V múltja

5 évvel ezelőtt

Éppen haza fele tartottam a suliból. Mind minden nap. Lassan három éve annak, hogy apa meghalt. Három hosszú éve. Autó baleset történt. Miattam. Ha nem találom ki, hogy nekem kell az a kis autó amit a tévében láttam, akkor nem indul el, hogy megvegye. Lassan haza értem.
- Megjöttem! - ordítottam.
- Ohh! Szia kicsim! - köszönt anyum a konyhából.
Ledobtam a cipőm és a táskám, majd a konyhába indultam.
- Mit csinálsz? - kérdeztem.
- Ma át jön az a férfi akiről beszéltem és hozza a két gyerekét is. - nézett rám miközben a kaját csinálta.
- Minek neked új férj? - néztem rá.
- TaeHyung. - nevetett. - Csak a barátom aki átjön enni a két gyerekével. Rendben?
- Igen. Ugye nem kell kiöltöznöm? - indultam a szobámba.
- Dehogy kell!
Azonnal a szobámba mentem és ledobtam magam az ágyra. Soha nem voltam az a tanulós típus. Mikor haza mentem mindig tévéztem, gépeztem, vagy csak aludtam. Most is elnyomott az álom. Arra keltem, hogy valaki engem néz. Kinyitottam a szemem és egy lány ült a derekamon. A válláig érő vörös haja volt. Csak pislogtam, erre ő elmosolyodott.
- Azt nem mondta apa, hogy dögös a barátnője gyereke. - simított az arcomra. - Milyen ijedős kis fiú vagy. - hajolt közelebb az arcomhoz. - Szép a szemed... - suttogta.
Nem tudtam mit csináljak, de nem is kellet pár perc múlva anya ordított, így a lány leugrott rólam. A kezét nyújtotta és felhúzott az ágyról.
- Jeon Ha Mi vagyok. - mosolygott.
- TaeHyung. Kim Tae Hyung.
- Örülök. - mosolygott.
- TaeHyung, gyertek már! - szólt megint anya.
Lementünk a konyhába és egy öltönyös férfi ült az asztalnál és egy nálam idősebb srác. Ennyit arról, hogy nem kell kiöltözni.
- Ő a fiam. TaeHyung. - nézett rám az anyám.
- Örvendek. - nyújtotta nekem a kezét a férfi.
- Én is. - fogtam meg.
- Ő a fiam. - nézett a fiúra. - Jeon Jung Su.
- Szia. - köszöntem.
- Szia. - mosolygott rám.
Békésen megvacsoráztunk. Sok mindent megtudtam anya új pasijáról. Üzlet ember és, hogy rengeteg pénze van! De nekem nem kell új apa. Attól, hogy a régi már nem él, nekem ő az apukám.

3 évvel később

Már lassan egy éve házas anya a pasijával. Hozzájuk költöztünk és sok mindent megtudtam. JungSu nem olyan mint azt hittem. Először jó fej volt, aztán egyre gonoszabb lett. Mindig lenyúltam a pénzem, de anya és úgymond apa előtt megjátszotta magát. Hami egy perverz állat! Mindig tapogat és puszilgat, de csak akkor amikor senki nem látja. Ma lesz anyáék házassági év fordulója. Már itthon vagyok a mostoha tesóimmal. Már csak arra várunk, hogy anya és "apa" haza jöjjenek. Éppen a szobámban videó játékoztam amikor ajtó csapódást hallottam. Azonnal lerohantam és mostoha apámra néztem.
- Hol van anya? - kérdeztem, de nem válaszolt.
- Apa, hol van? - kérdezte Hami is aki akkora már mellettem állt.
- Gyertek le mind hárman. - mondta.
Mind hárman lementünk a konyhába és leültünk. Ideges volt apám.
- Gyerekek... Anyátokat megölték.
Nem akartam hinni a fülemnek. Ez nem lehet. Ez nem igaz! Miért tették?! Az arcomat elöntötte a sós könnyem. Elvesztettem a legfontosabb embert az életemben! A kezembe temettem az arcom és sírtam. Egy kezet éreztem a hátamon.
- Ne sírj TaeHyung. - hallottam Hami hangját.
- Miért ölték meg!? - néztem nevelő apámra.
- Már elég idősek vagytok, hogy elmondjak nektek valamit. Mától kezdve nem jártok iskolába, nem beszéltek senkivel. Anyátokat azért ölték meg, mert a pénzemre fájt a foguk. A maffia pénzére fájt annak az idiótának a foga. Mától mind nekem dolgoztok. Mától én vagyok TaeHyung nevelője. És TaeHyung. - nézett rám. - Mától azt teszed amit ÉN mondok. Ha azt kérem verd meg. Megvered. Ha azt kérem erőszakold meg. Megerőszakolod. Ha azt kérem rabold el. Elrabolod. Ha azt mondom öld meg. Megölöd.