Bevezetés

 Young szemszögéből:

Kora reggel volt amikor valaki ordítva ütötte a szobám ajtaját. Az illető később berontott és kellemetlen módon felébresztett.
- Kelj már fel te idióta semmire kellő szuka!
Lassan kinyitottam a szemem és az anyám pasijával találtam szembe magam. A vállamat fogta és úgy ráncigált. Nagyon fáj ahogy szorította a karom. Amint teljesen kinyílt a szemem rúg-kapálni kezdtem. Mikor megszabadultam a kezeitől leugrottam az ágyamról, ami olyan volt mint egy kanapé, mert az is volt, majd hátrébb léptem.
- Öltözz fel, vagy olyat kapsz amitől egy hétig nem mersz majd kimenni az utcára! - hagyta el a szobám, majd hangosan becsapta az ajtót. Miért? Miért bánt? Mit tettem?
Fel vettem magamra egy farmer nadrágot egy fekete pólót és egy szürke pulcsit. Kifésültem a hajam. Ma se volt időm egyenesre vasalni ezért teljesen hullámos maradt. Kicsaptam az ajtót és lesiettem a lépcsőn. A konyhában ült az anyám pasija, anya meg a reggelit csinálta. Halkan bementem a helységbe és leültem messze attól az idióta férfitől. Az a férfi már lassan három éve terrorizál engem. Mikor ide költözött csak 15 voltam. Már akkor nem jöttem ki jól vele. Tűrnöm kellet azt, hogy molesztál. Amikor betöltöttem a 18-at és képes voltam megvédeni magam akkor már nem molesztál, hanem vert. Anya sose hitt nekem.
- Anya. - szólaltam meg és a férfi rám nézett. - Mi lesz a reggeli?
- Tojás és szalonna. - király! A szalonnámat biztos lenyúlja és még a tojásom felét is!
Amióta itt van tíz kilót fogytam. Tízet! Anya az orrom alá tolta a reggelimet, majd amikor elfordult az a genya elhúzta a tányérom és a sajátjába tette a tojásom egy részét és a teljes szelet szalonnám. Nem szóltam semmit. Kibírom... Majd ha marad kaja akkor lejövök és eszek, vagy elmegyek és belógok a suli menzájára. Már megszokott vendég vagyok arra fele. Először elkaptak és jó nagyot kaptam a fejemre. Az utáni próbálkozásaim általában sikerrel jártak. Mostanában behívnak és adnak enni. Igazat megmondva nem ehetek sokat mert a többi fiatalabb gyereknek is kell kaja. Megettem a "reggelim" és indultam volna fel a szobámba.
- Young gyere ide, kérlek. - szólt anyum és vissza fordultam.
Csak azt ne! - Megkérték a kezem... - arra a féregre nézett aki mellette állt.
- Nem! - üvöltöttem. - Nem kell nekem új apa! Főleg nem ő!
- Az apád a börtönben fog megrohadni! - szólt az új apám.
- Haza fog jönni! Haza jön és elmegyek vele! - szóltam vissza és felrohantam a szobámba.
Hallottam, hogy utánam rohan. Bezártam kulccsal és oda toltam a kanapém. Elő vettem a háti táskám és bele pakoltam pár cuccot. Három pólót, egy farmert, egy rövid nadrágot, pár fehér neműt, egy képet rólam és apáról, a pénzem és a bankkártyám. A zsebembe nyomtam a telefonom. Az ablakon akartam kimászni amikor vissza néztem és ott hagytam a plüss cicám. A plüsst amit apától kaptam. Hihetetlen gyorsasággal másztam vissza az ablakból és megragadtam a cicát majd kimásztam a szobám előtti fára. Lemásztam rajta és rohanni kezdtem. De hova? Merre menjek? Első sorban egy bank automatához. Siettem kell mielőtt az anyám leszívja a pénzem. Megállás nélkül rohantam amikor végre beértem a városba az automatához mentem és bele tettem a kártyám. Beírtam a jelszóm és beírtam a teljes összeget aminek rajta kellet volna lennie. Vártam. Vártam. Majd kiírta, hogy nincs ennyi pénzem. Rá böktem a kártyán lévő összegre. A fele se volt annak aminek rajta kellet volna lennie. A fele? A negyede! Kivettem azt a pénzt, majd vissza kaptam a kártyám.
- Fene! - rúgtam bele gépbe, majd elraktam a zsebembe a kártyám.
Két rendőr jött oda hozzám.
- Hölgyem! Az ön kártyája? - mikor túl közel voltak hozzám rohanni kezdtem. Ők meg utánam. A sípjukat fújták és rohantak. Csak bele rúgtam abba a hülye gépbe! Nem csináltam semmit! Teljes erőmből rohantam. Egy zsákutcába. Az utca végén egy fal volt. Nem nagy át tudom mászni. Futás közben  elkezdtem levenni a táskám, majd át hajítottam a falon és felugrottam a beton falra. Felhúztam magam és átlendültem. Sikeresen földet értem. Magamra vettem a táskám és tovább szaladtam. Elmegyek Puszanból. Soulba! Majd írok apának egy levelet, hogy ott vagyok. De először elmegyek valakiért aki biztos velem jönne. A barátnőmért Angelért. Biztos eljönne velem. Egész nap rohantam, estére oda értem. Megkerestem a szobája ablakát, a fejemre tette a kapucnim és kavicsokkal kezdtem dobálni. Már vagy tízperce dobáltam mire kinézet. Örülhet, hogy kinézet mert ha nem nézett volna ki akkor egy hatalmas kővel kopogtattam volna a szobája padlóját.
- You! - mosolygott rám az ablakból. - Mit csinálsz itt?
- Érted jöttem! Elmegyek innen! - próbáltam halkan kiabálni.
- Hova mész?
- Soulba! Gyere velem!
- You erre nincs pénzünk! - zárta volna be az ablakot.
- Itt akarsz maradni? Ha én elmegyek egyedül maradsz! Gyere velem! Megoldjuk! Hozz pénzt! Odáig stoppolunk, majd veszünk egy lakást olcsón! Nem akarlak itt hagyni! - vettem le a fejemről a süsüm. 
- Rendben... Megyek...
- Ne hozz túl sok cuccot! Egy táskányit!
- Értettem. - zárta be az ablakot.
Leültem a földre és vártam. Nagyából félóra múlva nyúlt az ablaka és egy kötélt dobott le rajta. Ledobta a táskáját, majd lecsúszott a kötélen. Amint lent volt megtörölte a kezét.
- Végre! Azt hittem sose jössz!
- Sajnálom. Sok mindent össze pakoltam, aztán ki. Nem tudtam eldönteni mit hozzak, aztán sikerült. Te mit hoztál? - mosolygott rám.
- Csak pár cuccot... - húztam el a szám, senkinek nem mutattam meg a cicámat. Mikor az osztályból a lányok átjöttek a szekrényembe rejtettem. Ennek az volt az oka, hogy mindig a rossz kislány voltam. Ha a fiúk szekáltak valakit akkor jöttem én a képbe. Én voltam az ütős. Még reklám szöveget is írtak. Young üt, te fekszel. Ezek után kínos lett volna ha egy plüss macskát találnak a szobámban.
- Akkor mehetünk? - kapta a táskáját a hátára Angel.
- Persze. - mosolyogtam és elindultunk.
Fél kilencre már az autópályánál voltunk.





Angel szemszögéből:

Kipihenten keltem fel reggel. Síri csönd volt. Minden nap ez van. A házban megszólalni se lehet. Ha beszélünk akkor is suttogva lehet. Utálok itt élni. A szüleim rám se néznek. Munkamániások. Mikor megérkezem nem veszik észre. Azt se veszik észre, hogy mikor megyek el. Szerintem ha eltűnnék nekik fel se tűnne. Lementem a konyhába. Már ki volt készítve a reggelim. Elvettem egy poharat a polcról és öntöttem bele narancslevet.  Gyorsan megittam és  letettem a pultra a poharat. megfogtam a tányérom és bementem az étkezőbe. Senki se volt ott. Megint egyedül kell ennem, de már megszoktam. Mindig egyedül vagyok ebben a házban. Csak egy igazán fontos ember van számomra és az Youngi. Lassacskán megettem a reggelimet és kivittem a tányéromat. Már nem láttam a poharat. Ez egy kicsit már beteges. A lakás csillog villog. Sehol sincs por se  folt. Még a padlás is tiszta. Anyukám nem szereti a koszt, pedig ki se néz a telefonja vagy a laptopjából .Csak azokat nézi és nyomkodja. Már betöltöttem a 18-at. Elszeretnék már innen menni. Csak van egy baj . Félek. Csak egy barátom van. Nem engedek sok mindenkit magamhoz. A legtöbb időt a virágoskertben töltöm. Lefekszem a földre és nézem az eget. A felhők formáját szoktam nézni igazából. Mindig hasonlítom valamire. Tegnap egy hajó volt, de ez nem érdekes. Mivel a szüleim mindig dolgoznak és nem tudok semmit csinálni. Vannak a házban dolgozók, de a szüleim megtiltották nekik, hogy beszéljenek. A szüleim komolya szabályt alkottak velem kapcsolatban is. Ha elköltözöm annyi az örökségemnek. Engem sose érdekelt ez. El akartam innen menni jó messzire. Csak kellet volna egy alkalom. Ami még sose jött el. Járnom kellet balettozni is. Jártam néhány évig , de rájöttem , hogy hülyeség. Csak a szüleim miatt csináltam, de ők egyre se jöttek el. Ezért abba hagytam és ami pénzt hagytak a balettórára azt elraktam. Úgy se tudnák meg, hogy nem járok rá. Legalább ha elmegyek lesz pénzem. A napjaim unalmasak. A  lakásban tv sincs. Azt mondják , hogy túl zajos. Zenét hallgatni se lehet, mert ha egyszer megszólalnak nagyon ijesztőek lesznek. Az én szüleim szerintem más bolygóról valók. Vagyis anyukám nem biztos ,de apukámban 100%-ban biztos vagyok. Anya régen nem ilyen volt. Kiskoromba sok helyre mentünk el, de  ez  10 éve volt. Lehet, hogy még több. Akkor boldog voltam, de most már nem. Végre újra boldog szeretnék lenni. Újra nevetni másokkal. Barátokat szerezni. Élni az életet vidáman. Itt nem lehet vidámnak lenni, mert az hangos. Itt ebben a házban nincs élet. Mindenki komor. Egyszer a komornyik elnevette magát , mikor megpróbáltam belerúgni a labdába. A nevetséges az volt benne, hogy nem a labdába rúgtam, hanem mellé és seggre estem. Mikor meghallották , hogy nevet apám kijött a kertbe. Az egyik ér majdnem kipattant a arcán az idegességtől . Elkezdtek ordibálni a komornyikkal  és elküldte egy meleg éghajlatra. Engem is leordított, hogy megpróbáltam focizni. Elegem van már belőle. Csak az a baj, hogy nincs merszem vissza szólni. Bele se merek gondolni, hogy mit csinálna , ha én megmondanám a magamét.Lassan esteledett. Én mindvégig a virágos kertben voltam és feküdtem a fűben. Besétáltam újra a konyhába, mert korgott a gyomrom. Vacsora elő volt készítve. Sose tudom, hogy ki és hol csinálja, mert a házban főzni se lehet. Gyorsan megettem  és felmentem a szobámba. Ilyenkor megpróbálok rajzolni. Hangsúlyozom, hogy MEGPRÓBÁLOk. Mivel esetlen vagyok ezekhez a dolgokhoz. Egy virágot szerettem volna rajzolni, de egy polipféleség jött ki belőle. Lassacskán befeküdtem az ágyamba és elaludtam. Ez nem tartott olyan sokáig, mert halottam , hogy valaki dobálja az ablakomat. Nehézkesen kiszálltam az ágyból és az ablakhoz sétáltam. Youngi volt az. Rá mosolyogtam. Ő volt az egyetlen ember akire tudtam mosolyogni. Elakartam menni innen. Ettől megijedtem egy kicsit. Nem tudom miért. Elszeretnék innen szabadulni. Beleegyeztem.  Azt mondta  You, hogy csak egy táskába pakoljak. Csak az volt a baj, hogy nehezen váltam meg a ruháimtól. Megpróbáltam minnél több ruhát begyömöszölni a táskámba. Utána eszembe jutott, hogy kéne cipő is. Mindent kiborítottam ami eddig volt a táskába és újra pakoltam cipővel együtt.  Persze a balettos pénzt is elraktam. Biztos kelleni fog majd. Nem tudom hova megyünk. Nem biztos , hogy szerzünk egyből állást. Már 100%-ban biztos vagyok benne, hogy kelleni fog. Még sose szoktam ki. Kiszeretném próbálni és remélem észre veszik majd a szüleim,  hogy elszöktem otthonról. Szerencsémre volt a szekrényben egy kötél. Nem hittem volna, hogy használni fogom. Kidobtam az ablakon és lemásztam rajta. Ezek után elindultunk. Sokat sétáltunk az autópályához. Letettük a cuccunkat és stoppolni próbált You. Én nem mertem ezért a cuccoknál álltam és vártunk. Vártunk a csodára, hogy egy kedves ember észre vegyen minket.