11. Fejezet

V szemszögéből:

Ebéd után fél háromkor már útban voltam a maffia központjába. Délben telefonáltak, hogy be kell mennem. Mit akar már megint az a rohadék? Örülhet, hogy én nem léptem ki. Mondjuk nem tehetem meg. Minél inkább nem akartam menni annál közelebb értem a kocsmához. Beléptem az ajtón és már jól ismert vendégként engedtek be hátra. Kifejezetten utálom ezt a helyet. Füst van és büdös. Nem néztem se jobbra, se barra. Egyenesen előre, majd be a nagyterembe ahol egész sokan voltak. Hami is ott ült. Az ajtó csapódásra mindenki rám nézett és csend telepedett le.
- Már azt hittem sose jössz. - mosolygott a főnök.
- Más dolgom volt. - sétáltam beljebb.
- Mégis mi? Nem Hamival voltál, amit most díjazok. - állt fel a helyéről.
- Az az én dolgom... - néztem egyenesen a szemébe. - Miért lettem ide rángatva?
- Hát tudod... Eléggé kifogytunk a kurvákból. - nézett körbe a fiúkon akik a teremben voltak. - És hát mindenki nagyon kényelmetlenül érzi magát meló után. Szóval... Holnap el kéne hoznod azt a két ribancot akik lenyúlták a kocsimat. - komolyodott el az arca.
- Vissza mondom a melót. Nem kell a pénz és nem hozom el őket! - ordítottam el magam.
A főnöknek csak eltorzult az arca és egy hatalmas ütést mért az én arcomra. Akkorát, hogy egyenesen a földre estem. Felém állt. Nem álltam fel a földről.
- Csak nem bele szerettél valamelyik libába? - nevetett és a lábával a hasamba lépett. - Csak, hogy tudd... Ha nem te, de valaki ide fogja őket hozni... - lépet még jobban bele a hasamba. - És mind kettőt megdugom.
Reflex szerűen löktem le a lábát a hasamról és álltam fel, hogy arcon vágjam, de gyorsabb volt és gyomorba könyökölt. Ismét a földön kötöttem ki.
- Mégis bele szerettél az egyikbe. - guggolt le hozzám. - A félénkbe vagy a húzódós tyúkba?
Nem mondtam semmit csak arcon köptem, amire ő egy hatalmas ütéssel jutalmazott. Nem tudom az arcom vagy a gyomrom fáj jobban.
- Nehéz lesz dönteni kivel kezdjem majd. Mivel mind kettő szűz. - állt fel mellőlem.
- Csak... - köptem ki a számban összegyúlt vért. - Csak a rózsaszín hajú az... - fordultam a hasamra és négykézlábra álltam.
- Te ezt honnan tudod? - a szemét résnyire nyitva nézett rám.
- Onnan, hogy az egyiknek én vettem el. - mosolyogtam gúnyosan. Ha már szarrá ver akkor én is szórakozni akarok egy kicsit.
- Mit mondtál? - intett a mögöttem álló két gorillának akik karon fogtak és állóhelyzetbe rántottak. Most érzetem igazán, hogy rohadtul fáj a hasam.
- Jól hallottad... - még mindig mosolyogtam.
- Te szemét! - úgy arcon ütött, hogy a két férfi nem tudott megtartani. A földre estem és az az idegbeteg megállás nélkül kezdett rugdosni. Még a könny is a szemembe szökött, de nem hagytam, hogy el is hagyják a szemem. Előre látom a többiek reakcióját az arcomra és Youngét az egész testemre. Lila és sárga, helyenként fekete foltok. Lehet valahol még a bőröm is felszakadt. Amint abba hagyta a rugdosásom odébb sétált. Végig húztam a kezem az arcomon, majd a szemem elé tettem azt. Jól sejtettem. A kezem véres volt. A saját vérem tündökölt rajta.
- Mi legyen vele? - kérdezte az egyik srác.
- Dobjátok ki a kuka mellé. Már úgy sincs magánál. - válaszolt a főnök. - Ha még is tegyetek róla, hogy ne legyen észénél.
Láttam, hogy elhagyja a termet. Az egyik srác lépett oda hozzám, majd leguggolt.
- Sajnálom haver... - arcon vágott és a sötétség tárult elém.
Rájöttem valamire. Meg kell védenem a lányokat. Meg kell védenem őket, akkor is, ha egy ember életébe kerül.

Angel szemszögéből:

- Ki a franc hagyta nyitva az ajtót! - ordított reggel Abi. Kómásan kisétáltam a nappaliba és már Abi nem volt ott. Gondoltam, hogy elment vagy valami ezért a hűtő felé  el sétálni, mikor meglátom, hogy az ajtó előtt fut el.
- Mi történt? - jött ki You a szobájából és a szemét dörzsölte. Látom ő is most kelt fel.
- Fogalmam sincs. - vontam vállat és elővettem egy müzlis tálat. - Mikor jött... - You felé fordultam és láttam, hogy a szemei duzzadtak és pirosak. - Sírtál egész éjjel? - mentem oda hozzá - Mi történt veled?
- Semmi. Biztos csak álmomba! - ment a konyha felé
- You. Ha álmodsz is felkelsz amiatt és csak 30% hogy újra azt fogod álmodni tovább. Elmondanád? - sétáltam mellé
- Igen. Az, hogy... - Abi futott be. Nem tűnt boldognak.
- YOU! Nyitva hagytad az ajtót, mikor bejöttél! Eltűntek a kutyák!
- Micsoda? Milyen kutyák? - jött be az ajtón Jin - Volt itt kutya? Csak bacikat terjeszt! Vigyétek őket innen!
- Ne nyávogj már hercegnő! Mint ahogy megemlítettem ELTŰNTEK. - hangsúlyozta ki Abi - Többiek mikor jönnek?
- Tudod Abi nem mindenki tud mindig ugrani, mikor te szólsz. - ült le a földre, de egy másodpercig se tartott, hogy felálljon. - Bacis...
- Úristen! Te milyen férfi vagy?! - akadt ki
- Mi van itt? - jött be az ajtón Moon
- A kutyák eltűntek. Segítenétek megkeresni? - kérdezte Abi Moontól
- Mióta van nektek kutyátok? - nézett Moon Youra
- Tegnap hozta haza Abi. - válaszolta You. Pont ebben a pillanatban rugdosta be Hope a többieket az ajtón. Legfőképpen Jugnkookot és  Sugát kellet.
- Rendben. Akkor párokba keressük meg őket. - javasolta Moon
- Na ne már Moon!  Én nem fogok bacis kutyákat keresgélni.
- Az utcán találtuk. - fokozta tovább Abi a dolgot
- 100% hogy nem fogom őket keresni! - indult volna ki a lakásból Jin, de Moon megállította
- De! Segítenünk kell. Úgy hogy maradj! - megállt egy helyben - Akkor legyen. Hope Abivel, Jimin Angelle, Suga  Jinnel, You Jungkookal.
- Nem! - mondta határozottam You
- Miért? - kérdezte Moon. Látszott Jungkook arcán egy kis pír és a tekintete bánatot sugallt. Lehet, hogy volt köztük valami? Amiatt sírt You?
- Miért nem lehetne úgy, hogy én Abival, You veled. Jimin Hopeval, Suga Jinnel és  Jungkook Vvel?  - kérdeztem Moontól - Várjunk. Hol van V?  - kerestem a szememmel
- Még nem jött haza. - mondta Suga és Abi dombjait nézte. Minek kell még pizsamában lennie. Nem értem.
- Ohh. Akkor megvárhatná V-t.
- Valakinek van ellenvetése? - nézett körbe Moon. - Rendben. Akkor hát keressük. Be mentem a szobámba és át öltöztem utcai ruhába. A szekrényem elé lépkedtem, majd kidobtam egy farmer nadrágot hozzá egy rózsaszín trikót.  Fiókból kidobtam véletlenszerűen választott fehérneműket és elkezdtem  öltözködni. a nadrágom húzásánál ajtó nyitására kaptam fel a fejemet. Szerencsére csak Abi volt az.

-  Angel. Megváltozott a terv. - a mondandója közben  vettem fel a trikót. - Most hívott Jakcson, hogy eljött ide egy fotózásra. Holnap indulnak és ma találkozna velünk.  Úgy hogy siess és induljunk.

- De a többiek a kutyákat keresik! Ez nem fair a többiekkel szembe.

- De Angel. Tudod milyen rég láttam őt? Már holnap nem találkozhatok vele. Kérlek. - húzta el az utolsó szavát

- Rendben, de akkor siessünk.  Kifognak borulni a többiek, hogy ők keresik helyettünk. Pontosan hova kell menni? - húztam fel az egyik tornacipőmet.
- Elmondom útközbe. Siessünk. - mikor készen lettem megfogta a csuklómat és az bejárati ajtóhoz futottunk, majd egyenesen lefutottunk a lépcsőn. Nagyon elfáradtam benne. Nem hittem volna, hogy Abi ilyen gyorsan fut. Elfutottunk az utca végére a főúthoz és stoppolt egy kocsit.  Nagyon gyorsan fogott autót és egy húzással berántott az autóba.
- Olyan rég láttam! Nagyon hiányzik.  - már innentől oda se figyeltem, mert tudom, hogy túl fogja dramatizálni ezt a " hiányzik a kis édi bogyóm és a gyerekem is nagyon.Biztos jó az én kisfiam vagy lányom.  " Már nem emlékszem a KUTYA nemére. A városból majdnem kijöttünk, mikor behajtott egy épület elé.
- Abi. Hova jöttünk? - néztem rá utána vissza a helyre. Akkor vettem észre a nagy betűkkel írt ajtó felett a Paintball pálya felíratott.  - Én nem tudok! És már lassan 2 óra lesz. Még nem ettem. - fogtam meg a hasamat, mert egy kis émelygést éreztem.
- Jó lesz. Ki van bérelve az egész hely és tuti lesz bent valami zöldség.
- Zöldség. - mondtam komoran. Ki van bérelve? Miért mennyien leszünk bent? Abi kipattant a taxiból és az épületbe kezdett el futni ott hagyva engem, aki éhes gyomorral, zombi járással vándoroltam befele. Mikor beléptem már nem találtam Abit. közben sok ember sétált össze vissza és mindenki végig mért. Elég rémisztőek voltak. Egyik se volt keleti származású. Gondolom mind amerikaiak.  Biztos nem fogom tudni megértetni velük magam. Vagyis de.
- Abi? - néztem rá miközben elsétált előttem. Elkezdett beszélni valami ufó nyelven majd balra mutatott. Gondolom arra lesz. Elsétáltam arra és a harmadiknál találtam meg őt és Jacksont, ahogy ölelkeznek.
- Abi. Miért hagytál ott? - mentem be a szertárba
- Abi. Ő itt Jackson. - mutatott rá. Utána átváltott angolra és csak a nevemet értettem. Gondolom bemutatott neki.
- Szia. - mosolygott rám és megfojtott az ölelésében
- Hello. - köszöntem vissza, majd elengedett. Még beszélgettek kicsit gondolom rólam, mert mindig rám néztek és közben elgondolkodtam, hogy talán nem kellett volna ide jönnünk.
- Vegyél le egy felszerelést és vedd fel őket. - mondta és ő is levett egyet majd kezdte magára aggatni. Én is így tettem. A mellény még könnyű volt, de  fogalmam sem volt, hogy most a szemüveget a sisakra felé vagy alá kell. Csak sajnos Abi hamarabb magára kapta és elhúzott Jacksonnal. Próbáltam utolérni őket, de nem sikerült. Valahogy még el is tűntek körülöttem az emberek. Ezert bementem a legközelebbi szobába és kinéztem az ablakon és láttam hogy ott gyülekeznek lent az emberek. Semmi kedvem nem volt lemenni. Tökéletes olt nekem ez a poros hely, ahol van néhány festék folt. Ráférne eg takarítas. Elhelyezkestem egy sarokba és halottam a futkorászást a szoba előtt. Biztos most jött a takarító szolgálat.  Ki néztem  és egy fiu fegyvert fogott rám. Még is mit akarhat? Miért akar megölni          engem?! 

- Én... béke. - nyögtem ki két angol szót a számból remegve. Egy hirtelen mozdulattal  bentebb  lökött és bezárta maga mögött az ajtót. Fájt a fenekem és csak a legrosszabbakra tudtam gondolni. Talán megakar erőszakolni? Nem! Nem akarom!

- Kérlek hagyd a szűzhártyámat!! - ordítottam  becsukott szemmel. Éreztem. hogy a két kezét a két térdemre tette le és nevetett halkan

- Miért nem vetted fel a sisakot és a szemüveget? - szólalt meg az anyanyelvemen- Ez így veszélyes. - kinyitttam a szememet és akor ismertem fel, hogy ő is koreai származású. Akkora biztos értette mit mondtam neki az előbb.  Kínosan érzem magam az előbbi elszólalásom miatt. 

- Nem tudtam hog kell felvenni. - néztem a felszerelésemre oldalra. 

- Gyorsan rád adom majd tűnjünk el. Nem akarok meghalni első tíz percben. - nyúlt a cucchoz, majd rám adta az engedélyem nélkül. - Kész. Mehetünk? - bólintottam egyet, majd az ajtóhoz sétàlt és kinyitotta résnyire, hogy kinézhessen. Mikor meghallottam rájöttem, hogy én  pont a pályán bújtam el. Milyen szerencsés vagyok. A folyosón mentünk  és a seggebe voltam már annyira követtem. Hevesen megfogta a mellényemet és magához húzott. Az arcon nagyon közel volt egymáshoz . Ijedten bámultam rà, mert nem tudtam miért csinálta ezt, de megtudtam néhány másodperc múlva, mert pont mellém lőtt valaki. Biztos engem vettek célba. 

- Majdnem meghaltál. - mondta, majd elengedte a mellényt és tovább ment.  Sündörögtem utána és  kezdtem szédülni az éhségtől. Tovább mentünk míg, megint nem puska hangott halottam, de ő beugrott elém és így ő " meghalt ".
- Na akkor szia. - intett egyet - Vigyázz, mert nagyon fájdalmas a lövés. - mikor kimondta az utolsó szavát háton lőttek, mire az erő hatására előre estem és beverte a fejemet.



Jimin:

Fel vagyok háborodva. Miért pattintott le engem Angel? Sokkal jobban örültem volna neki, mint Hopenak. Mondjuk Hope a legjobb haverom, akit imádok piszkálni, de akkor is rosszul esik, mert Angel és Abi együtt élnek és még együtt is aludhatnak. És én? Én nem aludhatok Angelel, még nem is élek vele együtt. Mondjuk arra még nem készültem fel. Talán most megteszi inkább Hope. Sétáltunk ki az ajtón, hogy elkezdjük keresni a  kutyákat, de észrevettem, hogy sietősen  a lépcső felé futnak. Még is miért sietnek ennyire? Nagyon kíváncsivá tett engem, ezért ordítottam Hopenak, hogy jöjjön és futni kezdtem és futott utánam Hope. Láttam, hogy beszállnak egy taxiba ezért próbáltam lehető leggyorsabban taxit fogni és közben nézni, hogy merre megy a másik bizonyos taxi. Hope fogott egy taxit és gyorsan bepattantunk.
- Dupla árat fizetek, ha siet  és követ egy másik taxit! -
-  Rendben. - taposott a gázra
- Miért sietünk és hova? Nem kutyákat kéne keresnünk? - értetlenkedett Hope
- Abi és Angel sietősen elmentek taxival valahova.  Gondoltam követjük őket, hogy miért nem keresik a kutyákat.
- Úristen. - tette a homlokára a kezét Hope - Abi kettő. Miért szerettek ennyire követni valakit? - kezdte rázni a fejét. - Sose fogom megérteni. 
- Majd megérted, ha valaki miatt aggódni fogsz. - bólintottam mindent tudóan.
- Vagy csak féltékeny vagy.
- Vagy csak féltékeny vagyok. - mondtam mint egy papagáj - Mi? ÉN NEM VAGYOK FÉLTÉKENY! Sosem voltam és nem is leszek.  Maximum rám lehetnek féltékenyek.
- Megértettem. - nevetett. Igazat mondok, ha Angel egy fiúval is találkozna akkor se lennék féltékeny... A boltos fiú miatt se voltam féltékeny.
A városból már majdnem kint voltunk, mikor bekanyarodott az taxi előttünk. Mi meg kiszálltunk a taxiból és úgy sétáltunk be az épület elé.
- Paintball pálya? Mégis minek akarnának ide jönni? - értetlenkedtem
- Menjünk be és kiderül. - javasolta Hope és elindult az ajtófele. Beértünk  és senki se volt, de halottunk beszélgetést  és a hang irányába ment. Megláttuk az erkélyen Abit és egy angol srácot, miközben nevetnek.
- Még mindig nem vagy féltékeny?  - kuncogtam kicsikét és Hope csak úgy kiviharzott az ajtón. Siettem utána.  A nevetés elmúlt, mikor Abi meglátta Hope-ot.
- Hogy kerülsz ide? - nézett rá Abi - Vagyis hogy kerültök ide? - javította ki magát
- Követtünk, de ez nem fontos! Mit csinálsz ezzel az angol fiúval?
- Eszünk. - mutatott az asztalra, ahol volt két szendvics. A fiú elkezdett angolul beszélni  Abihez.
- Hi. I'm jackson. - ismerős a neve.  Viszont szerintem nem csak nekem, mert Hope feje vörös lett és a tarkóját kezdte el vakarni.
- Ő a meleg barátod nem igaz? - mondta Hope. Akkor már értem miért rémlik a neve. Nekik van közös gyereke nem? Valami Jabi vagy mi.
- Igen. Holnap megy haza és mivel rég láttam találkozni szerettem vele. Ugye nem nagy baj? - nézett rá kiskutya szemekkel
- Nem. - nevetett Hope - Most ebédelsz?
- Meg reggelizem egyben. Még nem ettem semmit. - harapott bele a szendvicsébe
Megint elkezdtek valamiről beszélni. Az angol tudásom nem a legjobb, de értettem néhány szót. Összerakva, talán azt kérdezte, hogy víziló. Inkább majd fordít Abi. Jobban járok
- Hope. - mosolygott Jacksonra. Ohh akkor talán Hope nevét kérdezte.  De várjunk csak. Ha nem evett semmit, akkor Angel se evett semmit.
- Hol van Angel?!
- Az emeleten van. Ott paintballozik. Miért?
- Add ide a felszerelésedet! - utasítottam és elkezdte levenni  és oda adta nekem.
- Miért? - értetlenkedett
- Tisztába vagy vele, hogy ő se evett ma még semmit?  Reggel miattad nem tudott enni, mert mindenkit behívtál a lakásukba, hogy keressük meg a kutyákat? - közbe aggattam magamra a cuccot. - Ha rosszul lesz még baja is eshet.
- Komolyan beszélsz? - pattant fel a székből - Akkor hozd ki gyorsan!
- Meglesz. - ütöttem a sisakra, ami már a fejemen volt. Felmentem az emeletre és lopakodni kezdtem míg meg nem láttam Angel haját.  Egy fiú volt előtte, de egyszer csak beállt Angel elé és lelövette magát. Mi ez? Minek hősköd?  Ha nem tudná Angelnek már van barátja! És én vagyok! Ő nem hősködhet csak én! Már indultam oda, de mikor a fiún elment alig néhány másodperc múlva lelőtték Angelt és, akit a lövés hatására elesett. Oda jutottam hozzá, meg a másik fiú is.
- Angel, Angel, Angel. Jól vagy?  - térdeltem le mellé és levettem róla a sisakot és a szemüveget.
- Nincs magánál. Vigyük ki. - mondta a fiú, aki hősködött Angelnek az előbb. Fölemeltem és kifutottam vele és a fiú pedig hozta a sisakot és a szemüveget utánunk.
- Hívjuk a mentőt! - vette elő a telefonját  a srác
- Nem! - vettem ki a kezéből a telefont és tárcsáztam. - Van kocsid?  - bámultam Angelt
- Igen. Miért?
- Hány személyes? - hadartam el
- A kocsim nem itt van, de  az épület mellett van egy kis busz, amivel idejöttünk.

- Akkor hozd el a kulcsot! Siess! - orditottam rá idegességemben. Irtam egy üzenetet Hopenak, majd felkaptam a kezembe vettem Angelt  és kivittem a kocsihoz.  Nagyon aggódom Angel miatt!   A kocsit ajtót nagynehezen kitudtam  nyitni és betültettem a leghátsó ülésre és én is beültem mellé.  Bealartam kötni, de rádőlt a combomra és gondoltam így hagyom. A haját keszedtem az arcából, hogy ne takarja. Megjöttek a többiek is és elindultunk. Hope navigált  és Abi néhol ránk nèzett, majd vissza előre. Addig  én fogtam Angel egyik kezét és  próbltam fogni, hogy ne essen le az ülésről. Elég hamar hazaértünk, mert néhol ordibalt , hogy taposs a gázba!  Kiszálltak majd én is Angellel. Meg se köszöntünk, hogy elhozott, csak felrohantunk a lakásba . Lefektettem a kanapéra  és leültem mellé a földre. 

- Jinék még nem jöttek meg! - jött be az ajtón Hope - De Jungkook itthon van!  -  jött be mögötte.

- Mi történt? - jött beljebb a lakásban Jungkook 

- Elájult. Nem evett és ivott egésznap semmit.  - simitottam meg Angel arcát

- Akkor csinálni kéne neki valami kaját mire magához tér.  - adta az ötletet a Hope. 

- Miért nincs itt ilyenkor Jin?! - ment a hűtőhöz Jungkook és kinyitotta - Nincs a hutoben semmi. - állapította meg 

- Rendelek akkor ételt! - ajánlotta Abi és beletemette magát a telefonba. Rugdosást hallottunk. Pontosan a. mi ajtónkat rúgdosták. Utàna jött egy ordíbálás is.

- Nyissátok már ki baszd meg! - feláltam és oda mentem az ajtóhoz, hogy kinyissam. Mikor kinyittam  megláttam V-t ahog támaszkodik Sugán és Jinen.
- Mi történt? - vitték be Jint
- Mi se tudjuk. - válaszolt Jin.
- Mi történt Angellel? - húzta fel a szemöldökét Suga.
- Elájult... - válaszolt Abi. - A kutyák?
- Bocs, de Vt hoztuk. - válaszolt neki Jin és elrohant a fürdőbe.  Vissza leültem Angel mellé és megfogtam a kezét. Nagyon szorírottam, mert nagyon aggódom miatta.
- H-Hol vagyok? - nyögte ki TaeHyung.
- Lányok lakásán. - válaszolt J-Hope.
- V hadd lássalak el. Oké? Aztán megnézem Angelt is. - kicsikét nem tetszik ez az ötlet, de mondjuk Tae mar napok óta nem volt otthon.
- Köszönöm. -  mosolyogtam és megsimogatt Angel arcát. Jin már itthon van. Ezek szerint nem sokáta jobban lesz. Ez után nem figyeltem a fiúkra, mert  a gondolataim szállni kezdtek Angellről. Mi van, ha  ápolno fogom őt és majd megfogja hálálno. Egy probát megér nem?  Ránéztem a fiúkra és láttam. hogy segítség kell  ezért segítettem nekik.
- Rendben. - állt fel és össze zárta a ládát. - Várj egy kicsit. Jimin hozzál neki vizet. - elrohantam vízért, majd  láttam, hogy Jin Angelt kezdte megvizsgálni.
- Normális a pupillája. Nem evett ma semmit? - nézett Abire aki a telefonját nyomkodta.
- Nem. - nem nézett fel a telefonjából. Nagyon koncentráll a kajára, ahogy látom.
- A fején van egy búb. Nincs semmi különösebb baja. ha felébred adjatok neki enni és kész. - mosolygott és felált
Nyílt a lakás ajtó és You és Moon lépett be rajta. Amint meglátta You Angelt aki a kanapén feküdt lefagyott az arcáról a mosoly.
- Angel! - ugrott a kanapéhoz. - Mi történt!? - nézett ránk.
- Elájult. - mondta Abi
You oldalra nézett és észere vette Vt. Azonnal oda rohant hozzá.
- Hol voltál? - fogta meg a kezét. - Istenem...
- Én se tudom. - mosolygott. - Nyugi, jól vagyok.
- Meg találtátok a kutyákat? - nézett fel Abi. Tényleg a kutyák! Lehet valaki megtalálta.
- Tessék? - állt fel You és Abire nézett. - Te vak vagy, vagy csak hülye? - lépett közelebb hozzá. - Nem is aggódsz az unoka testvéredért?
- Dehogynem! - nézett Youra Abi. - De felelősséget érzek a kutyák miatt!
- Angel nincs magánál, V... Azt se tudom mi történt vele, de te a kibaszott kutyák miatt aggódsz! Ha annyira fontosak lettek volna a kutyák akkor magad keresed meg és nem minket ugráltatsz még te szórakozol! Nem tudom miért vagy nagyra magaddal. Egy senki vagy aki kurvul a magazinokban! Egy bunkó ribanc akit semmi nem érdekel saját magán kívül! Tudod mit?! Baszd meg a modellkedésed! Baszd meg a hírneved! Baszd meg az egódat! Baszd meg! Eddig mindent elnéztem neked, de ami sok az sok! J-Hopeval kavarsz, de mindannyian tudjuk, hogy úgy is megkuratod magad az első pasival magad!
Nem mondott semmit Abi, csak pofon vágta Youngot. Na neki se kellett több. A keze ökölbe szorult és megakarta ütni Abit, de Moonster lefogta. Igaz You jó párszor arcon vágta Monstert, de Nam egy pillanatra se engedett a szorításból.
- Engedj el! - ordította.
Abi elé belépett Hopi. Amikor nem tudta tovább tartani Yout, Moon akkor elengedte. Young csak kirontott a lakásból és maga mögött becsapta az ajtót. Ez után csönd lett a lakásban. V kibicegett a lakásból Jin és Moon akarata ellenére.  Jungkook hazament, mert àllitag nagy dolga van a mellékhelyiségben és mi ott maradtunk. 

- Ezt gondolja rólam You? És ti is azt giszitek, hogy megcsalom Hope-ot?! - nézett körül Abi.  

- Én bízok benned Abi. - mondta Hope és megfogta Abi kezét. 

- Ide hozom a kutyákat! - kapott észbe Moon és kiment az ajtón, majd visszajött egy dobozzal.

- Megtaláltátok! - szaladt oda Abi. 

Ez után hamar elment az idő. Mindenki hazament és mèg az állatorvos is volt itt. Már tiz óra lehetett, de Angel még kinsig nem volt magánál. Ezért úgy gondoltam kényelmesebb lenne, ha az ágyában aludna. A kezembe vettem és az ágyába vittem. Bedugtam a takaró alá és betakartam.  Ledőltem én is mellé, de én nem takaróztam be. Megfogtam a kezét és lecsuktam a szememet.

Young szemszögéből:

Az egész éjszakát végig sírtam. Csak JungKook szavai jártak a fejemben... "Élvezted, hogy megcsókoltalak... Valld be!". Miért nem érti, hogy Vvel járok?! Hogy nem tudja fel fogni azzal a hangyányi eszével az a kölyök?! A telefonomra néztem. Már reggel van... Az oldalamra fordultam és próbáltam egy kicsit lazítani, de nem ment. Abi ordított. Istenem! Már egyik lakótársamat se bírom... Abi azt hiszi mindenkit ugráltathat! Hülye ribanc... Felálltam és össze fogtam a hajam. Vissza néztem a párnámra és láttam, a sírásom nyomait. Este eléggé kisírtam magam... A szobámba lévő tükörhöz léptem. Nagyon látszik, hogy sírtam... Erőt vettem magamon és ki mentem. Közben a szememet törölgettem.
- Mi történt? - kérdeztem.
- Fogalmam sincs. - vont vállat és egy tányérért lépett. - Mikor jött... - Angel rám nézett. - Sírtál egész éjjel? - jött közelebb hozzám. - Mi történt veled?
- Semmi. Biztos csak álmomba! - tettem a szemem elé a kezem és elindultam mellette a konyhába.
Nem akarom, hogy bárki is tudja. Egyszerűen nem akarom... JungKook... Nem akarom látni! Hallani! Egyedül akarok lenni...
- You. Ha álmodsz is felkelsz amiatt és csak 30% hogy újra azt fogod álmodni tovább. Elmondanád? - sétált mellém.
Rosszban vagyok Angelel nem? De ő most tudni akarja mi bajom...
- Igen. Az, hogy... - nagy levegőt és kezdtem volna el a mondandóm, de Abi a mondatomba üvöltött.
- YOU! Nyitva hagytad az ajtót, mikor bejöttél! Eltűntek a kutyák! - kezdett rinyálni Abi.
- Micsoda? Milyen kutyák? - jött be Jin - Volt itt kutya? Csak bacikat terjeszt! Vigyétek őket innen!
- Ne nyávogj már hercegnő! Mint ahogy megemlítettem ELTŰNTEK. - hangsúlyozta ki Abi - Többiek mikor jönnek?
- Tudod Abi nem mindenki tud mindig ugrani, mikor te szólsz. - foglalt helyet a földön Jin, de mikor rá eszmélt fel állt. - Bacis...
Teljes mértékben egyet értek Jinnel! Nem fogok kutyákat keresni azért mert Abi hercegnő rinyál!
- Úristen! Te milyen férfi vagy?! - kezdte dobálni magát.
- Mi van itt? - sétált be az ajtón Moon.
Neki örülök a legjobban. Biztonságban érzem magam a közelében. Akár egy testvérnek.
- A kutyák eltűntek. Segítenétek megkeresni? - kérdezte Abi Moontól
- Mióta van nektek kutyátok? - nézett rám Nam.
- Tegnap hozta haza Abi. - válaszoltam, közben a többiek jöttek be az ajtón. Ahogy elnéztem se Sugának, se JungKooknak nem volt kedve át jönni.
- Rendben. Akkor párokba keressük meg őket. - javasolta Moon
- Na ne már Moon!  Én nem fogok bacis kutyákat keresgélni. - kapott Moon keze után Jin.
- Az utcán találtuk. - folytatta Abi.
- 100% hogy nem fogom őket keresni! - indult ki a lakásból Jin, de Nam megállította.
- De! Segítenünk kell. Úgy hogy maradj! - folytatta Moon. - Akkor legyen. Hope Abivel, Jimin Angelle, Suga  Jinnel, You Jungkookal.
- Nem! - szorítottam ökölbe a kezem.
Talán túl heves reakció volt, de akkor se fogok JungKookkal kettesben lenni. A földet kezdtem bámulni.
- Miért nem lehetne úgy, hogy én Abival, You veled. Jimin Hopeval, Suga Jinnel és  Jungkook Vvel?  - kérdezte Moontól Angel. - Várjunk. Hol van V? - most, hogy mondja... Hol van? Itt kellene lennie! Fel kaptam a fejem és szét néztem. Ugye nem... nem egy másik lánnyal van?
- Még nem jött haza. - mondta Suga és Abire nézett.
- Ohh. Akkor megvárhatná V-t. - mondta Angel.
- Valakinek van ellenvetése? - nézett körbe Moon. - Rendben. Akkor hát keressük.
Magamra néztem és elsóhajtottam magam. Persze... Erőm se volt át venni a cuccom. Abban aludtam amiben tegnap voltam.
- Te meg, hogy nézel ki? - nevetett Abi. - Nem ez volt rajtad tegnap is?
- Csak képzelődsz... - forgattam a szemem.
- Vagy csak te nem tudod mit vettél fel... - kezdett csörögni a telefonja. Esküszöm megtépem! - Igen? - kezdett angolul beszélni. - Tényleg! ISTENEM! Rendben! Szia! - tette le a telefont. - Akkor a terv változik! Én és Angel, találkozunk az egyik barátommal. Ti pedig a kutyákat mentek keresni!
- Mi?! - kérdeztem. - A te kutyáid! Te hoztad ide!
- Te hagytad nyitva az ajtót! - indult Angel szobájába.
Próbáltam uralkodni magamon. Nem tépem ki a haját. Nem tépem ki a haját. Nem tépem ki a haját!
- Young... - nézett rám megint Moon. - Te sírtál?
- Mi? - néztem fel rá. - Honnan veszed?
- Piros a szemed. - komolyodott el az arca.
- Dehogy sírtam! Jól vagyok... - nyeltem nagyot. - Nem kellene indulni?
- Majd ha lefürödtél! - jelentette ki Jin. - Te is terjeszted a bacikat mint a kutyák! - kezdett lökdösni a fürdő felé. - Akkor gyere ki ha kész vagy! Vagy ha nem én fürdetlek meg!
Belökött a fürdőbe és rám zárta az ajtót. Isteni! Leöltöztem és felfogtam úgy a hajam, hogy ne legyen vizes, majd beálltam a zuhany alá. Kicsit jó fel frissülni, de nem hoztam be semmi cuccot! A fiúk még mindig itt lehetnek? Nem megyek ki! Akkor itt maradok. Kiléptem a zuhany alól és megtörölköztem. Lehajtottam a vécé tetejét és ráültem. A könyökömet a térdemre tettem és a fejemet kezdtem támasztani. Percekig ültem, majd valaki kopogott. Fel kaptam a fejem és az ajtóra néztem. Istenem!
- I-Igen?! - ordítottam.
- Kész vagy? - ismertem fel Moon hangját.
- I-Igen. De... Nem hoztam be tiszta ruhát.
- Ohh... H-Hát... Elfordulok és rohanj át érte. Nincs itt senki csak én.
- Köszönöm!
Megerősítettem magamon a törölközőt, majd kinyitottam az ajtót és a szobámba rohantam. Bezártam az ajtót és a szekrényemhez léptem. El kellene mennem ruhát venni. Magamra kaptam egy fehér pólót és egy fekete farmert, meg persze fehérneműt és rohantam ki. Közben kieresztettem a hajam. A földre vetettem magam és felkaptam a torna cipőm.
- Látom nem sietsz. - guggolt le mellém.
- Nem bírom Abit... - kötöttem be a cipőm.
- Meg keressük a kutyákat, majd átjössz hozzánk és nem kell vele egy levegőt szívnod. - mosolygott.
- Köszönöm. - álltam fel. - V megjött?
- Még nem. Lassan biztos jön. - indultunk el.
Lementünk a ház elé és sétálni kezdtünk. Minden sikátorba benéztünk, de sehol nem láttuk a kutyákat.
- Mond csak You... - állt meg Monster. - Reggel sírtál, igaz? Ne hazudj! Láttam amit láttam.
- Ha elmondom... Nem mondod el senkinek? Főleg Vnek nem? - fordultam felé.
- Persze! - mosolygott. - Titok az titok. Na gyerünk mesélj.
- Tegnap... JungKook megcsókolt... - az arcáról lefagyott a mosoly. - Aztán mondtam neki, hogy én nem érzek iránta semmit, de ő...
Nem mondott semmit, csak megölelt. A vállára nyomtam a homlokom és nagy levegőt vettem. Moon kisugárzása nyugtató. Pecekig ölelt, majd ellépett tőlem és a szemembe nézett.
- Ezt soha nem mondhatod el Vnek. Értetted? - nézett rám komolyan.
- Igen. - bólintottam. - V nagyon kiborulna JungKookra.
- Így is mondhatjuk... - indult tovább. - Gyere keressük meg a kutyákat és menjünk haza.
Elkezdtünk keresgélni. Lassan múlt az idő. Csak azon járt a fejem, hogy most Abi jól szórakozik. Remélem V nem egy másik lánynál volt egész este... Az egyik sikátorban keresgéltem amikor megláttam három kutyát. Azonnal hozzájuk rohantam és elkaptam őket. Itt van az is amelyikkel este aludtam. Annyira aranyos. Elkezdtem őket simogatni és nyüszíteni kezdtek.
- Young! - ordított Monster. - Itt van egy! - a két kezében tartotta. Szegény kövér kutyus lábai csak úgy lógtak. - Ohh. Négy van?
- Igen. - néztem Moonra. - Kettőt te viszel kettőt én.
Mind a két kezünk tele volt kutyákkal. Sikeresen elindultunk haza.

Suga szemszögéből:

Semmi bajom a kutyákkal, de sokkal fontosabb dolgom lett volna ma mint, hogy kutyákat keressek. De megteszem Abi kedvéért. Már lassan két órája keressük őket.
- El sem hiszem, hogy mocskos, bolhás dögöket keresünk... - nyafogott Jin. - Ezután mindenki ecetben fürdik! - nézet rám.
- Faszt! Maximum te! - néztem rá mérgesen. - Én haza se megyek! Más dolgom van estére.
- Mi? - kérdezte és benézett az egyik sikátorba.
- Mi más lenne mint egy lány. - nevettem. - Rád is rád férne.
- Köszi nem. Nem egészséges, ha mindig mással fekszel le. Találhatnál magadnak egy rendes lányt!
- Majd. Még túl fiatal vagyok ahhoz, hogy egy rendes kapcsolatom legyen. - néztem be az egyik sikátorba ami mellett elmentünk. - Várj! - léptem vissza.
Nem hittem a szememnek.V feküdt a sikátorban. Teljesen eszméletlen és véres.
- Ez V! - futottam oda hozzá.
Jin jött utánam. Mikor meglátta kis híján halálra rémült. Leguggoltam és Jinre néztem.
- Nézd már meg, hogy él-e! - kaptam vissza a fejem Vre.
Jin is leguggolt és megnézte TaeHyung pulzusát. Szerencsétlen... Ezért nem jött haza... Mi az isten történhetett? A szeme fel van dagadva, az egész bal arcával együtt. Véres az arca, ami a szájából fojt ki.
- Vigyük haza. - jelentette ki.
Azonnal a nyakamra tettem a jobb karját, Jin pedig a balt. Haza fele kezdtünk sétálni. Elkel ismernem V nehéz és Jin az összes súlyt rám hagyja. Látszik, hogy sokkal erősebb vagyok mint ő. A liftben V motyogni kezdett.
- You... - motyogta.
- TaeHyung. - néztem rá. - Melyik rohadék lehetett? - fordultam előre.
Kinyílt a lift ajtó és elindultunk a lakásajtónk felé. V néha a lábára állt, de nem sikerült neki. Az ajtóhoz értünk és a lábammal az ajtóba rúgtam.
- Nyissátok már ki baszd meg! - ordítottam és tovább rúgtam az ajtót.
Pár másodperc múlva Jimin nyitott ajtót.
- Mi történt? - kérdezte és bevittük Vt.
- Mi se tudjuk. - válaszolt Jin.
Beljebb mentünk, de láttuk, hogy a kanapén Angel fekszik. Mi történhetett? Az egyik fotelba tettük be Vt. Megropogtattam a vállam és Angelre néztem. Mi a fene folyik itt?
- Mi történt Angellel? - kérdeztem.
- Elájult... - válaszolt Abi. - A kutyák?
- Bocs, de Vt hoztuk. - válaszolt neki Jin és elrohant a fürdőbe.
Vissza néztem Vre. A szemét nyitogatta és a szája mozgott, de nem adott ki hangot. Jin rohant vissza hozzánk és vetődött Vhez. Kinyitotta az elsősegély ládát.
- H-Hol vagyok? - nyögte ki TaeHyung.
- Otthon. - vlaszolt J-Hope.
- V hadd lássalak el. Oké? Aztán megnézem Angelt is.
- Köszönöm. - mosolygott Jimin és Angel arcát simogatta.
Leültem a másik fotelba és néztem, hogy Jin, hogyan látja el V arcát. A szeménél a fotel karfáját szorította. Jin löttye nagyon csíp, de nagyon hatásos.
- Rendben... - sóhajtott Jin. - Vedd le a pólód.
- Nem kell... - állt volna fel, de J-Hope a vállára tette a kezét és vissza húzta a fotelba. - Nem fáj...
- Hol már?! - néztem rá. - Csak annyira fáj, hogy alig bírtál lábra állni.
V elkezdte levenni a pólóját, de nem ment. Jimin segítségével vette le és ami akkor várt ránk... V egész teste foltos volt. Valahol felszakadt a bőre és alvadt vér volt a testén. Jin nem habozott. Elkezdte lekezelni Tae testét. Amint kész volt leragasztotta a nyílt sebeket, de még nem adta vissza Vre a pólóját.
- Rendben. - állt fel és össze zárta a ládát. - Várj egy kicsit. Jimin hozzál neki vizet.
Jimin rohant vízért, Jin pedig Angelhez lépett és megnézte. A szemébe nézett és a szemhéját feltolta. - Normális a pupillája. Nem evett ma semmit? - nézett Abire aki a telefonját nyomkodta.
- Nem tudom. - vont bállat és a telefonja képernyőjét nézte.
- A fején van egy búb. Nincs semmi különösebb baja. ha felébred adjatok neki enni és kész. - mosolygott és felállt.
Nyílt a lakás ajtó és You és Moon lépett be rajta. Amint meglátta You Angelt aki a kanapén feküdt lefagyott az arcáról a mosoly.
- Angel! - ugrott a kanapéhoz. - Mi történt!? - nézett ránk.
- Rosszul lett. - válaszolt Abi.
You oldalra nézett és észere vette Vt. Azonnal oda rohant hozzá.
- Hol voltál? - fogta meg a kezét. - Istenem...
- Én se tudom. - mosolygott. - Nyugi, jól vagyok.
- Meg találtátok a kutyákat? - nézett fel Abi.
- Tessék? - állt fel You és Abire nézett. - Te vak vagy vagy csak hülye? - lépett közelebb hozzá. - Nem is aggódsz az unoka testvéredért?
- Dehogynem! - nézett Youra Abi. - De a kutyák is család tagok!
- Angel nincs magánál, V... Azt se tudom mi történt vele, de te a kibaszott kutyák miatt aggódsz! Ha annyira fontosak lettek volna a kutyák akkor magad keresed meg és nem minket ugráltatsz még te szórakozol! Nem tudom miért vagy nagyra magaddal. Egy senki vagy aki kurvul a magazinokban! Egy bunkó ribanc akit semmi nem érdekel saját magán kívül! Tudod mit?! Baszd meg a modellkedésed! Baszd meg a hírneved! Baszd meg az egódat! Baszd meg! Eddig mindent elnéztem neked, de ami sok az sok! J-Hopeval kavarsz, de mindannyian tudjuk, hogy úgy is megkuratod magad az első pasival magad!
Nem mondott semmit Abi, csak pofon vágta Youngot. Na neki se kellett több. A keze ökölbe szorult és megakarta ütni Abit, de Moonster lefogta. Igaz You jó párszor arcon vágta Monstert, de Nam egy pillanatra se engedett a szorításból.
- Engedj el! - ordította.
Abi elé belépett Hopi. Amikor nem tudta tovább tartani Yout, Moon akkor elengedte. Young csak kirontott a lakásból és maga mögött becsapta az ajtót. Nem gondoltam volna, hogy egy lány tud így beszélni...