, amit szétszakított minket.
- Abi. - húzott magához közelebb Hope, amit én engedtem és szorosan hozzábújtam - Eljönnél velem randizni?  - nézett a szemebe. Mélyen belém hatolt a tekintetével - Nem fogadok el nemleges választ. - nevetett és nekem is nevetnem kellett ezen. 
- Akkor már tudod a választ. - pusziltam szájon őt 


Angel szemszögéből:

Elég korán keltem fel és kimentem a szobámból és Youval találtam szembe magam aki tévézett.  Leültem mellé és észrevette e szememet. Még mindig fel voltak dagadva. Mondjuk a tegnapi után nem is csodálom.
- Mi történt veled? Talán a tegnapi randi? - bólintottam - Hogy szétrúgom a (kerek eper ízű) picsáját! Nem a legjobb reggele lesz a mai! - állt fel és az ajtófele indult
-Ne You. Kérlek ne. Ez az én dolgom. Megmondtam neki, hogy nem illünk egymáshoz. Már biztos nem lesz semmi. - enyhén mosolyogtam rá. Nagyon fájt, hogy ezt csinálta velem. Tényleg tetszett nekem ő.
-Elmeséled mi történt? - sétált vissza és leült mellém a kanapéra 
-Röviden annyi, hogy előttem kezdett ki egy másik lánnyal.  Vele táncolt és nem velem. Mondjuk én nem is szeretek táncolni és olyan helyre vitt engem. Ezt nem értettem. - megráztam a fejemet 
- Egy pöcs. Ki csinálna ilyet? Megszomjaztam. Kérsz inni? - bólintottam egyet és felállt a helyéről - Most úgy betudnék neki verni! Ha még egyszer ezt csinálja veled akkor én őt kibelezem! Akkorát kapna, mint múltkor. - ezen egy kicsit felnevettem  - Örülök, hogy jobban vagy. Már rég beszéltünk. - nyitotta ki az ajtót - Nincs itthon semmi kaja és innivaló! Elmegyek a boltba. Velem tartasz? 
- Nem. Szeretnék venni egy zuhanyt. 
- Rendben. Akkor majd jövök. - felvette a cipőjét és elment
Elindultam a zuhanyzóba és vettem egy frissítő zuhanyt.  Ezután bementem a szobámba és felvettem valami kényelmes hosszú pólót és fehérneműt. Csak lányok vannak itthon. Mi baj lenne, ha meglátna engem Abi? Meg a póló is a combom közepéig ér. Kimentem a szobámból és lehuppantam a kanapéra. El akartam felejteni a tegnapit. Még bocsánatot se a kért. Haza se kísért. Mi van, ha belém kötnek útközben? Vagy elrabolnak? Őt ez nem is érdekelte? De nem gondolhatok ilyenekre. Tudom, hogy még egy nap se telt el, de nem. Ki kell ezt vernem. Tegnap eleget sírtam miatta. Bekapcsoltam a tévét és pont reklám ment. Kíváncsian megvártam, hogy mi lesz a reklám után. Kopogást halottam és odasétáltam. Kinyitottam az ajtót és Jimin volt az ajtó előtt.
- Szia. - lágy hangon köszönt. Remélem nem látszik, hogy tegnap egész este miatta sírtam. 
- Szia. - nyögtem ki
- Angel. Bocsánatot szeretnék kérni a tegnapi miatt! Nem tudom mi volt velem. Engem nem érdekelt az a lány! Engem csak is te érdekelsz! 
- Jimin, de.... - nem hagyta, hogy folytassam
- Nem kérem a kifogásaidat. Hozzám csakis te illesz! Senki más!  Kérlek.... -  közeledett felém, de You egy öklössel eltávolította tőlem.
-Miért csináltad ezt? - kétségbeesett hangon mondtam Younak. Jimin az orrát fogta, ami vérzett is. Nem ez a csak kicsit folyik a vér az orrunkból, nem. Az orrából csak úgy folyt a vér.
- Megérdemelte. - mondta egyszerűen
- Miért érdemelte volna meg? - aggódás miatt felemelkedett a hangom. Oda mentem Jiminhez és leguggoltam hozzá.
- Mert nem bírta felfogni, hogy neked nem tetszik ő!
- Döntsd hátra a fejedet. - el súgtam Jiminnek gyorsan
- Honnan veszed ezt?! Igen is tetszik nekem! - kezdtem bele az igazságmondásba. Nem mertem hátra nézni Jiminre.
- Reggel nem ezt mondtad!
- Reggel nem mondtam ilyet! Biztos félreértelmezted!  
- Egyfolytában félreérthetően beszélsz! Olyan vagy, mint Abi! Látszik, hogy testvérek vagytok! A két lotyó!
- Vagy csak te vagy érthetetlen!  - Younak újra ökölbe szorult a keze
- Teljesen megváltoztál Angel! A barátságunk se olyan, mint régen! Én nem akarok olyan barátot, aki nem őszinte velem  - visszafordultam Jiminhez. Nagyon rosszul nézett ki. Annyira sajnálom, hogy You bevert neki. Nem értem miért kell Younak mindig hősködnia. Vissza fordultam , hogy bemossak a képébe az értelmetlen dumámmal (, mert még én se értem, hogy miért védem meg Jimint ) de ő már nem volt ott. 
- Gyere be ellátom az orrodat.  - álltam fel. Segítettem neki felállni és besétáltunk egészen a kanapéig. Elfutottam az elsősegélydobozhoz, majd vissza.  Az aggódás miatt már kezdtem könnyezni is. Remegő kézzel nyúltam a vattához. Jimin a kezemnél fogva húzott magához. 
- Ne sírj miattam. Pont ne miattam. - húzódott el tőlem és a szemebe nézett - Sajnálom a tegnapit. Nem gondoltam, hogy így fejeződik be. Azt hittem, hogy legalább eljutunk a csókig. - ezen egy kicsit felnevettem - Miért nevetsz? - mosolygott véres orral 
- Én is így gondoltam, de nem ez lett belőle. - mondtam szomorúan 
- Kérlek Angel. - letérdelt elém és megfogta az egyik kezemet - Kezdjük újra kérlek. Lese tudod hinni mennyire rosszul éreztem magamat tegnap! Így még senki iránt nem éreztem. Én szeretném, hogy a barátnőm lennél. Én lennék a legboldogabb. - elmosolyogtam 
- Biztos vagy benne? Biztos velem akarsz lenni? Nem fogsz megcsalni? 
- Biztos vagyok benne. Melletted leszek! Akkor? Megpróbáljuk? -fürkészte a tekintetemet 
- Próbáljuk. - mihelyst kimondtam Jimin megcsókolt. Elvörösödtem. Csókkal akartuk befejezni a randit, de csókkal kezdtük el a kapcsolatot. Egy kicsit eltávolodott tőlem, de az orrunk még mindig összeért. 
- Alig vártam arra, hogy megcsókolhassalak. - mosolygott rám
Nem tudtam szóhoz jutni, de ha akartam volna is Jimin nem engedte, mert ahogy kimondta a mondatát magához húzott és megölelt. Már nem forogtak a gondolataimban azok, hogy én tényleg jó leszek - e Jiminnek. Tudtam, hogy tényleg érez irántam valamit és nekem ez is bőven elég.

- Miért Abi? Éhes vagyok nagyon! Úgyse.... - ránk nézett és megmerevedett - Óóó, értem már miért nem kellet volna jönnöm 
- Most megzavartad a romantikus pillanatukat Hope! Lőttek a kapcsolatuknak hála neked. Most kínos helyzet fog kialakulni köztük, ha mi nem leszünk a légtérben. - drámáskodott Abi nevetségesen. Én felállt és megfogtam Jimin kezét.
- Együtt vagyunk. - világosítottam fel végül őket. Ők viszont ledermedve néztek minket. Abi arcán látszott,  hogy majd szét robban belül a hír hajlatától.  Egy perc se volt, hogy oda jött hozzánk Abi megfogta Jimin kezét és az ajtóhoz kezdte lökdösni Hopival egyetembe. 
- Most beszélnem kell Angellel. Csaj trécselés tudjátok! 
- Szia Angel! - ordít még az ajtóból Jimin
- Szia. - ordítottam vissza, majd bevágta az ajtót Abi és oda futott hozzám.  
- Mesélj el mindent most! - dőlt hátra a kanapén és várta, hogy elkezdjek mesélni neki. El is kezdtem mesélni, de közben bekapcsolódott a tévé is egyetembe és egyszerre néztünk tévét és meséltem el neki mindent.


Young szemszögéből:

A fiúknál ültem a kanapén. El sem hiszem, hogy össze vesztem Angellel. Nem akarok haza menni. Zene csatornára kapcsoltam és az egyik kedvenc bandám ment. Azonnal fel álltam a kanapéról és táncolni kezdtem mit se foglalkozva Vvel, Kookival és Sugával. Ez a tánc volt az egyetlen amit képes voltam normálisan eltáncolni amellett, hogy egyáltalán nem tudok táncolni.
- Én is! - állt fel Kooki és már ketten táncoltunk.
Amint vége lett a számnak elkezdtünk nevetni.
- Imádom ezt a bandát! - nevettem.
- Nem vagy egyedül. - mosolygott Kooki.
- Mit imádsz ezeken?! - nézett rám V.
- Mindent! - ültem le mellé. - A hangjukat, a zenéjüket, a táncukat.
- Írok neked zenét, énekelek és táncolok mellé! - állt fel mellőlem.
- Gyerünk! - mosolyogtam.
- Ez nem egy egyik percről a másikra! - ment a konyhába.
- Elakarok menni a koncertjükre... - vettem elő a telefonom. - Miért nincs... - fent akadt a szemem a banda facebook bejegyzésén. - Uram isten...
- Mi az? - kérdezte Kooki.
- Ma koncertjük lesz.
- Vegyél jegyeket. - nézett rám.
- Nem tudok... Az összes fizetésem Moon zsebébe megy és kétlem, hogy lennének még jegyek.
- Nézd majd én fizetek! - ült mellém.
- Nem fogadhatom el a pénzed... Sokba kerül egy jegy.
- És ha én adok rá pénzt? - kérdezte V.
- Akkor szuper vagy! - mosolyogtam.
- De nem fogod őket lesmárolni? - kérdezte.
- Nem. - tettem a szívemre a kezem. - Már csak az a kérdés mit veszek fel estére.
- Azt a ruhát ami tegnap rajtad volt? - kérdezte Kooki.
- Nem tudom... Semmi kedvem megint kitömni a melltartómat... Meg van! Zárt helyen lesz szóval egy rövid nadrág, és egy kockás ing megteszi. - álltam fel és átrohantam a lakásunkba. Szó nélkül mentem be, de Abi rám köszönt.
- Szia You. - mosolygott. 
- Szia... - néztem rá. 
Nem akarok beszélni Angellel. Rá se akarok nézni! Mérges vagyok rá! Miért nem bír nekem elmondani dolgokat?
- Abi... Elkérhetem a hajvasalód? - fordultam felé. 
- Persze! Mész valahova? - mosolygott. Áll mosoly... Ő is utál. Mintha megint az iskolában lennék. Ott se szeretett senki, kivéve Angel, de ahogy elnézem már ő se. 
- Hát... JungKookkal koncertre. - indultam a szobájába.
Át vittem a hajvasalót a szobámba és megvártam még fel melegszik. Addig átöltöztem. Egy fekete, fehér, piros kockás ing. Egy rövid nadrág. Egy sport cipő és egy fekete fehér sapka. Kivasaltam a hajam és rohantam vissza a fiúkhoz.
- Nem gondolod, hogy túlzás ez a ruha? - nézett rám V.
- Miért? - néztem végig magamon.
- Szerintem jó vagy így! - mosolygott Kooki. - A sapkád nagyon tetszik!
- Nekem a cipőd! - nevetett Moon.
- Fordulj meg! - lépett hozzám közelebb V.
Megfordultam és ő kihúzta az ingem a nadrágomból.
- Na! Így máris sokkal jobb! - mosolygott. - Most hozok egy kabátot és egy hosszú nadrágot!
- Ugyan már TaeHyung. - tette a vállára a kezét Suga. - Annyira nem is vészes! És nem fognak a fiúk lemászni a színpadról és fogdosni!
- Arra itt vagy te! - nevetett Jin.
Elkezdtünk nevetni. Hamar eljött a fél hat. Elindultunk a koncertre. Hatalmas tömeg volt. Kooki megfogta a kezem és elkezdett húzni maga után. Sok embert kielőztünk, de nem is érdekelte őt. Beküzdöttük magunkat a színpad elé az első sorban.
- El sem hiszem, hogy itt vagyunk a GOT 7 koncertjén! - fordultam Kooki felé.
- Én se.
Elkezdődött a koncert és eszméletlen volt. Mikor Mark szaltózott tuti engem nézett! Mikor vége lett a koncertnek elvergődtünk a vécére. Én mondtam JungKooknak, hogy ne igyon annyit, de ő nem is hallgatott rám. A falnak dőlve vártam, hogy végre kijöjjön. Hirtelen fiú hangokat hallottam a folyosó végéről. A hang irányába fordultam és az egész GOT 7 bandával találtam szembe magam. Ez hihetetlen! Villám gyorsan fordultam el onnan. Siess Kooki!
- Egész jó volt! - utánozta az egyik fiú valaki hangját. - Menjen ki ő a színpadra és egymás után nyomjon le két számot. Megnézem, hogy sikerül neki!
- Hé! - szólalt meg a másik fiú. - Hé te! Abban a sapkában!
- Nem beszél Koreaiúl? - kérdezte a harmadik.
- Biztos, hogy beszél! - mondta az előző. - Láttam, hogy Koreai.
Közelebb lépet hozzám és vállba bökdösött. Oda fordultam és NAGYON közel volt hozzám.
- Szia! - mosolygott. - Mark vagyok!
- É-Én... - dadogtam.
- Young mehetünk! - jött ki a vécéből Kooki. - Szent isten...
- Szóval Young vagy. - mosolygott Mark.
- Igen... - bólintottam.
- Ez besült Mark! - nevetett Jackson. - A csajnak barátja van.
- Miből gondoltad, hogy fel akarom szedni!? - fordult a barátja felé Mark.
- Nem tudom... Mióta lejöttünk a színpadról egy piros inges, rövid nadrágos, sapkás csajról beszélsz. - Young menjünk! - fogta meg a kezemet JungKook.
- Várjatok már! - szólt utánunk Mark.
- Hagyd már! - szólt rá BamBam.
- JungKook! - szóltam rá. - Ne ráncigálj már! - álltam meg.
- Megígértem Vnek, hogy vigyázok rád. Szóval haza megyünk!
- Idősebb vagyok! És hol van a sapkám? - néztem széjjel. - Ez is a te hibád! - kezdtem vissza fele menni. Jött utánam Kooki is.
Mikor vissza értem azt vettem észre, hogy Mark fején az én sapkám van. Oda mentem és a többi fiú elkezdett ú-zni.
- E-Elnézést... - mondtam halkan és Mark felém fordult.
- Vissza jöttél? - mosolygott.
- A sapkám... - mi ütött belém!?
- Ez kéne? - mutatott a sapkámra. - Vedd el!
Próbáltam tisztességes távolságból elérni a feje tetejét, de nem ment. Miért vagyok ennyire kicsi? Kooki át nyúlt felettem és levette Mark fejéről a a sapkám, majd a fejemre nyomta.
- Mi van haver? - kérdezte Mark.
- Ne szórakozz vele... - indult volna el Kooki.
Mentem volna utána, de BamBam elkapta a csuklóm.
- Hé! Young nem akar menni. - nevetett Jackson.
- Mit nem értetek azon, hogy ő nem akar tőletek semmit? - nézett vissza Kooki.
- Miből gondolod? - nevettek.
- Mert barátja van.
Mark szaltózott egyet, majd JungKookra mutatott. Persze a kis marha soha életében nem csinált ilyet, de ő is megpróbálta. Először jól ment, de ő olyan lendülettel csinálta, hogy arcra esett, pontosabban a csuklójára.
- JungKook! - löktem el a fiúkat és leguggoltam hozzá. - Jól vagy?
- Persze... - ült fel. - Csak fája csuklóm.
- Idióta vagy! - segítettem fel. - Ti pedig gyerekesek! Nem gondoltam volna, hogy képesek vagytok ilyen messzire menni!
- Ő volt hülye! - nézett rám mérgesen Mark.
- Én voltam hülye, hogy eljöttem ide! - indultunk el a kijárat felé. JungKook később jött utánam.- Hogy lehetnek ennyire.. Áh!
- Semmi bajom! - mosolygott JungKook.
- Azért be kéne menni a kórházba. - indultunk haza.
- Nem kell. Majd teszek rá fáslit. De ezért menő voltam?
- Nagyon. - nevettem. - Mint egy palacsinta!
Egész úton viccelődtünk, majd haza értünk. Szegény egész úton a csuklóját tartotta. Bementünk a lakásukba.
- Na milyen volt? - kérdezte Suga?
- Király! - nevetett JungKook.
- Mi van a kezeddel? - kérdezte V.
- Hát... - vakartam meg a fejemet.
- Találkoztunk a banda tagokkal és hát kicsit hülye voltam. Hátra szaltóztam, de nem igazán jött össze.
- Idióta... - jött oda hozzánk Moon. - Legalább élveztétek?
- Igen!  - mondtuk egyszerre.
- Nagyon fáj a kezed? - kérdezte Moon.
- Annyira nem. - mosolygott Kooki. - Megyek befáslizom. - el is tűnt a fürdőbe.
- Na én is megyek. - indultam az ajtóhoz.
- Hé! Semmi puszi? - kérdezte V.
- Fáradt vagyok. - fordultam felé és megcsókoltam. - Na jó éjt!
Bementem a lakásunkba és ezek ketten a tévé előtt aludtak. Olyan vicces volt. Beszaladtam a szobájukba és kihoztam a takaróikat. Betakartam őket, majd mentem a szobámba. Át öltöztem és lefeküdtem aludni. Néhány percig csak forogtam, majd elnyomott az álom.


JungKook szemszögéből:

Young át rohant a lakásukba. Végre van valaki aki szereti ezt a bandát.
- Most komolyan elmész vele? - kérdezte V.
- Igen. - néztem rá.
- Young az én barátnőm! - háborodott fel.
- Tudom. Nem is akarok tőle semmit. Csak elmegyünk a koncertre. Ennyi. - mosolyogtam.
- Értem... - ült le. - Vigyázz rá!
- Igen is! - álltam fel és a homlokomhoz emeltem a kezem, erre ő csak nevetett.
Megvettük a jegyeket. Pár.... Sok perc múlva megjött You. Eszméletlen jól néz ki!
- Nem gondolod, hogy túlzás ez a ruha? - kérdezte tőle V.
- Miért? - nézet magára You.
- Szerintem jó vagy így! - mosolyogtam. - A sapkád nagyon tetszik!
- Nekem a cipőd! - nevetett Moon.
- Fordulj meg! - közelebb lépet hozzá V.
Féltékeny vagyok Vre. Vagyis örülök, hogy együtt vannak, de szomorú vagyok. Vagyis... Ááh! Értitek. Vnek nem is tetszett You, de most. Én hamarabb éreztem iránta valamit mint ő!
- Na! Így máris sokkal jobb! - mosolygott. - Most hozok egy kabátot és egy hosszú nadrágot!
- Ugyan már TaeHyung. - Lépet Vhez Suga.- Annyira nem is vészes! És nem fognak a fiúk lemászni a színpadról és fogdosni!
- Arra itt vagy te! - nevetett Jin.
Ha nem Suga akkor én fogom tapogatni Youngot. Na jó... Ez szégyen volt JungKook! Hogy merek ilyenre gondolni? Hülye Kooki! Hülye! Kezdtem a fejemet ütni. Mindenki rám nézett.
- Jól vagy? - kérdezte Young.
- Mi? Ja! - kaptam észbe. - Igen! Semmi baj! Elmegyek a vécébe, mert pisilnem kell! - indultam a vécébe.
Berohantam a vécébe és magamra zártam az ajtót. Hogy lehetek ekkora hülye? Most biztos mindenki rajtam röhög... Kivéve Hopi. Ő legalább dolgozik ma. Annyira cikis vagyok. Nem csodálom, hogy Young Vvel van. Ha a szótárban megkeresnénk a szerencsétlen szót az én nevem lenne mellette. Belenéztem a tükörbe. A perverz gondolatoktól vörös lett az arcom. Lehajtottam a vécé tetejét és ráültem. Nem akarok sokáig itt ülni mert rosszra fognak gondolni. Tudom, hogy rosszra fognak gondolni. Mindig rosszra gondolnak! Ha többet vagyok két percnél a vécén akkor jönnek a beszólások, hogy hokizok a vécén. Pedig nem! Csak nincs kedvem hallgatni a beszólásaikat! A vécé az egyetlen ahova senki nem követ. A szobámba nem zárkózhatok be, mert J - Hopé is a szoba. A tetőre se mehetek fel mert Suga titokban feljár szívni. Szerintem... Mindig büdös... Büdös, de  nem jönnek rá a csajok. Lassan kimentem vissza a nappaliba. You mérgesen nézett Sugára és Jiminre. Miért?
- Végre! - nézett rám You. - Mindjárt fél hat! Menjünk! - fogta meg a kezem és maga után kezdett húzni. - Majd jövünk! - köszönt el a fiúktól.
Én csak vissza fele néztem és próbáltam nem elesni. Beráncigált a liftbe és megnyomta a földszintet.
- Mi volt az a pisilős cucc? - nevetett You.
- Semmi! - fordítottam el a fejem. - Csak hülyeségre gondoltam...
- Mire? - hajolt közel hozzám.
- Hülyeségre!
- JungKook... - lépett messzebb. - Azt hittem a barátod vagyok...
- Az vagy csak.. - sóhajtottam. - Tudod... - miért kell elmondanom neki, hogy tetszik!? - Tetszel nekem... és arra gondoltam. De soha nem tenném meg! Hogy tapogatlak... Sajnálom! - hajoltam meg előtte.
- Semmi baj! Csak gondoltál rá. - nevetett. - Lefogadom, hogy Sugának is ezen jár az esze. Szóval nem para. - lépett ki a liftből.
Mire észbe kaptam már elhagyta a bérházat. Rohantam utána. Hamar a koncert helyére értünk. Fantasztikus volt! Még sose voltam koncerten, de örülök, hogy eljöttem Younggal. A koncert után rohantam a vécébe. Nem mentem el otthon szóval már nagyon kellett. Young kint állt. Fiú hangokat hallottam kintről szóval gyorsan kezet mostam és kirohantam.
- Young mehetünk! - csaptam ki a vécé ajtót. - Szent isten... - az egész GOT 7 banda állt előttünk.
- Szóval Young vagy. - mosolygott Youra Mark.
- Igen... - mondta halkan You. Biztos vagyok benne, hogy mielőtt megismert minket bele volt zúgva az összes tagba.
- Ez besült Mark! - nevetett Jackson. - A csajnak barátja van.
- Miből gondoltad, hogy fel akarom szedni!? - fordult a barátja felé Mark.
- Nem tudom... Mióta lejöttünk a színpadról egy piros inges, rövid nadrágos, sapkás csajról beszélsz. - Young menjünk! - kaptam Young kezéhez és elkezdtem húzni.
- Várjatok már! - szólt utánunk Mark.
- Hagyd már! - szólt rá BamBam.
Pár métert mentünk előre amikor Young megállt.
- JungKook! - szólt rám. - Ne ráncigálj már!
- Megígértem Vnek, hogy vigyázok rád. Szóval haza megyünk! - indultam volna tovább, de ő kikapta a kezét az enyémből.
- Idősebb vagyok! És hol van a sapkám? - nézett széjjel. - Ez is a te hibád! - kezdett vissza fele menni. Én meg mentem utána.
- E-Elnézést... - mondta halkan You.
- Vissza jöttél? - perverz mosoly ült Mark arcára.
- A sapkám...
- Ez kéne? - mutatott a sapkára. - Vedd el!
Young elkezdett érte ugrálni. Az a szemét végig a mellét nézte. Majd a kezét Young hátához tette. Nem is! A fenekéhez! Amikor majdnem rá tette a kezét You alsó felére oda léptem és levettem Mark fejéről a sapkát és Young fejére tettem. Elindultam.
- Mi van haver? - kérdezte Mark.
- Ne szórakozz vele... - indult volna el Kooki.
Ezt vettem észre, hogy You nem jön.
- Hé! Young nem akar menni. - nevetett Jackson.
- Mit nem értetek azon, hogy ő nem akar tőletek semmit? - néztem vissza.
- Miből gondolod? - nevettek.
- Mert barátja van. - néztem gúnyosan.
Jobban örültem volna ha azt mondhatom, hogy a barátja vagyok, de ez sajnos nem igaz... Persze Mark levágott egy hátra szaltót. Majd rám nézett. Azt várja, hogy én is megcsináljam? Legyen. Felkészültem és ellöktem magam. Először minden oké volt, de miután majdnem kétszer fordultam át már nem annyira voltam rendben. Az esést a kezemmel hárítottam. A jobb kezemmel. Egy reccsenést hallottam és elkezdett fájni a csuklóm.
- JungKook! - guggolt oda hozzám You. - Jól vagy?
- Persze... - ültem fel. - Csak fája csuklóm.
- Idióta vagy! - segített fel. - Ti pedig gyerekesek! Nem gondoltam volna, hogy képesek vagytok ilyen messzire menni!
- Ő volt hülye! - szólalt meg Mark.
- Én voltam hülye, hogy eljöttem ide! - indult a kijárat felé Young. Én még maradtam egy kicsit.
- Besült... - mosolyogtam gúnyosan.
Nem vártam meg a válaszát. Young után siettem.
- Hogy lehetnek ennyire.. Á! - olyan aranyos így!
- Semmi bajom! - mosolyogtam rá.
- Azért be kéne menni a kórházba. - nézett rám aggódva.
- Nem kell. Majd teszek rá fáslit. De ezért menő voltam?
- Nagyon. - nevettet. - Mint egy palacsinta!
Ez kicsit megbántott. Mondjuk szerintem halál poén lehetett. Életem első hátra szaltója tök jól ment. Mondjuk, ha nem fordultam volna át még egyszer akkor tökéletes lett volna. Végül haza értünk. Nagyon fáradt vagyok és fáj a kezem. Amikor lógattam akkor nagyon fájt. Szóval végig a kezemben volt. Haza értünk és kicsit megkönnyebbültem.
- Na milyen volt? - kérdezte Suga.
- Király! - nevettem és fel emeltem a kezem.
- Mi van a kezeddel? - kérdezte V.
- Hát... - vakarta meg a fejét You.
- Találkoztunk a banda tagokkal és hát kicsit hülye voltam. Hátra szaltóztam, de nem igazán jött össze. - mosolyogtam.
- Idióta... - jött oda hozzánk Moon. - Legalább élveztétek?
- Igen!  - mondtuk egyszerre.
- Nagyon fáj a kezed? - kérdezte Moon.
- Annyira nem. - mosolyogtam. - Megyek befáslizom. - indultam el a fürdőbe.
Elő vettem egy kötszeres dobozt és a fáslit. Vagy harminc percig szenvedtem, de nem tudtam befáslizni a kezem! Idegesen csaptam a csapba a fáslit.
- Nem kell segítség, öcsi? - jött be a fürdőbe Moon.
- Megtudom csinálni! Már nem vagyok gyerek! - vettem a kezembe a fáslit és kezdtem újra a kezemre csavarni.
- Én is kértem segítséget régen Jintől ha valami bajom volt és nem tudtam egyedül megcsinálni. - vette ki a kezemből az anyagot.
Elkezdte a kezemre tekerni. Össze rezzentem.
- Szólj ha erős. - mondta Moon.
- Oké...
Óvatos tekerte a kezemre. A végén egész jól sikerült. Már nem is fájt annyira.
- Miért csináltad meg azt a hülye szaltót? - nézett rám Moon.
- Csak... - indultam ki a nagyszobába. Leültem Suga és Jimin mellé a kanapéra.
- Akkor azt mond el, hogy hogyan akartad megcsinálni a szaltót? - ült le a fotelba.
- Ahogy kell! Sikerült! Csak túl sok volt a lendületem. - tettem az ölembe a kezem.
- Értem... - fordult a tévé felé Moon.
Elkezdtük nézni a tévét és a GOT7 nyilatkozott a koncertjükről.
- Szerinted Jackson, hogy sikerült a fellépésetek? - kérdezte a műsorvezető.
- Szerintem nagyon király volt! Mondjuk Marknak volt a legjobb! - nevetett Jackson.
- Miért? - érdeklődött a nő.
- Volt egy lány... - állt fel. - Egy ilyen magas. - tette a mellkasához a kezét. - Hosszú sötét barna hajú, frufrus lány. Akin egy fekete fehér sapka volt a fején. Piros, fekete, fehér kockás inget viselt és rövidnadrágot. A neve pedig Young volt. - mindenki rám nézett.
- Na most engem is érdekel mi volt azon a koncerten! - nevetett Jimin.
- Hol találkoztál ezzel a Younggal? 
- A hátsó folyosón várta a haverját, dögös volt. - ismét az a perverz mosoly jelent meg az arcán mint akkor. - Sajnos mennie kellet ezért nem tudtam elkérni a telefon számát. 
- Nekem ennyi elég volt. - kapcsolt el V.
- Ez rohadt vicces! - fetrengett a földön Hopi Jiminen.
- Figyelj V! - álltam fel. - Nem történt semmi!
- Értem. - mosolygott.
- Én minden... Tessék? - húztam fel a szemöldögöm.
- Hiszek neked. Öcsi. - állt fel és bele túrt a hajamba. - Na megyek aludni. Jó éjt!
- Jó éjt... - mondtam halkan.
- Azt a rohant eget... - mondta Suga. - V teljesen más lett.
- Ja. Jót tett neki Young. - mondta Jimin.
- Vagy csak annyi, hogy 5 métert kell menni és megdughatja Yout. - mosolygott Suga.
- Ő nem te! - dobta arcon Sugát Jin egy szusival.
- A-Azt mondta az öccse vagyok? - ébredtem fel a sokból.
- Azt. - mosolygott Moon. - Itt mindenki öccse vagy.
- Pontosan! - mondták egyszerre a fiúk.
- A családod vagyunk. - ütött vállba Suga.
- Család... - könnyek szöktek a szemembe.
Ez a szó már nagyon rég óta kísért. Már nagyon rég elveszettem a szüleimet és Moon nevelt egészen tíz éves korom óta. Iskolába járatott, de aztán jött a maffia. Abba hagytam a sulit. A szememet kezdtem törölgetni.
- Köszönöm! - mondtam és tovább törölgettem a szemem.
- Ne sírj már! - nevetett Jin.
- Én nem sírok! - néztem fel mérgesen. - Csak valami bele ment a szemembe...
- Persze persze. - indult a szobájába Hopi. - Ha jössz aludni kérlek ne sírj mert nem akarok megfulladni a könnyeidben! - törölgette a láthatatlan könnyeit Hopi.
- Kuss! - szóltam rá és hasba vertem.
Bement a szobánkba. A csuklómat kezdtem nézegetni. Nagyon fáj. Biztos eltört, de nem akarom elmondani senkinek. Majd meggyógyul. Valaki kopogott az ajtón. Felálltam és oda siettem. Kinyitottam és Youval találtam szembe magam. Egy hosszú póló volt rajta.
- Elnézést, hogy zavarok. - mosolygott.
- Te sose zavarsz. - biccentett a fejével Suga amire You csak megforgatta a szemét.
- Kooki. Holnap ha van kedved átjöhetnél segíteni sütit sütni apumnak? V azt mondta holnap dolga van és én rád gondoltam. Van kedved?
- Van. - bólogattam.
- Köszönöm! Persze ti is kaptok. - nézett be a fiúkra. - Na jó éjt!
El is ment bezártam az ajtót és vissza ültem a kanapéra.
- Csak egy bugyi volt rajta. Igaz? - kérdezte Jin.
- Olyan szép lábai vannak! - kezdett képzelgésbe Suga.
Persze én is. Hogy lehet, hogy egy ilyen lány Vvel jár. Jó. V se rossz fiú. Kockás has. Vicces. Szép a mosolya... Na jó... ez buzis volt. De akkor is! Miért ő jár vele? Miért nem én? Sokkal viccesebb vagyok. Sokkal szebb a mosolyom, kockás a hasam és táncolni is tudok.
- Hé JungKook! - szólt rám Suga és én rá néztem.
- Mi az?
- Milyen volt You csókja?
- Milyen volt? - kérdeztem vissza és elgondolkoztam. - Puha.
- Ennyi? - húzta fel a szemöldökét.
- Puha és kellemes.
- Szerintetek meddig lesz jóba Vvel? - fordult el tőlem Kooki.
- Remélem sokáig. Nem akarom, hogy mind ketten össze törjenek. - rakta fel a lábát a kávézó asztalra Moon.
- Gonosz vagy Moon. - kezdett duzzogni. - Nem muszáj Vnek arról tudnia, hogy lefekszik velem Young. - állt fel és a szobája felé indult és közben a csípőjét forgatta.
Én csak öklendezni kezdtem, amitől mindenki röhögött. Ha Suga meghallotta volna pofán vág. Volt már rá példa. Viszont még mindig nem hagyott fel azzal a tervel, hogy a menybe vigye Yout a férfiasságán. Olyan undorítóan, gusztustalan és gyalázatosan próbálkozik Youngnál, hogy az már hányást okoz. Felálltam és V szobájához mentem kopogtam és még fent volt.
- Gyere! - szólt ki.
Bementem és az ágyán feküdt és zenét hallgatott. Ledobta a fejhallgatóját és felült.
- Mi a gond? - nézett rám.
- Figyelj. - ültem le az ágyára. - Nem baj?
- Dehogy! Na mond mi van.
- Suga kitalálta, hogy mögötted... öm... - olyan ciki ezt elmondani valaki pasijának. - Tudod.
- Arra gondolsz, hogy Suga a hátam mögött akar kavarni Youval? - én csak bólintottam mire ő nevetni kezdett. - Young nem hülye! Sose jönne össze Sugával.
- Tudom. Csak gondoltam szólok. Tudod...
- A legjobb haver vagy Kooki! Köszönöm, hogy szólsz!
- Figyelj. Holnap átmegyek Youhoz sütit sütni, Nem baj?
- Dehogy! Amúgy se szeretek sütögetni. Meg ha átmennék akkor egy dolog lenne a vége. - mosolygott. - Tudom, hogy úgyse fogsz rá mászni Youra. De azért csináljatok nekem egy Császár felíratósat.
- Egoista... - nevettem és kimentem a szobából.
Az öccsének hívott most meg a legjobb haverjának. Erre nem tudok mit mondani. Bementem a szobámba és átöltöztem. Hopi olvasgatott. Hassal dőltem be az ágyba.
- Mi van? - kérdezte.
- Semmi. - fordultam a hátamra. - Azt hiszem ez életem legjobb napja! - túrtam bele a hajamba és felemeltem a lábam.
- Néha tényleg olyan vagy mint egy kölyök. De aztán rá jövök, hogy még az vagy. - tette a kis asztalára a könyvet. - Ne nagyon zajongj mert alszom. Jó éjt kölyök!
Elfordult a fal felé. Én is így tettem, de nem tudtam aludni. Fel álltam és az ablakhoz léptem. Néha úgy érzem figyel minket valaki, de ez is csak egy hülyeség. Mikor elmondtam a többieknek ki nevettek. Egy darabig nézelődtem, majd vissza feküdtem az ágyba. Lassan elaludtam.


V szemszögéből:

Reggel Young lelépet. Nem értem miért sietett annyira. És az a legrosszabb, hogy akkor ment el amikor aludtam. Miért csinálja ezt!? Ajj... Akár csak egy rossz kurva... Ismerem én azokat a lányokat rendesen. Lelépnek kora reggel és a pénztárcád tartalmának a felét szépen a mellük közé teszik, majd Angolosan távoznak. Legalább You nem vitte el a pénzem. De nagy lelkű vagyok ezért nem vagyok mérges. Ha mennie kellet akkor menjen. Kimásztam a konyhába és helyet foglaltam az egyik széken. Nyugalom. Tegnap óta nem igazán volt. Az asztalra dőlve pihentettem a fejem. Mikor valaki hangjára fel kaptam a fejem. 
- Kérsz valamit enni? A reggelit lekésted. - mosolygott Jin. 
- Nem is tudom. Talán... Ha csinálsz nekem amerikai palacsintát, azt örömmel fogadom. - nyaltam meg a szám. 
- Oké. - fordult a gáz felé.
Kevesebb mint tizenöt perc alatt kész volt a palacsintám. Elém tette én meg az összeset megettem. Amint befejeztem a reggelim azt vettem észre, hogy valaki át öleli a nyakam. Reflex szerűen bújtam ki a keze alól és hátra fordulva hason rúgtam. 
- Anyád... - nyögött fel Jimin. 
- Bocsi! - aggódóan néztem rá. 
- No para... - tette a hasára a kezét. - Elfelejtettem, hogy még mindig megvisel a banda. 
- Hát... - simítottam a nyakamra. - Rossz emlékeim vannak. A nyakam pedig tabu téma. 
- Jiminnek, de Youngnak nem! - nevetett Moon. 
- Még neki is. Az az én tulajdonom. - mosolyodtam el. - Elég volt mikor jó párszor kést fogtam a torkomhoz. Azóta óvakodom az emberektől akik a nyakamhoz érnek. 
- Na én megyek mert a végén V megöl! - nevetett Jimin és elhagyta a lakást. 
- Én aztán nem! - ordítottam. - Young mikor ment el? - néztem az ecset hajú szőkeségre. 
- Azt hiszem egy - két órája. - ült le mellém.  
Suga is előkerült és az ajtóhoz ment. Kinyitotta, hogy behozza a leveleket amikor Young rontott be az ajtón. Feldúltnak tűnt. Az is volt! Majd szét robban az idegtől. 
- Mi a baj? - kérdezte Suga. 
- Minden! Elegem van! Az a baja, hogy megvédem! Utálom! - kapott a fejéhez és két kézzel tépni kezdte a haját. 
- Elmondanád mi történt? - kérdeztem. 
- Csak annyi, hogy a drága Jimin elhívta Angelt randira, majd a szeme láttára kezdett ki egy másik lánnyal! Csodálkozik, hogy arcon vágtam! - ült le a kanapéra. 
- Ez csak egy kis vita. - ült le mellé Rap Monster. 
- Dehogy! Nem vagyok a barátja! Felejtsen el! Ha én nem találom ki, hogy ide akarok jönni akkor még mindig egy senki lenne aki a szobájában ül! Azt hiszi az ő élete rosszabb mint az enyém... Lószart! - csapott az asztalra. 
- Nyugi... - álltam fel és oda mentem hozzá. - Majd kibékültök. - ültem le a másik oldalára. 
- Én nem fogok azért bocsánatot kérni mert segítek neki! - úgy nézett rám mintha ellenség lennék. 
- Lehet már túl sok neki a segítségedből. - motyogta Jin. 
- Ezentúl azt csinál amit akar! Ha netán Jiminke megcsalja vagy mondjuk valaki bántja, esetleg zaklatja én mosolyogva fogom végig nézni. - dőlt hátra a kanapén. 
- Ez nem szép dolog You! - hallatszott mögülünk JungKook hangja. - Ő a barátnőd! 
- Nekem már nincsenek barátaim... - állt fel mellőlem. - Soha nem volt egy se... Angel... Angel csak azért barátkozott velem mert megvédtem. Sőt! Mindenki azért próbált velem jóba lenni. Amikor meg apa börtönbe került mindenki félni kezdett tőlem. Angel nem, de... Soha nem mondtam el neki teljesen mi történik velem nap mint nap otthon. - háttal állt nekünk és úgy beszélt. - Az ő élete se fenékig tejfel, de az enyém... - fordult felénk. - Eltűrtem volna, hogy egy idegen pali lefekszik velem, de ő egy köszönöm-öt se bírt kibökni! 
- Lehet... Lehet... - nem igazán tudom mit mondjak erre. Ki tud erre valamit mondani. Inkább felálltam és oda mentem hozzá, majd megöleltem. 
Amint lecsillapodtak a dolgok elkezdtünk tévézni. Pár perc múlva Jimin és J-Hope jöttek be a lakásba. Jimin olyan szemekkel nézett a barátnőmre, hogy azt én már sértésnek vettem. Nem szóltam semmit. Még tovább néztük a tévét. Ment valami nyálas fiúbanda amire You és Kooki azonnal táncoltak. Hány inger kerülgetett. Amint vége lett a számnak kérdőre vontam Yout. Nem vagyok féltékeny! Sose tudna találkozni egyik fiúval se a bandából. Kitalálták, hogy koncertre mennek. Young elszaladt én meg JungKookra néztem.
- Most komolyan elmész vele? - vontam fel a szemöldököm. 
- Igen. - bólintott.  
- Young az én barátnőm! - JungKook ha sokáig nyomulsz a csajomra nem szerelme be fogsz esni, hanem az ablak alatti szemetesbe! 
- Tudom. Nem is akarok tőle semmit. Csak elmegyünk a koncertre. Ennyi. - mosolygott.
- Értem... - mondjuk ez igaz... Kooki és a csajozás! Nevetséges. - Vigyázz rá!
- Igen is! - fel pattant és a homlokához emelte a kezét. Akár egy katona, aki éppen tiszteleg.
Megvettük a jegyeket Kookival, majd megjött You. Észdöglesztő! De kicsit kevés...
- Nem gondolod, hogy túlzás ez a ruha? - kérdeztem.
- Miért? - nézett végig magán az angyalkám. 
- Szerintem jó vagy így! - mosolygott Kooki és You sapkájára nézett. - A sapkád nagyon tetszik!
- Nekem a cipőd! - nevetett Moon.
- Fordulj meg! - közelebb léptem hozzá és kiráncigáltam az inget a nadrágjából. - Na! Így máris sokkal jobb! - mosolyogtam. - Most hozok egy kabátot és egy hosszú nadrágot!
- Ugyan már TaeHyung. - lépett mellém Suga.- Annyira nem is vészes! És nem fognak a fiúk lemászni a színpadról és fogdosni!
- Arra itt vagy te! - nevetett Jin.
Azt próbálja meg a perverz állata! Olyan szinten levágom a tökét, hogy legfeljebb ő lesz az akit dugnak! Azt vettem észre, hogy JungKook az arcát kezdi püfölni.
- Jól vagy? - kérdezte tőle Young.
- Mi? Ja! - hagyta abba a saját maga püfölését. - Igen! Semmi baj! Elmegyek a vécébe, mert pisilnem kell! - el is ment a vécébe. 
- Most mi baja van? - nézett rám You.
- Nem hallottad? Pisilnie kell. 
- Vagy csak beindult Youra! - nevetett Suga. 
- Mániája, hogy a vécén veri! - nevetett fel Jimin. 
Youngot nem kellene most hergelni. Így is szarul van. Azt vettem észre, hogy a kezét ökölbe szorítja, de nem tesz semmit. Majd megszólalt.
- Belehet fejezni! Sokkal érettebb mint ti ketten! - villámokat szórt a szemével a két óriás bébire. 
Nem is mondtak rá semmit a fiúk. Kijött JungKook a vécéből és elmentek. Leültem a kanapéra és a tévét kezdtem bámulni. 
- Hallottuk mi történt. - szólalt fel Jin. - Fáj az arcod? - nézett Jiminre.
- Nem... Egyáltalán nem. Bár nem kellene Youngnak ennyire erőszakosnak lennie! Ha így megy tovább mindenki utálni fogja. 
- Befogod a pofád vagy én is arcon vágjalak? - néztem Jiminre. 
- Olyan erőszakos barom vagy mint a barátnőd akivel hemperegsz... - motyogta. 
Fel álltam és elkaptam Jimin pólóját. Közelebb húztam magamhoz. 
- Fogd be a pofád, vagy kinyírlak! - üvöltöttem. 
- Manapság kurvákkal kavarsz? - mosolygott gúnyosan. - Szívesen bevállalt volna egy menetet egy idegen pasival, mellette a nevelő apja fogdosta és nem tett ellene semmit. Most meg... 
- Kussolj! - üvöltéssel vágtam bele a mondatába. - A nagy szart se tudsz Youról! - ütöttem arcon. 
Neki se kellett több felegyenesedett és vissza ütött. Ha Suga és Moon nem kapja el a karom akkor kitépem a haját. 
- Elég! - ordított Nam. - Aki még egyszer felhozza ezt a témát azt kikötözöm a tetőre! 
- Engedjetek el! - húztam ki a karom Suga és Moon ujjai közül. - Soha.... de soha nem merd szidni azt akit szeretek! - néztem Jiminre. - Ha még is húzz el! Ez még az én lakásom! 
Meg sem vártam a válaszát elhúztam a szobámba. A fejemre tettem a fejhallgatóm és zenét kezdtem hallgatni és közben a Youról készült képeket kezdtem nézegetni amiket este csináltam róla mikor aludt. 
- Soha nem akarom, hogy bajod essen...