10. Fejezet

Abi szemszögéből:

Ajtó csapódásra ébredtem fel.  Amilyen gyorsan csak tudtam kifutottam az ágyamból, az ajtóig és kinéztem rajta. Jimin és Angel volt a lift előtt. Egymás kezét fogtak és mosolyogtak egymásra. Mi történhet itt? Vissza szaladtam a lakásba és egy fekete ruhát felvettem és hozzá egy fekete sapkát és egy fekete cipőt. Átfutottam a szomszédba Hope-hoz, hogy segítsen nekem kémkedni. Nagyon hangosan dübörögtem az ajtón. Egy kómás arccal találtam szembe magam és szerencsétlenségemre nem Hope volt az, hanem Jin.
- Szia. Hope hol van?
- Reggel elment futni. - válaszolta ásítás közben - Nem soká itt le... - megfordultam a lift hallatán. Láttam ahogy Hope kiszállt a liftből és oda szaladtam hozzá és visszahúztam a liftbe. Ő csak értetlenül néz engem.
- Miért húztál vissza?  - támaszkodott neki a falnak
- Segítesz kémkedni? - néztem  angyali szemekkel.
- Azért vagy ennyire feketében? - nevetett
- Hát ja, na de a lényeg, hogy segítesz kémkedni?
- Igen. - rám mosolygott, majd néhány másodperc után vigyorogni kezdett. Kinyílt a lift ajtó és mi még mindig egymást néztük. - Akkor siessünk! - megfogta a csuklómat és elkezdett futni. Elfutottunk egyenesen az utca végére. Vagyis Hope futott engem meg ráncigált.
- Látod őket? - néztem szét
- Nem.
- Ajj.
- Várj. Most szállnak fel a buszra.  - mutatott a buszmegállóra és újra ráncigálni kezdett. A busz megvárt minket. Vettünk egy jegyet és leültünk a legközelebbi székre. Jimin és Angel leghátul voltak. Még szerencsénk van, hogy nem elöl ülnek. Hope elhelyezkedett  a székben én meg próbáltam a telefonom képernyőjén nézni, hogy mit csinálnak.
- Abi. Ez mire jó?
- Mi mire? - néztem rá
- Hogy követjük őket.  Szerintem ez egy randi akar lenni.
- Tudom, de féltem Angel. Bízok Jiminbe. Tudom, hogy vigyázni fog rá. De miattam lett olyan amilyen. - sóhajtottam és kényelmesebben elhelyezkedtem.
- Miattad? - nézett rám Hope meghökkent tekintettel
- Még nem készültem fel, hogy elmondjam bárkinek is, de ha arra kerül a sor akkor neked mondom el elsőnek. - mosolyogtam rá.
- Rendben. - a kezét a combomra rakta és várta, hogy  megfogjam a kezét. Meg is történt, majd rá néztem és hirtelen egy puszit nyomott a számra. 

- Addog is élvezzük az utat. - rádöntöttem a fejemet a vállára és élőre merengtem. Hát mit is mondjak.lehunytam a szememet rgy kis időre. Már csak arra kelltem fel, hogy Hope a hajamat piszkálta.

- Büdös vagy. - mondtam neki halál nyugodtan, mert nem zavart a szaga. 

- Nem lehet olyan vészes, ha eltudtál aludni. - mosolygott 

- Hova megyünk? - néztem ki az ablakon, de megakadt a szemem  a kezünkön. Meg mindig fogjuk egymás kezét. 

- Szerintem ezek valami túrát terveztek. A hegy tetején van egy fa amire az emberek a kívánságukat szoktak felírni egy papírra majd felakasztják a fára. 

- De ott hideg lesz. - kaptam volna fel a fejem Hope válláról, de ő nem engedett és visszanyomott. 

- Lent van egy boltos, ahol ruhát lehet venni.  

- Ezt honnan tudod? - néztem rá

- Egyszer voltam már itt. - elkezdett a kezemmel játszadozni. Talán nem akarta, hogy tovább kérdezősködjek. Nem olyan soká meg is érkeztünk és elrohantunk a bolthoz. Nagyon rossz kabátok és egy divatos gönc se volt. Ott ájultam el majdnem. Hope mondta, hogy menjek ki inkább ezért ki is mentem a boltból. Inkább ki rohantam. Ez egy kicsit se hasonlított a menéshez. Leültem addig a bolt előtti padra. Majd megjelent egy kabáttal és egy sállal. Nem a legjobb ízles, de Hope választotta nekem. Észrevettem, hogy még két táska is van a kezében

- Minek táska? - néztem rá kíváncsian 

- Vettem kaját  és italt. - tette le mellem a taskákat. - Segítek felvenni. - mosolygott rám. Felálltam és beledugtam a két kezemet a kabát kát ujjába. Majd megfordultam és ránéztem. Össze akartam cipzározni,de nem engedte. Így ezt is ő csinálta. Felvetten a táskát addig, míg ő is felöltözködik. Készenálltam, hogy indulhassunk és ő is. Csak a baj, az  hogy amikor elindultam ő visszarántott csuklomtól fogva. 

- Ezt meg vedd fel. - mondta és a nyakam köré tekerte a sálat. Miközben a sálatt rám adta elmerengtem a szemeiben. Nagyon figyelmes, hogy ne fázzak meg minden, de ő most engem ruháztat. Mire jó ez neki?  - Kész. - mondta majd megfogta a kezemet és végre elindultunk.  Egy folyóhoz ertünk és Hope tekinteten látszott a felelem  és az aggódás is egyaránt. 

- Mi  baj? - néztem rá kíváncsian

- Akárhányszor eljövök ide én mindig beleesem! 

 - Most itt vagyok én és  nem fogsz. - nevette el magam

- Csúszósak a kövek! Ne ess bele Abi. - elindultam és húztam magammal őt is. Lassan tényleg nagyon lassan átkeltünk a folyón közben szétszorította a kezemet. De a durva az volt, hogy CSUKVA VOLT A SZEME! Alig mert az elsőre lépni utána navigálnon kellett neki. De meg most is csukva van a szene, pedig átkeltünk rajta.

- Hope...

- Igen? 

- Miért nem nyitod ki a szemedet? 

- Ön becsülésem a béke alatt van per pillanat. - erre akkorát nevettem, mint meg soha - Ne nevess. Nem így viselkedik egy igazi férfi! Az igazi férfi gondoskodik a nőről, segít neki,ha kéri, és a folyón pedig biztos vagyok benne ,hogy nyitott szemmel is áttud kelni!  - mondta és én még jobban nevettem rajta.  Nem azért mert ezeket mondta, hanem rajta. Észre se veszi, hogy  amiket elmondott megcsinálta? Jó a szem nyitva tartást nem. Ez tény és való. De a többit igen . Reggelt megkértem, hogy jöjjön kémkedni és  igent mondott. Mondjuk szerintem ez már randi fele halad. És a gondoskodás? Azért öltöztetett fel engem és vett nekem innivalót és ennivalót. 

- Te nem vagy normális. - nevettem - Neked a férfiúi becsületed még fent van. Akkor inkább a volt pasiaimnak vannak a béka alatt. - kinyitotta a szemet és rám meredt. - Köszönöm. - pusziltam arcon  

- Emiatt hajtottam ennyire?! Azt hittem úrienber pasiaid voltak, akik többet tetted  - sóhajtott és én meg bele vertem a karjaába - Nyugi. Nem azért vagyok veled ilyen.  - mosolygott rám. 

- Na akkor menjünk fel! Csinosítsuk a lábunkat! - megfogtam a kezet és elindultunk felfelé.  

Jimin szemszögéből: 

Észrevettem Abit es Hope-t mar akkor, mikor felszálltak a buszra. Nem akartam szólni Angelnek, de alig várom, hogy észrevegye ő is őket. Biztos valahogy a javamra tudom fordítani. Felértünk a hegytetőre és bementünk a boltba venni papírt és tollat. 

- Milyet kérsz?  - kíváncsian fürkésztem a tekintete.
- Azt a rózsaszínt. - mutatott egy háromszög alakúra, aminek halvány rózsaszín színe volt.
-  Rendben. - elvettem belőle kettőt és hozzá még két tollat. Beálltam a sorba, hogy kifizessem. Csak ketten voltak előttem ezért még ott helyen néztem szét. Mikor elment előttem egy ember akkor észrevettem, hogy a pénztáros fiú nagyon néz valaki, ezért megnéztem, hogy mit néz. Angel! Ne merjen hozzá érni!  Szerencsére én következtem és erre őt leváltotta egy társa és elment a pénztár mögül. Gyorsan kiakartam kifizetni és oda menni, de baj lett a pénztárgépnél.  Várnom kelett még kicseréli a gurigát. Addig figyeltem Angelt és az a fiú elkezdett felé menni. Az ideg felment bementem. Végre megcsinálta.
- Ez összesen.8013 won lesz összesen.
- Tessék. - oda adtam neki 10000 wont, majd   kinyílt a pénztárgép.
- Sajnálom, de nem tudok visszaadni! Kérem várjon néhány percet. Hozok pénzt bele.
- Ne nem kell! Csak adja át a cuccokat!
- Biztos benne? - nézett rám
- Igen! - elvettem a cuccokat és futottam Angelhöz. Amilyen gyorsan csak tudtam átkaroltam és a fiúra néztem.
- Hosszú volt a sor? - nézett fel rám és én is rá
- Igen, de menjünk ki. - fordultam meg  vele együtt és a kijárat felé kezdtünk el sétálni
- Ide adod ez egyik papírt és tollat? - elvette a kezemből és gondolkodni kezdett, ahogy láttam. Szerintem amikor grimaszol akkor gondolkodik. Nagyon vicces volt, de nem tudtam nevetni.
- Miről beszéltél azzal a fiúval?  - engedtem el és elé álltam - Felakart szedni?
- Nem. Csak kérdezősködött és elmondta, hogy a kívánságok valóra vállnak. - nézett a szememben
- Mit kérdezett? - húztam fel a szemöldököm
- Most miért vagy ilyen? - kérdezte meglepetten - Talán? Féltékeny vagy?
- Jimin soha nem féltékeny senkire. Maximum te rám. - elmosolyodott majd kikerült és elkezdett sétálni a dombra, ahol van a fa.Még itt hagy engem? Még ő hagy itt engem? Előbb megcsal és most faképnél hagy?  Milyen csajt választottam. Agyam eldobom.
- Jimin! Nem akarsz jönni? - ordibált nekem és integetett. Nem tudom miért integetett, de annyira édes!
- Megyek. - futottam felé és újra átkaroltam.
Felmentünk és Angel arrébb ment tőlem. Figyeltem őt miközben leírta, amit szeretne. Utána felállt és fel akarta valahova tenni. Nagyon koncentráltam, hogy hova akasztja, mert a fa tele volt papírokkal.  Észrevette, hogy figyelem és emiatt nem akasztotta fel.
- Látványosabban nem nézhetnél!  - mondta Angel, majd elfordultam, mintha nem is őt néztem volna és gondolkodás nélkül ráírtam valamit a papírra. Egy kicsikét túl nyálas lett. Mindjárt hányok.  " Örökké a végezetemmel lenni. "  Amire visszanéztem Angelre már nem volt a kezébe a papír. Csessze meg! Lekéstem. Pedig nagyon kíváncsi  vagyok, hogy mit írt fel. Talán, hogy velem legyen örökké, vagy valami. Biztos benne voltam!
- Mit írtál? - kérdeztem és közelebb sétáltam hozzá
- Titok. - mondta nyugodtan és sétált lefele a dombról.
- Legalább azt elmondod, hogy benne voltam -e ? - zárkóztam fel mellé
- Nem voltál benne. - nézett előre és egyszer csak megállt - Mit keresnek itt Abiék?
- Már mióta követnek.  - mondtam sóhajtás közepette. Megtudta. Itt a lehetőségem! - Gyere bújjunk el! - megfogtam a kezét és bolt melletti raktárba bújtunk el.
- Minek követnek?  - nézett rám értetlenül és elővette a telefonját. Nem tudtam, hogy mit akar csinálni, de mikor  megláttam a vakufényét akkor rájöttem, hogy fotót csinál róluk - Ezt elküldöm Abinek! - ahogy láttam el is küldte. Nem olyan sokkal később Abiék erre fele kezdtek el sétálni. Angel megijedt és így gyengén neki löktem a falnak és én is odanyomódta, hogy ne vegyenek észre.
- Biztos itt voltak, de már nem látom őket! - halottam Abi hangját
- Lehet, de már nincsenek itt. - mondta Hope
Ezzel el is mentek. Szerencsére nem vettek észre és tökéletes helyzetben vagyunk, hogy megcsókoljam! Itt az én időm! A szemébe néztem és ő is az enyémben. Gyengéden megfogtam az arcát, majd szép lassan egyre közelebb mentem hozzá.
- Jim. - nem hagytam, hogy bármit is mondjon. Nem akartam, hogy megszakítsa ezt a pillanatot! Tudom, hogy akarta, mert hagyta, hogy megcsókoljam. Még ő is visszacsókolt. Élvezte és tudtam, hogy ő is élvezi! Elhajoltam tőle és rámosolyogtam. Visszamosolygott a tündéri mosolyával.
- Gyere. Tűnjünk el innen.
- Hova? - kérdezte és megfogta a kezemet. MEGFOGTA A KEZEMET. Ez eszméletlen. Most ő kezdeményezett.
- Menjünk haza. - kinyitottam és siettünk vissza a buszmegállóba

 Young szemszögéből:

Jó pár szatyorral estem be a lakás ajtónkon. Mögöttem JungKook jött még több szatyorral. Ledobáltuk a szatyrokat a konyhába és elő vettünk mindent ami kell. 

- Mennyi sütit akarsz csinálni? - ült fel a konyha pultra Kooki. 

- Sokat. - mosolyogtam és kimértem mindent. 

- Ez mi? - emelt fel egy muffin formát. 

- Még sose csináltál muffint? - mosolyogtam rá. 

- Még nem. - tette le maga mellé a formát. - Finom lesz?

- Persze! Milyen színű feliratot kérsz majd rá? 

- Fehéret. Meg csinálhatom a felírat krémét?
- Igen, de sokat csinálunk és majd utána színezzük. - a kezébe adtam a hamverőt.
Megcsináltam az első tálca sütit. Nagyon finom illat volt az egész lakásban. Amint kész volt Kooki a krémmel bekapcsoltuk a tévét és bömböltettük a zenét.
- Tegnap este a GOT7 interjút adott. - nevetett Kooki.
- És mi volt benne? - néztem rá.
- Mark oda van érted. - nevetett. - Téged keres.
Ezen én is csak nevetni tudtam. Olyan vicces ez az egész! Lekapartam magamról egy hírességet, most meg engem keres. És most azt mondja Kooki, hogy oda van értem. Annyira poén az egész, hogy nem is hiszem el. Hirtelen megcsörrent a telefonom. Anya... Mit akar tőlem? Lejjebb halkítottam a tévét és fel vettem a telefont.
- Igen?
- Kérlek Young gyere haza! 
- Dehogy megyek! Nem vagyok hülye! - nevettem. - Semmit nem tudsz mit csinált velem az édes férjed!
- Semmit nem csinált veled! Te mindig kitaláltál valami hazugságot!
- Látszik tényleg az anyám vagy... Semmit nem tudsz rólam és jobban hiszel egy három éve megismert férfinek mint nekem! A lányod vagyok!
- Ha az lennél akkor itthon lennél! Elmentél! Itt hagytál! Az első napokban halálra aggódtam magam! Most is aggódok miattad!
- Aggódtál ezért leszívtátok a bankkártyám. Szép anya vagy mondhatom...
Anya sírva rohant el. Ajtó csapódást hallottam. Ki akartam nyomni a telefont, de valaki bele szólt.
- Ha megtalállak hülye csitri, Addig dug... - kinyomtam a telefont.
Nagy levegőket vettem. Hogy teheti ezt anyával? Megcsalja és ezt velem akarja...
- You... - lépett mellém Kooki. - Jól vagy?
- Igen... Jól. - nagyon felkavart ez a beszélgetés, de nem mondhatom el Kookinak.
- Anyukád volt?
- Igen ő is... - tettem el a telefonom. - Folytassuk.
Vissza adtam a tévére a hangerőt és folytattuk a sütögetést. Rengeteg süti lett. Elfeleztük őket négy kis csoportra. Volt amire semmi nem került, volt amin fehér felirat lesz, amin kék és piros. A krémet is kis tálkákba tettük és hozzá adtuk a színezőt. Nagyon szépek a színek. Kooki azonnal elkezdte a sajátját. Megnéztem mit ír rá. Nagyot nevettem amikor megláttam.
- Mi az? - nézett fel rám.
- Elírtad a királyt! - nevettem tovább.
- Tényleg... - egy mozdulattal lenyalta a krémet és újra írta. - Na így jó! - emelte fel.
Őszintén szólva. Kicsit sem egoista JungKook. Az első sütire az került "JungKook az isten király!". Ő ezt csak művészetnek hívta. Még mindig csodálkozom, hogy fért rá... Én csak annyit írtam apáira, hogy: Apa. Minden színben. Négy süti elég. Majd még viszek neki ha ízlik. Mindenkinek írtunk valamit. Abiére az került, hogy Modelke. Kooki írta így mert szerinte ez vicces. Sugáéra egy nagyon szép szót írtunk: Perverz és alá az, hogy szexisten. Ez mindent kifejez. Mooné: Bátyó. Igen... Ez nagy ötletelés közben jött. V a kedvenc szavát a Császárt kapta. Jiminnek kettő lett. Az egyik: Bocsánat, hogy betörtem az orrod és a másik: Helyesség nagymestere. Ez Kooki ötlete volt. Hopé a Ló lett. Jiné a szakács. Angelére nem tudtam mit írjunk. Csak ültem az asztal felett és gondolkoztam. Mit kéne rá írnom? Lakó társ? Vagy... nem tudom.
- Legyen Angyalka! - nevetett Kooki.
Végül azt is írtuk rá. Az enyémet azt mondta Kooki ő csinálja. Nem tudom mit talált ki. A maradék krémet a többire kezdtem írni amikor kidurrant a zacskó amiben volt. Sikeresen rá JungKook arcára. Csak két szem! Semmi más. Az egész arca kék cukor mázos volt. Megnyalta a száját.
- Ez nagyon finom! - nevetett, majd az arcáról az arcomra kent egy kicsit.
Vicces volt csak a cukor máz kezdett száradni. Nekem csak az arcomon volt, de neki az egész feje krémes volt. Felültem a konyha pultra és ő kicsit megmosta az arcát.
- Meg se kóstoltad a krémet. - nézett rám és megtörölte az arcát egy rongyba.
- Mindjárt megkóstolom. - álltam volna fel.
- Várj. - az ujjára kent egy kicsit és oda jött elém. - Tessék. - nyújtotta oda az ujját.
Leakartam az ujjáról szedni az ujjammal, de megfogta a kezem és a számhoz érintette az ujját. Mit csinálunk? Lenyaltam az ujjáról a krémet. Közelebb hajolt hozzám és megcsókolt. Megnyalta a szám, jelezve, hogy utat kér a számba. Nem adtam meg neki amit kért. A vállára tettem a kezem és eltoltam magamtól.
- Sajnálom... - suttogta.
A számhoz emeltem a kezem és elrohantam. Fel rohantam a lépcsőn és ki mentem a tetőre. Hatalmasat ordítottam és elkezdtem sírni. Én Vt szeretem!
- You... - hallottam JungKook hangját. Egyből oda kaptam a fejem. Megtöröltem a szemem és elnéztem róla.
- Hagyj békén! - üvöltöttem.
- Most az a bajod, hogy élvezted? - hallottam, hogy közelebb jön hozzám.
- Mi? - néztem rá. Akkor jöttem rá, hogy nagyon közel áll hozzám.
- Élvezted, hogy megcsókoltalak... Valld be! - fogta meg a kezem.
- Ne érj hozzám! - kaptam ki a kezem az övéből. - Vt szeretem!
Elrohantam mellette és reménykedtem, hogy nem jön utánam.


J-Hope szemszögéből:

Nem találtuk meg Jiminéket és nem tudtunk kívánni se, mert elfogyott a pénzünk.  Viszont egyszer még vissza kell jönnünk! Talán akkor elhozzuk V-t és Yout is.  De már visszafele tartunk és biztos vagyok benne, hogy már ők elmentek innen. A folyón megint csukott szemmel mentem át. Egyszer biztos átfogok menni nyitott szemmel!!! Szerencsénkre a busz pont akkor állt meg amikor már a közelben voltunk. Alig már méterre, de futnunk kellet. Felszálltunk  és leghátra leültünk. Abi a telefonját nézte és szomorú volt.
- Mi a baj? - hajtotta le a fejét
- Rossz kém vagyok! - emiatt egy kicsit elmosolyodtam.
- Nekem tökéletes vagy. - rám nézett és elmosolyodott. A pillanat hevében átölelt és már csak az vettem észre, hogy szuszog a vállamon. Látszik, hogy nem bírja sokáig ébren. Mindenki minket nézett, de egyáltalán nem zavart.  Haza fele út gyorsabban telt, mint oda fele, de ez általában mindig is így van.  Megállt a busz abban a megállóban, ahol nekünk le kell szállni. Ölbe vettem Abit és leszálltunk a buszról. Reméltem, hogy nem kell fel, de egyszer csak kinyitotta a szemét hirtelen, amitől én halálra ijedtem és véletlenül leejtettem a földre. Gyorsan leguggoltam hozzá.
- Bocsi Abi! Bocsi, bocsi, de jól vagy?
- Igen. - válaszolta - Azok mik? - néz egy zsákutca felé. El is indul abba az irányba és egy doboz mellé áll. - De cukik. - guggolt le és belenyúlt a dobozba.
- Mi van ott? - kérdeztem kíváncsian és oda mentem hozzá. Öt  kiskutya volt ott benne.
- Haza viszem őket. -  mondta egyszerűen és megpróbálta felemelni a dobozt kisebb nagyobb sikerrel.
- Biztos vagy benne, hogy haza akarod vinni? Nem fognak kiakadni a többiek?
- Nem, ha mellém állsz. - mosolyogtam rá - Meg tudom, hogy Angelnek is tetszeni fog. - nevetett
- Rendben, de akkor menj arrébb. Nem bírod el.  -  felállt Abi . Én megfogtam a dobozt amibe öt súlyos kiskutya volt és felálltam, majd ballagtunk haza felé.  Mikor beléptünk a lányok lakásában síri csönd volt. Az ajtók ki voltak nyitva és úgy látszott, hogy senki nincs itthon.
- Csak tedd le a  nagyszobába. Én addig felhívok egy állatorvost. - mondta Abi és elővette a telefonját. Én addig letettem a kutyákat a földre. Nagyon édesek voltak. Ki is szúrtam egy szimpatikus kutyát. Halvány barna színű volt, de csak a hasa fehér.  A többiek csak barnák voltak. Kivettem a dobozból nehezen, mert nem akart kijönni. Mikor a kezembe vettem akkor is csak aludt.
- Ez a kutya nagyon lusta. - szólaltam meg
- Engedjük ki őket. Senki nem tudja meg. - oda sétált és vette ki a kiskuytákat
- Te bajos csaj vagy Abi! - mosolyogtam  - Ugye milyen aranyos? - mutattam neki a szimpatikus kiskutyát
- Az. - vakarta meg a hasát és nevetett.  - A kutyák!   Hova tűntek ilyen gyorsan? Mik ezek gepárd kicsinyei?! - ijedten nézett szét. Bement a szobájábs és talált ott két kutyát, amit nekem oda adott, hogy vigyázzak rá. Majd You szobájából is hozott ki egyet.
- A másik biztos Angel szobájábaaaan. - húzta végig a mondatot, mert kijött Angel egy kiskutyával a kezébe. Még jó, hogy Young van itthon. Biztos ki lenne akadva.
- Ez miért ilyen nehéz? - kérdezte Angel.
- Tele hizlalták, hogy megehessék a macskák! - a homlokára kapta a kezét Abi. - Add ide! - kapta ki Angel kezéből a kutyát. - Nos... Hopi van kedved itt aludni?
- Még szép! - mosolyogtam. - Jimin hol van? - néztem Angelre.
- Haza ment mert kicsit... nem akartam, hogy itt aludjon. - kezdte a kutyákat bámulni. - Megyek felteszem a telefonom töltőre.
Abban a pillanatban nyílt a bejárati ajtó. Még egy lány van aki szabadon járkál a házban, Young. Kíváncsi leszek mit reagál. Kimentünk és rá néztünk.
- Szia. - mosolygott Abi.
- Sziasz...- azt vettük észre, hogy egy kutya rohan oda hozzá. - Most csak vicceltek? - vette fel a kutyát a földről.
- Megmagyarázom! - lépett közelebb Younghoz Abi.
- Beviszem a szobámba. - az ölébe szorította a kutyát és elindult a szobája felé. - Milyen aranyos vagy! - ment be a szobájába.
- Na jó... Ez You volt? - kérdeztem.
- Biztos valamit szívott..... - néztünk utána
- Mit csináljunk? Tévét nézzünk? Csináljunk vacsit? Vagy játszunk a kutyákkal? - mondtam az ötleteimet.
- Én jobb elfoglaltságot tudok. - mondta Abi, majd közelebb jött hozzám és megcsókolt. Ledöntött a földre és tovább csókolóztunk.
- Éhes va.. - jött ki a szobájából Angel - Menjetek szobára! - majd bezárta maga mögött az ajtót, mi megy csak nevettünk és folytattuk tovább.