9. Fejezet
Abi:
Mikor kinyitottam a szememet úgy éreztem kipihent vagyok. Megfordultam és J-Hope tekintetével találtam szembe magam. Elmosolyodott és magához húzott.
- Jó reggelt édes. - egy kicsit meglepődtem ezen. Akkor most mi is van közöttünk? Nem értek semmit. Akkor most együtt vagyunk?
- Jó reggelt. - húzódtam el az öleléséből és magamra húzva a takarót felültem az ágyon
- Mi a baj? - kérdezte Hopi és ő is felült. Láttam a kockás hasát, amit megbabonázott.
- Hát...Most mi van köztünk? - néztem bele a gyönyörű gesztenyebarna szemébe - Barátok vagyunk még?
- Én többet szeretnék, mint a barátság. - fogta meg a kezemet. Én csak értetlen pofával néztem rá. - Nagyon tetszel nekem. - várakozó tekintettel nézett rám
-Nekem is tetszel Hope. - öleltem meg boldogan. El se fogja hinni Jackson , hogy szereztem egy normális barátot a többihez képest.
- Eljönnél... - ordítozást hallottunk. Kiugrottam az ágyból, hogy kimenjek megtudni mi történt és Hope szeme elkalandozott a testemen,amitől felnevettem. Magamra kaptam Hope felsőjét és kimentem. Talán kelet volna felvennem bugyit is. Na mindegy úgy is nagy rám a póló. Kinéztem az előszobába és láttam, az ajtó előtt álló Yout.
-Miért csináltad ezt? - halottam meg Angel hangját
- Megérdemelte. - mondta egyszerűen
- Miért érdemelte volna meg? - ordibált Angel
- Mert nem bírta felfogni, hogy neked nem tetszik ő! - mutatott valakire. Nem láttam ki az,
- Honnan veszed ezt?! Igen is tetszik nekem!
Kezdtem visszalopakodni a szobámba. Nem akartam őket hallgatni, Inkább Hopival lenni. Még halottam valami veszekedést, de bementem a szobába és halkan becsuktam az ajtót. Sóhajtottam egyet és megéreztem Hopi kezét a derekamon. A nyakamat kezdte el csókolgatni. Élveztem nagyon is, de én érezni szerettem volna a fincsi száját. Megfordultam és szenvedélyesen megcsókoltam. Csókolózás közben az ágy felé sétáltunk és rádűltünk, amit szétszakított minket.
- Abi. - húzott magához közelebb Hope, amit én engedtem és szorosan hozzábújtam - Eljönnél velem randizni? - nézett a szemebe. Mélyen belém hatolt a tekintetével - Nem fogadok el nemleges választ. - nevetett és nekem is nevetnem kellett ezen.
- Akkor már tudod a választ. - pusziltam szájon őt
Angel szemszögéből:
Elég korán keltem fel és kimentem a szobámból és Youval találtam szembe magam aki tévézett. Leültem mellé és észrevette e szememet. Még mindig fel voltak dagadva. Mondjuk a tegnapi után nem is csodálom.
- Mi történt veled? Talán a tegnapi randi? - bólintottam - Hogy szétrúgom a (kerek eper ízű) picsáját! Nem a legjobb reggele lesz a mai! - állt fel és az ajtófele indult
-Ne You. Kérlek ne. Ez az én dolgom. Megmondtam neki, hogy nem illünk egymáshoz. Már biztos nem lesz semmi. - enyhén mosolyogtam rá. Nagyon fájt, hogy ezt csinálta velem. Tényleg tetszett nekem ő.
-Elmeséled mi történt? - sétált vissza és leült mellém a kanapéra
-Röviden annyi, hogy előttem kezdett ki egy másik lánnyal. Vele táncolt és nem velem. Mondjuk én nem is szeretek táncolni és olyan helyre vitt engem. Ezt nem értettem. - megráztam a fejemet
- Egy pöcs. Ki csinálna ilyet? Megszomjaztam. Kérsz inni? - bólintottam egyet és felállt a helyéről - Most úgy betudnék neki verni! Ha még egyszer ezt csinálja veled akkor én őt kibelezem! Akkorát kapna, mint múltkor. - ezen egy kicsit felnevettem - Örülök, hogy jobban vagy. Már rég beszéltünk. - nyitotta ki az ajtót - Nincs itthon semmi kaja és innivaló! Elmegyek a boltba. Velem tartasz?
- Nem. Szeretnék venni egy zuhanyt.
- Rendben. Akkor majd jövök. - felvette a cipőjét és elment
Elindultam a zuhanyzóba és vettem egy frissítő zuhanyt. Ezután bementem a szobámba és felvettem valami kényelmes hosszú pólót és fehérneműt. Csak lányok vannak itthon. Mi baj lenne, ha meglátna engem Abi? Meg a póló is a combom közepéig ér. Kimentem a szobámból és lehuppantam a kanapéra. El akartam felejteni a tegnapit. Még bocsánatot se a kért. Haza se kísért. Mi van, ha belém kötnek útközben? Vagy elrabolnak? Őt ez nem is érdekelte? De nem gondolhatok ilyenekre. Tudom, hogy még egy nap se telt el, de nem. Ki kell ezt vernem. Tegnap eleget sírtam miatta. Bekapcsoltam a tévét és pont reklám ment. Kíváncsian megvártam, hogy mi lesz a reklám után. Kopogást halottam és odasétáltam. Kinyitottam az ajtót és Jimin volt az ajtó előtt.
- Szia. - lágy hangon köszönt. Remélem nem látszik, hogy tegnap egész este miatta sírtam.
- Szia. - nyögtem ki
- Angel. Bocsánatot szeretnék kérni a tegnapi miatt! Nem tudom mi volt velem. Engem nem érdekelt az a lány! Engem csak is te érdekelsz!
- Jimin, de.... - nem hagyta, hogy folytassam
- Nem kérem a kifogásaidat. Hozzám csakis te illesz! Senki más! Kérlek.... - közeledett felém, de You egy öklössel eltávolította tőlem.
-Miért csináltad ezt? - kétségbeesett hangon mondtam Younak. Jimin az orrát fogta, ami vérzett is. Nem ez a csak kicsit folyik a vér az orrunkból, nem. Az orrából csak úgy folyt a vér.
- Megérdemelte. - mondta egyszerűen
- Miért érdemelte volna meg? - aggódás miatt felemelkedett a hangom. Oda mentem Jiminhez és leguggoltam hozzá.
- Mert nem bírta felfogni, hogy neked nem tetszik ő!
- Döntsd hátra a fejedet. - el súgtam Jiminnek gyorsan
- Honnan veszed ezt?! Igen is tetszik nekem! - kezdtem bele az igazságmondásba. Nem mertem hátra nézni Jiminre.
- Reggel nem ezt mondtad!
- Reggel nem mondtam ilyet! Biztos félreértelmezted!
- Egyfolytában félreérthetően beszélsz! Olyan vagy, mint Abi! Látszik, hogy testvérek vagytok! A két lotyó!
- Vagy csak te vagy érthetetlen! - Younak újra ökölbe szorult a keze
- Teljesen megváltoztál Angel! A barátságunk se olyan, mint régen! Én nem akarok olyan barátot, aki nem őszinte velem - visszafordultam Jiminhez. Nagyon rosszul nézett ki. Annyira sajnálom, hogy You bevert neki. Nem értem miért kell Younak mindig hősködnia. Vissza fordultam , hogy bemossak a képébe az értelmetlen dumámmal (, mert még én se értem, hogy miért védem meg Jimint ) de ő már nem volt ott.
- Gyere be ellátom az orrodat. - álltam fel. Segítettem neki felállni és besétáltunk egészen a kanapéig. Elfutottam az elsősegélydobozhoz, majd vissza. Az aggódás miatt már kezdtem könnyezni is. Remegő kézzel nyúltam a vattához. Jimin a kezemnél fogva húzott magához.
- Ne sírj miattam. Pont ne miattam. - húzódott el tőlem és a szemebe nézett - Sajnálom a tegnapit. Nem gondoltam, hogy így fejeződik be. Azt hittem, hogy legalább eljutunk a csókig. - ezen egy kicsit felnevettem - Miért nevetsz? - mosolygott véres orral
- Én is így gondoltam, de nem ez lett belőle. - mondtam szomorúan
- Kérlek Angel. - letérdelt elém és megfogta az egyik kezemet - Kezdjük újra kérlek. Lese tudod hinni mennyire rosszul éreztem magamat tegnap! Így még senki iránt nem éreztem. Én szeretném, hogy a barátnőm lennél. Én lennék a legboldogabb. - elmosolyogtam
- Biztos vagy benne? Biztos velem akarsz lenni? Nem fogsz megcsalni?
- Biztos vagyok benne. Melletted leszek! Akkor? Megpróbáljuk? -fürkészte a tekintetemet
- Próbáljuk. - mihelyst kimondtam Jimin megcsókolt. Elvörösödtem. Csókkal akartuk befejezni a randit, de csókkal kezdtük el a kapcsolatot. Egy kicsit eltávolodott tőlem, de az orrunk még mindig összeért.
- Alig vártam arra, hogy megcsókolhassalak. - mosolygott rám
Nem tudtam szóhoz jutni, de ha akartam volna is Jimin nem engedte, mert ahogy kimondta a mondatát magához húzott és megölelt. Már nem forogtak a gondolataimban azok, hogy én tényleg jó leszek - e Jiminnek. Tudtam, hogy tényleg érez irántam valamit és nekem ez is bőven elég.
- Miért Abi? Éhes vagyok nagyon! Úgyse.... - ránk nézett és megmerevedett - Óóó, értem már miért nem kellet volna jönnöm
- Most megzavartad a romantikus pillanatukat Hope! Lőttek a kapcsolatuknak hála neked. Most kínos helyzet fog kialakulni köztük, ha mi nem leszünk a légtérben. - drámáskodott Abi nevetségesen. Én felállt és megfogtam Jimin kezét.
- Együtt vagyunk. - világosítottam fel végül őket. Ők viszont ledermedve néztek minket. Abi arcán látszott, hogy majd szét robban belül a hír hajlatától. Egy perc se volt, hogy oda jött hozzánk Abi megfogta Jimin kezét és az ajtóhoz kezdte lökdösni Hopival egyetembe.
- Most beszélnem kell Angellel. Csaj trécselés tudjátok!
- Szia Angel! - ordít még az ajtóból Jimin
- Szia. - ordítottam vissza, majd bevágta az ajtót Abi és oda futott hozzám.
- Mesélj el mindent most! - dőlt hátra a kanapén és várta, hogy elkezdjek mesélni neki. El is kezdtem mesélni, de közben bekapcsolódott a tévé is egyetembe és egyszerre néztünk tévét és meséltem el neki mindent.
Young szemszögéből:
A fiúknál ültem a kanapén. El sem hiszem, hogy össze vesztem Angellel. Nem akarok haza menni. Zene csatornára kapcsoltam és az egyik kedvenc bandám ment. Azonnal fel álltam a kanapéról és táncolni kezdtem mit se foglalkozva Vvel, Kookival és Sugával. Ez a tánc volt az egyetlen amit képes voltam normálisan eltáncolni amellett, hogy egyáltalán nem tudok táncolni.
- Én is! - állt fel Kooki és már ketten táncoltunk.
Amint vége lett a számnak elkezdtünk nevetni.
- Imádom ezt a bandát! - nevettem.
- Nem vagy egyedül. - mosolygott Kooki.
- Mit imádsz ezeken?! - nézett rám V.
- Mindent! - ültem le mellé. - A hangjukat, a zenéjüket, a táncukat.
- Írok neked zenét, énekelek és táncolok mellé! - állt fel mellőlem.
- Gyerünk! - mosolyogtam.
- Ez nem egy egyik percről a másikra! - ment a konyhába.
- Elakarok menni a koncertjükre... - vettem elő a telefonom. - Miért nincs... - fent akadt a szemem a banda facebook bejegyzésén. - Uram isten...
- Mi az? - kérdezte Kooki.
- Ma koncertjük lesz.
- Vegyél jegyeket. - nézett rám.
- Nem tudok... Az összes fizetésem Moon zsebébe megy és kétlem, hogy lennének még jegyek.
- Nézd majd én fizetek! - ült mellém.
- Nem fogadhatom el a pénzed... Sokba kerül egy jegy.
- És ha én adok rá pénzt? - kérdezte V.
- Akkor szuper vagy! - mosolyogtam.
- De nem fogod őket lesmárolni? - kérdezte.
- Nem. - tettem a szívemre a kezem. - Már csak az a kérdés mit veszek fel estére.
- Azt a ruhát ami tegnap rajtad volt? - kérdezte Kooki.
- Nem tudom... Semmi kedvem megint kitömni a melltartómat... Meg van! Zárt helyen lesz szóval egy rövid nadrág, és egy kockás ing megteszi. - álltam fel és átrohantam a lakásunkba. Szó nélkül mentem be, de Abi rám köszönt.
- Szia You. - mosolygott.
- Szia... - néztem rá.
Nem akarok beszélni Angellel. Rá se akarok nézni! Mérges vagyok rá! Miért nem bír nekem elmondani dolgokat?
- Abi... Elkérhetem a hajvasalód? - fordultam felé.
- Persze! Mész valahova? - mosolygott. Áll mosoly... Ő is utál. Mintha megint az iskolában lennék. Ott se szeretett senki, kivéve Angel, de ahogy elnézem már ő se.
- Hát... JungKookkal koncertre. - indultam a szobájába.
Át vittem a hajvasalót a szobámba és megvártam még fel melegszik. Addig átöltöztem. Egy fekete, fehér, piros kockás ing. Egy rövid nadrág. Egy sport cipő és egy fekete fehér sapka. Kivasaltam a hajam és rohantam vissza a fiúkhoz.
- Nem gondolod, hogy túlzás ez a ruha? - nézett rám V.
- Miért? - néztem végig magamon.
- Szerintem jó vagy így! - mosolygott Kooki. - A sapkád nagyon tetszik!
- Nekem a cipőd! - nevetett Moon.
- Fordulj meg! - lépett hozzám közelebb V.
Megfordultam és ő kihúzta az ingem a nadrágomból.
- Na! Így máris sokkal jobb! - mosolygott. - Most hozok egy kabátot és egy hosszú nadrágot!
- Ugyan már TaeHyung. - tette a vállára a kezét Suga. - Annyira nem is vészes! És nem fognak a fiúk lemászni a színpadról és fogdosni!
- Arra itt vagy te! - nevetett Jin.
Elkezdtünk nevetni. Hamar eljött a fél hat. Elindultunk a koncertre. Hatalmas tömeg volt. Kooki megfogta a kezem és elkezdett húzni maga után. Sok embert kielőztünk, de nem is érdekelte őt. Beküzdöttük magunkat a színpad elé az első sorban.
- El sem hiszem, hogy itt vagyunk a GOT 7 koncertjén! - fordultam Kooki felé.
- Én se.
Elkezdődött a koncert és eszméletlen volt. Mikor Mark szaltózott tuti engem nézett! Mikor vége lett a koncertnek elvergődtünk a vécére. Én mondtam JungKooknak, hogy ne igyon annyit, de ő nem is hallgatott rám. A falnak dőlve vártam, hogy végre kijöjjön. Hirtelen fiú hangokat hallottam a folyosó végéről. A hang irányába fordultam és az egész GOT 7 bandával találtam szembe magam. Ez hihetetlen! Villám gyorsan fordultam el onnan. Siess Kooki!
- Egész jó volt! - utánozta az egyik fiú valaki hangját. - Menjen ki ő a színpadra és egymás után nyomjon le két számot. Megnézem, hogy sikerül neki!
- Hé! - szólalt meg a másik fiú. - Hé te! Abban a sapkában!
- Nem beszél Koreaiúl? - kérdezte a harmadik.
- Biztos, hogy beszél! - mondta az előző. - Láttam, hogy Koreai.
Közelebb lépet hozzám és vállba bökdösött. Oda fordultam és NAGYON közel volt hozzám.
- Szia! - mosolygott. - Mark vagyok!
- É-Én... - dadogtam.
- Young mehetünk! - jött ki a vécéből Kooki. - Szent isten...
- Szóval Young vagy. - mosolygott Mark.
- Igen... - bólintottam.
- Ez besült Mark! - nevetett Jackson. - A csajnak barátja van.
- Miből gondoltad, hogy fel akarom szedni!? - fordult a barátja felé Mark.
- Nem tudom... Mióta lejöttünk a színpadról egy piros inges, rövid nadrágos, sapkás csajról beszélsz. - Young menjünk! - fogta meg a kezemet JungKook.
- Várjatok már! - szólt utánunk Mark.
- Hagyd már! - szólt rá BamBam.
- JungKook! - szóltam rá. - Ne ráncigálj már! - álltam meg.
- Megígértem Vnek, hogy vigyázok rád. Szóval haza megyünk!
- Idősebb vagyok! És hol van a sapkám? - néztem széjjel. - Ez is a te hibád! - kezdtem vissza fele menni. Jött utánam Kooki is.
Mikor vissza értem azt vettem észre, hogy Mark fején az én sapkám van. Oda mentem és a többi fiú elkezdett ú-zni.
- E-Elnézést... - mondtam halkan és Mark felém fordult.
- Vissza jöttél? - mosolygott.
- A sapkám... - mi ütött belém!?
- Ez kéne? - mutatott a sapkámra. - Vedd el!
Próbáltam tisztességes távolságból elérni a feje tetejét, de nem ment. Miért vagyok ennyire kicsi? Kooki át nyúlt felettem és levette Mark fejéről a a sapkám, majd a fejemre nyomta.
- Mi van haver? - kérdezte Mark.
- Ne szórakozz vele... - indult volna el Kooki.
Mentem volna utána, de BamBam elkapta a csuklóm.
- Hé! Young nem akar menni. - nevetett Jackson.
- Mit nem értetek azon, hogy ő nem akar tőletek semmit? - nézett vissza Kooki.
- Miből gondolod? - nevettek.
- Mert barátja van.
Mark szaltózott egyet, majd JungKookra mutatott. Persze a kis marha soha életében nem csinált ilyet, de ő is megpróbálta. Először jól ment, de ő olyan lendülettel csinálta, hogy arcra esett, pontosabban a csuklójára.
- JungKook! - löktem el a fiúkat és leguggoltam hozzá. - Jól vagy?
- Persze... - ült fel. - Csak fája csuklóm.
- Idióta vagy! - segítettem fel. - Ti pedig gyerekesek! Nem gondoltam volna, hogy képesek vagytok ilyen messzire menni!
- Ő volt hülye! - nézett rám mérgesen Mark.
- Én voltam hülye, hogy eljöttem ide! - indultunk el a kijárat felé. JungKook később jött utánam.- Hogy lehetnek ennyire.. Áh!
- Semmi bajom! - mosolygott JungKook.
- Azért be kéne menni a kórházba. - indultunk haza.
- Nem kell. Majd teszek rá fáslit. De ezért menő voltam?
- Nagyon. - nevettem. - Mint egy palacsinta!
Egész úton viccelődtünk, majd haza értünk. Szegény egész úton a csuklóját tartotta. Bementünk a lakásukba.
- Na milyen volt? - kérdezte Suga?
- Király! - nevetett JungKook.
- Mi van a kezeddel? - kérdezte V.
- Hát... - vakartam meg a fejemet.
- Találkoztunk a banda tagokkal és hát kicsit hülye voltam. Hátra szaltóztam, de nem igazán jött össze.
- Idióta... - jött oda hozzánk Moon. - Legalább élveztétek?
- Igen! - mondtuk egyszerre.
- Nagyon fáj a kezed? - kérdezte Moon.
- Annyira nem. - mosolygott Kooki. - Megyek befáslizom. - el is tűnt a fürdőbe.
- Na én is megyek. - indultam az ajtóhoz.
- Hé! Semmi puszi? - kérdezte V.
- Fáradt vagyok. - fordultam felé és megcsókoltam. - Na jó éjt!
Bementem a lakásunkba és ezek ketten a tévé előtt aludtak. Olyan vicces volt. Beszaladtam a szobájukba és kihoztam a takaróikat. Betakartam őket, majd mentem a szobámba. Át öltöztem és lefeküdtem aludni. Néhány percig csak forogtam, majd elnyomott az álom.
JungKook szemszögéből:
Young át rohant a lakásukba. Végre van valaki aki szereti ezt a bandát.
- Most komolyan elmész vele? - kérdezte V.
- Igen. - néztem rá.
- Young az én barátnőm! - háborodott fel.
- Tudom. Nem is akarok tőle semmit. Csak elmegyünk a koncertre. Ennyi. - mosolyogtam.
- Értem... - ült le. - Vigyázz rá!
- Igen is! - álltam fel és a homlokomhoz emeltem a kezem, erre ő csak nevetett.
Megvettük a jegyeket. Pár.... Sok perc múlva megjött You. Eszméletlen jól néz ki!
- Nem gondolod, hogy túlzás ez a ruha? - kérdezte tőle V.
- Miért? - nézet magára You.
- Szerintem jó vagy így! - mosolyogtam. - A sapkád nagyon tetszik!
- Nekem a cipőd! - nevetett Moon.
- Fordulj meg! - közelebb lépet hozzá V.
Féltékeny vagyok Vre. Vagyis örülök, hogy együtt vannak, de szomorú vagyok. Vagyis... Ááh! Értitek. Vnek nem is tetszett You, de most. Én hamarabb éreztem iránta valamit mint ő!
- Na! Így máris sokkal jobb! - mosolygott. - Most hozok egy kabátot és egy hosszú nadrágot!
- Ugyan már TaeHyung. - Lépet Vhez Suga.- Annyira nem is vészes! És nem fognak a fiúk lemászni a színpadról és fogdosni!
- Arra itt vagy te! - nevetett Jin.
Ha nem Suga akkor én fogom tapogatni Youngot. Na jó... Ez szégyen volt JungKook! Hogy merek ilyenre gondolni? Hülye Kooki! Hülye! Kezdtem a fejemet ütni. Mindenki rám nézett.
- Jól vagy? - kérdezte Young.
- Mi? Ja! - kaptam észbe. - Igen! Semmi baj! Elmegyek a vécébe, mert pisilnem kell! - indultam a vécébe.
Berohantam a vécébe és magamra zártam az ajtót. Hogy lehetek ekkora hülye? Most biztos mindenki rajtam röhög... Kivéve Hopi. Ő legalább dolgozik ma. Annyira cikis vagyok. Nem csodálom, hogy Young Vvel van. Ha a szótárban megkeresnénk a szerencsétlen szót az én nevem lenne mellette. Belenéztem a tükörbe. A perverz gondolatoktól vörös lett az arcom. Lehajtottam a vécé tetejét és ráültem. Nem akarok sokáig itt ülni mert rosszra fognak gondolni. Tudom, hogy rosszra fognak gondolni. Mindig rosszra gondolnak! Ha többet vagyok két percnél a vécén akkor jönnek a beszólások, hogy hokizok a vécén. Pedig nem! Csak nincs kedvem hallgatni a beszólásaikat! A vécé az egyetlen ahova senki nem követ. A szobámba nem zárkózhatok be, mert J - Hopé is a szoba. A tetőre se mehetek fel mert Suga titokban feljár szívni. Szerintem... Mindig büdös... Büdös, de nem jönnek rá a csajok. Lassan kimentem vissza a nappaliba. You mérgesen nézett Sugára és Jiminre. Miért?
- Végre! - nézett rám You. - Mindjárt fél hat! Menjünk! - fogta meg a kezem és maga után kezdett húzni. - Majd jövünk! - köszönt el a fiúktól.
Én csak vissza fele néztem és próbáltam nem elesni. Beráncigált a liftbe és megnyomta a földszintet.
- Mi volt az a pisilős cucc? - nevetett You.
- Semmi! - fordítottam el a fejem. - Csak hülyeségre gondoltam...
- Mire? - hajolt közel hozzám.
- Hülyeségre!
- JungKook... - lépett messzebb. - Azt hittem a barátod vagyok...
- Az vagy csak.. - sóhajtottam. - Tudod... - miért kell elmondanom neki, hogy tetszik!? - Tetszel nekem... és arra gondoltam. De soha nem tenném meg! Hogy tapogatlak... Sajnálom! - hajoltam meg előtte.
- Semmi baj! Csak gondoltál rá. - nevetett. - Lefogadom, hogy Sugának is ezen jár az esze. Szóval nem para. - lépett ki a liftből.
Mire észbe kaptam már elhagyta a bérházat. Rohantam utána. Hamar a koncert helyére értünk. Fantasztikus volt! Még sose voltam koncerten, de örülök, hogy eljöttem Younggal. A koncert után rohantam a vécébe. Nem mentem el otthon szóval már nagyon kellett. Young kint állt. Fiú hangokat hallottam kintről szóval gyorsan kezet mostam és kirohantam.
- Young mehetünk! - csaptam ki a vécé ajtót. - Szent isten... - az egész GOT 7 banda állt előttünk.
- Szóval Young vagy. - mosolygott Youra Mark.
- Igen... - mondta halkan You. Biztos vagyok benne, hogy mielőtt megismert minket bele volt zúgva az összes tagba.
- Ez besült Mark! - nevetett Jackson. - A csajnak barátja van.
- Miből gondoltad, hogy fel akarom szedni!? - fordult a barátja felé Mark.
- Nem tudom... Mióta lejöttünk a színpadról egy piros inges, rövid nadrágos, sapkás csajról beszélsz. - Young menjünk! - kaptam Young kezéhez és elkezdtem húzni.
- Várjatok már! - szólt utánunk Mark.
- Hagyd már! - szólt rá BamBam.
Pár métert mentünk előre amikor Young megállt.
- JungKook! - szólt rám. - Ne ráncigálj már!
- Megígértem Vnek, hogy vigyázok rád. Szóval haza megyünk! - indultam volna tovább, de ő kikapta a kezét az enyémből.
- Idősebb vagyok! És hol van a sapkám? - nézett széjjel. - Ez is a te hibád! - kezdett vissza fele menni. Én meg mentem utána.
- E-Elnézést... - mondta halkan You.
- Vissza jöttél? - perverz mosoly ült Mark arcára.
- A sapkám...
- Ez kéne? - mutatott a sapkára. - Vedd el!
Young elkezdett érte ugrálni. Az a szemét végig a mellét nézte. Majd a kezét Young hátához tette. Nem is! A fenekéhez! Amikor majdnem rá tette a kezét You alsó felére oda léptem és levettem Mark fejéről a sapkát és Young fejére tettem. Elindultam.
- Mi van haver? - kérdezte Mark.
- Ne szórakozz vele... - indult volna el Kooki.
Ezt vettem észre, hogy You nem jön.
- Hé! Young nem akar menni. - nevetett Jackson.
- Mit nem értetek azon, hogy ő nem akar tőletek semmit? - néztem vissza.
- Miből gondolod? - nevettek.
- Mert barátja van. - néztem gúnyosan.
Jobban örültem volna ha azt mondhatom, hogy a barátja vagyok, de ez sajnos nem igaz... Persze Mark levágott egy hátra szaltót. Majd rám nézett. Azt várja, hogy én is megcsináljam? Legyen. Felkészültem és ellöktem magam. Először minden oké volt, de miután majdnem kétszer fordultam át már nem annyira voltam rendben. Az esést a kezemmel hárítottam. A jobb kezemmel. Egy reccsenést hallottam és elkezdett fájni a csuklóm.
- JungKook! - guggolt oda hozzám You. - Jól vagy?
- Persze... - ültem fel. - Csak fája csuklóm.
- Idióta vagy! - segített fel. - Ti pedig gyerekesek! Nem gondoltam volna, hogy képesek vagytok ilyen messzire menni!
- Ő volt hülye! - szólalt meg Mark.
- Én voltam hülye, hogy eljöttem ide! - indult a kijárat felé Young. Én még maradtam egy kicsit.
- Besült... - mosolyogtam gúnyosan.
Nem vártam meg a válaszát. Young után siettem.
- Hogy lehetnek ennyire.. Á! - olyan aranyos így!
- Semmi bajom! - mosolyogtam rá.
- Azért be kéne menni a kórházba. - nézett rám aggódva.
- Nem kell. Majd teszek rá fáslit. De ezért menő voltam?
- Nagyon. - nevettet. - Mint egy palacsinta!
Ez kicsit megbántott. Mondjuk szerintem halál poén lehetett. Életem első hátra szaltója tök jól ment. Mondjuk, ha nem fordultam volna át még egyszer akkor tökéletes lett volna. Végül haza értünk. Nagyon fáradt vagyok és fáj a kezem. Amikor lógattam akkor nagyon fájt. Szóval végig a kezemben volt. Haza értünk és kicsit megkönnyebbültem.
- Na milyen volt? - kérdezte Suga.
- Király! - nevettem és fel emeltem a kezem.
- Mi van a kezeddel? - kérdezte V.
- Hát... - vakarta meg a fejét You.
- Találkoztunk a banda tagokkal és hát kicsit hülye voltam. Hátra szaltóztam, de nem igazán jött össze. - mosolyogtam.
- Idióta... - jött oda hozzánk Moon. - Legalább élveztétek?
- Igen! - mondtuk egyszerre.
- Nagyon fáj a kezed? - kérdezte Moon.
- Annyira nem. - mosolyogtam. - Megyek befáslizom. - indultam el a fürdőbe.
Elő vettem egy kötszeres dobozt és a fáslit. Vagy harminc percig szenvedtem, de nem tudtam befáslizni a kezem! Idegesen csaptam a csapba a fáslit.
- Nem kell segítség, öcsi? - jött be a fürdőbe Moon.
- Megtudom csinálni! Már nem vagyok gyerek! - vettem a kezembe a fáslit és kezdtem újra a kezemre csavarni.
- Én is kértem segítséget régen Jintől ha valami bajom volt és nem tudtam egyedül megcsinálni. - vette ki a kezemből az anyagot.
Elkezdte a kezemre tekerni. Össze rezzentem.
- Szólj ha erős. - mondta Moon.
- Oké...
Óvatos tekerte a kezemre. A végén egész jól sikerült. Már nem is fájt annyira.
- Miért csináltad meg azt a hülye szaltót? - nézett rám Moon.
- Csak... - indultam ki a nagyszobába. Leültem Suga és Jimin mellé a kanapéra.
- Akkor azt mond el, hogy hogyan akartad megcsinálni a szaltót? - ült le a fotelba.
- Ahogy kell! Sikerült! Csak túl sok volt a lendületem. - tettem az ölembe a kezem.
- Értem... - fordult a tévé felé Moon.
Elkezdtük nézni a tévét és a GOT7 nyilatkozott a koncertjükről.
- Szerinted Jackson, hogy sikerült a fellépésetek? - kérdezte a műsorvezető.
- Szerintem nagyon király volt! Mondjuk Marknak volt a legjobb! - nevetett Jackson.
- Miért? - érdeklődött a nő.
- Volt egy lány... - állt fel. - Egy ilyen magas. - tette a mellkasához a kezét. - Hosszú sötét barna hajú, frufrus lány. Akin egy fekete fehér sapka volt a fején. Piros, fekete, fehér kockás inget viselt és rövidnadrágot. A neve pedig Young volt. - mindenki rám nézett.
- Na most engem is érdekel mi volt azon a koncerten! - nevetett Jimin.
- Hol találkoztál ezzel a Younggal?
- A hátsó folyosón várta a haverját, dögös volt. - ismét az a perverz mosoly jelent meg az arcán mint akkor. - Sajnos mennie kellet ezért nem tudtam elkérni a telefon számát.
- Nekem ennyi elég volt. - kapcsolt el V.
- Ez rohadt vicces! - fetrengett a földön Hopi Jiminen.
- Figyelj V! - álltam fel. - Nem történt semmi!
- Értem. - mosolygott.
- Én minden... Tessék? - húztam fel a szemöldögöm.
- Hiszek neked. Öcsi. - állt fel és bele túrt a hajamba. - Na megyek aludni. Jó éjt!
- Jó éjt... - mondtam halkan.
- Azt a rohant eget... - mondta Suga. - V teljesen más lett.
- Ja. Jót tett neki Young. - mondta Jimin.
- Vagy csak annyi, hogy 5 métert kell menni és megdughatja Yout. - mosolygott Suga.
- Ő nem te! - dobta arcon Sugát Jin egy szusival.
- A-Azt mondta az öccse vagyok? - ébredtem fel a sokból.
- Azt. - mosolygott Moon. - Itt mindenki öccse vagy.
- Pontosan! - mondták egyszerre a fiúk.
- A családod vagyunk. - ütött vállba Suga.
- Család... - könnyek szöktek a szemembe.
Ez a szó már nagyon rég óta kísért. Már nagyon rég elveszettem a szüleimet és Moon nevelt egészen tíz éves korom óta. Iskolába járatott, de aztán jött a maffia. Abba hagytam a sulit. A szememet kezdtem törölgetni.
- Köszönöm! - mondtam és tovább törölgettem a szemem.
- Ne sírj már! - nevetett Jin.
- Én nem sírok! - néztem fel mérgesen. - Csak valami bele ment a szemembe...
- Persze persze. - indult a szobájába Hopi. - Ha jössz aludni kérlek ne sírj mert nem akarok megfulladni a könnyeidben! - törölgette a láthatatlan könnyeit Hopi.
- Kuss! - szóltam rá és hasba vertem.
Bement a szobánkba. A csuklómat kezdtem nézegetni. Nagyon fáj. Biztos eltört, de nem akarom elmondani senkinek. Majd meggyógyul. Valaki kopogott az ajtón. Felálltam és oda siettem. Kinyitottam és Youval találtam szembe magam. Egy hosszú póló volt rajta.
- Elnézést, hogy zavarok. - mosolygott.
- Te sose zavarsz. - biccentett a fejével Suga amire You csak megforgatta a szemét.
- Kooki. Holnap ha van kedved átjöhetnél segíteni sütit sütni apumnak? V azt mondta holnap dolga van és én rád gondoltam. Van kedved?
- Van. - bólogattam.
- Köszönöm! Persze ti is kaptok. - nézett be a fiúkra. - Na jó éjt!
El is ment bezártam az ajtót és vissza ültem a kanapéra.
- Csak egy bugyi volt rajta. Igaz? - kérdezte Jin.
- Olyan szép lábai vannak! - kezdett képzelgésbe Suga.
Persze én is. Hogy lehet, hogy egy ilyen lány Vvel jár. Jó. V se rossz fiú. Kockás has. Vicces. Szép a mosolya... Na jó... ez buzis volt. De akkor is! Miért ő jár vele? Miért nem én? Sokkal viccesebb vagyok. Sokkal szebb a mosolyom, kockás a hasam és táncolni is tudok.
- Hé JungKook! - szólt rám Suga és én rá néztem.
- Mi az?
- Milyen volt You csókja?
- Milyen volt? - kérdeztem vissza és elgondolkoztam. - Puha.
- Ennyi? - húzta fel a szemöldökét.
- Puha és kellemes.
- Szerintetek meddig lesz jóba Vvel? - fordult el tőlem Kooki.
- Remélem sokáig. Nem akarom, hogy mind ketten össze törjenek. - rakta fel a lábát a kávézó asztalra Moon.
- Gonosz vagy Moon. - kezdett duzzogni. - Nem muszáj Vnek arról tudnia, hogy lefekszik velem Young. - állt fel és a szobája felé indult és közben a csípőjét forgatta.
Én csak öklendezni kezdtem, amitől mindenki röhögött. Ha Suga meghallotta volna pofán vág. Volt már rá példa. Viszont még mindig nem hagyott fel azzal a tervel, hogy a menybe vigye Yout a férfiasságán. Olyan undorítóan, gusztustalan és gyalázatosan próbálkozik Youngnál, hogy az már hányást okoz. Felálltam és V szobájához mentem kopogtam és még fent volt.
- Gyere! - szólt ki.
Bementem és az ágyán feküdt és zenét hallgatott. Ledobta a fejhallgatóját és felült.
- Mi a gond? - nézett rám.
- Figyelj. - ültem le az ágyára. - Nem baj?
- Dehogy! Na mond mi van.
- Suga kitalálta, hogy mögötted... öm... - olyan ciki ezt elmondani valaki pasijának. - Tudod.
- Arra gondolsz, hogy Suga a hátam mögött akar kavarni Youval? - én csak bólintottam mire ő nevetni kezdett. - Young nem hülye! Sose jönne össze Sugával.
- Tudom. Csak gondoltam szólok. Tudod...
- A legjobb haver vagy Kooki! Köszönöm, hogy szólsz!
- Figyelj. Holnap átmegyek Youhoz sütit sütni, Nem baj?
- Dehogy! Amúgy se szeretek sütögetni. Meg ha átmennék akkor egy dolog lenne a vége. - mosolygott. - Tudom, hogy úgyse fogsz rá mászni Youra. De azért csináljatok nekem egy Császár felíratósat.
- Egoista... - nevettem és kimentem a szobából.
Az öccsének hívott most meg a legjobb haverjának. Erre nem tudok mit mondani. Bementem a szobámba és átöltöztem. Hopi olvasgatott. Hassal dőltem be az ágyba.
- Mi van? - kérdezte.
- Semmi. - fordultam a hátamra. - Azt hiszem ez életem legjobb napja! - túrtam bele a hajamba és felemeltem a lábam.
- Néha tényleg olyan vagy mint egy kölyök. De aztán rá jövök, hogy még az vagy. - tette a kis asztalára a könyvet. - Ne nagyon zajongj mert alszom. Jó éjt kölyök!
Elfordult a fal felé. Én is így tettem, de nem tudtam aludni. Fel álltam és az ablakhoz léptem. Néha úgy érzem figyel minket valaki, de ez is csak egy hülyeség. Mikor elmondtam a többieknek ki nevettek. Egy darabig nézelődtem, majd vissza feküdtem az ágyba. Lassan elaludtam.
V szemszögéből:
Reggel Young lelépet. Nem értem miért sietett annyira. És az a legrosszabb, hogy akkor ment el amikor aludtam. Miért csinálja ezt!? Ajj... Akár csak egy rossz kurva... Ismerem én azokat a lányokat rendesen. Lelépnek kora reggel és a pénztárcád tartalmának a felét szépen a mellük közé teszik, majd Angolosan távoznak. Legalább You nem vitte el a pénzem. De nagy lelkű vagyok ezért nem vagyok mérges. Ha mennie kellet akkor menjen. Kimásztam a konyhába és helyet foglaltam az egyik széken. Nyugalom. Tegnap óta nem igazán volt. Az asztalra dőlve pihentettem a fejem. Mikor valaki hangjára fel kaptam a fejem.
- Kérsz valamit enni? A reggelit lekésted. - mosolygott Jin.
- Nem is tudom. Talán... Ha csinálsz nekem amerikai palacsintát, azt örömmel fogadom. - nyaltam meg a szám.
- Oké. - fordult a gáz felé.
Kevesebb mint tizenöt perc alatt kész volt a palacsintám. Elém tette én meg az összeset megettem. Amint befejeztem a reggelim azt vettem észre, hogy valaki át öleli a nyakam. Reflex szerűen bújtam ki a keze alól és hátra fordulva hason rúgtam.
- Anyád... - nyögött fel Jimin.
- Bocsi! - aggódóan néztem rá.
- No para... - tette a hasára a kezét. - Elfelejtettem, hogy még mindig megvisel a banda.
- Hát... - simítottam a nyakamra. - Rossz emlékeim vannak. A nyakam pedig tabu téma.
- Jiminnek, de Youngnak nem! - nevetett Moon.
- Még neki is. Az az én tulajdonom. - mosolyodtam el. - Elég volt mikor jó párszor kést fogtam a torkomhoz. Azóta óvakodom az emberektől akik a nyakamhoz érnek.
- Na én megyek mert a végén V megöl! - nevetett Jimin és elhagyta a lakást.
- Én aztán nem! - ordítottam. - Young mikor ment el? - néztem az ecset hajú szőkeségre.
- Azt hiszem egy - két órája. - ült le mellém.
Suga is előkerült és az ajtóhoz ment. Kinyitotta, hogy behozza a leveleket amikor Young rontott be az ajtón. Feldúltnak tűnt. Az is volt! Majd szét robban az idegtől.
- Mi a baj? - kérdezte Suga.
- Minden! Elegem van! Az a baja, hogy megvédem! Utálom! - kapott a fejéhez és két kézzel tépni kezdte a haját.
- Elmondanád mi történt? - kérdeztem.
- Csak annyi, hogy a drága Jimin elhívta Angelt randira, majd a szeme láttára kezdett ki egy másik lánnyal! Csodálkozik, hogy arcon vágtam! - ült le a kanapéra.
- Ez csak egy kis vita. - ült le mellé Rap Monster.
- Dehogy! Nem vagyok a barátja! Felejtsen el! Ha én nem találom ki, hogy ide akarok jönni akkor még mindig egy senki lenne aki a szobájában ül! Azt hiszi az ő élete rosszabb mint az enyém... Lószart! - csapott az asztalra.
- Nyugi... - álltam fel és oda mentem hozzá. - Majd kibékültök. - ültem le a másik oldalára.
- Én nem fogok azért bocsánatot kérni mert segítek neki! - úgy nézett rám mintha ellenség lennék.
- Lehet már túl sok neki a segítségedből. - motyogta Jin.
- Ezentúl azt csinál amit akar! Ha netán Jiminke megcsalja vagy mondjuk valaki bántja, esetleg zaklatja én mosolyogva fogom végig nézni. - dőlt hátra a kanapén.
- Ez nem szép dolog You! - hallatszott mögülünk JungKook hangja. - Ő a barátnőd!
- Nekem már nincsenek barátaim... - állt fel mellőlem. - Soha nem volt egy se... Angel... Angel csak azért barátkozott velem mert megvédtem. Sőt! Mindenki azért próbált velem jóba lenni. Amikor meg apa börtönbe került mindenki félni kezdett tőlem. Angel nem, de... Soha nem mondtam el neki teljesen mi történik velem nap mint nap otthon. - háttal állt nekünk és úgy beszélt. - Az ő élete se fenékig tejfel, de az enyém... - fordult felénk. - Eltűrtem volna, hogy egy idegen pali lefekszik velem, de ő egy köszönöm-öt se bírt kibökni!
- Lehet... Lehet... - nem igazán tudom mit mondjak erre. Ki tud erre valamit mondani. Inkább felálltam és oda mentem hozzá, majd megöleltem.
Amint lecsillapodtak a dolgok elkezdtünk tévézni. Pár perc múlva Jimin és J-Hope jöttek be a lakásba. Jimin olyan szemekkel nézett a barátnőmre, hogy azt én már sértésnek vettem. Nem szóltam semmit. Még tovább néztük a tévét. Ment valami nyálas fiúbanda amire You és Kooki azonnal táncoltak. Hány inger kerülgetett. Amint vége lett a számnak kérdőre vontam Yout. Nem vagyok féltékeny! Sose tudna találkozni egyik fiúval se a bandából. Kitalálták, hogy koncertre mennek. Young elszaladt én meg JungKookra néztem.
- Most komolyan elmész vele? - vontam fel a szemöldököm.
- Igen. - bólintott.
- Young az én barátnőm! - JungKook ha sokáig nyomulsz a csajomra nem szerelme be fogsz esni, hanem az ablak alatti szemetesbe!
- Tudom. Nem is akarok tőle semmit. Csak elmegyünk a koncertre. Ennyi. - mosolygott.
- Értem... - mondjuk ez igaz... Kooki és a csajozás! Nevetséges. - Vigyázz rá!
- Igen is! - fel pattant és a homlokához emelte a kezét. Akár egy katona, aki éppen tiszteleg.
Megvettük a jegyeket Kookival, majd megjött You. Észdöglesztő! De kicsit kevés...
- Nem gondolod, hogy túlzás ez a ruha? - kérdeztem.
- Miért? - nézett végig magán az angyalkám.
- Szerintem jó vagy így! - mosolygott Kooki és You sapkájára nézett. - A sapkád nagyon tetszik!
- Nekem a cipőd! - nevetett Moon.
- Fordulj meg! - közelebb léptem hozzá és kiráncigáltam az inget a nadrágjából. - Na! Így máris sokkal jobb! - mosolyogtam. - Most hozok egy kabátot és egy hosszú nadrágot!
- Ugyan már TaeHyung. - lépett mellém Suga.- Annyira nem is vészes! És nem fognak a fiúk lemászni a színpadról és fogdosni!
- Arra itt vagy te! - nevetett Jin.
Azt próbálja meg a perverz állata! Olyan szinten levágom a tökét, hogy legfeljebb ő lesz az akit dugnak! Azt vettem észre, hogy JungKook az arcát kezdi püfölni.
- Jól vagy? - kérdezte tőle Young.
- Mi? Ja! - hagyta abba a saját maga püfölését. - Igen! Semmi baj! Elmegyek a vécébe, mert pisilnem kell! - el is ment a vécébe.
- Most mi baja van? - nézett rám You.
- Nem hallottad? Pisilnie kell.
- Vagy csak beindult Youra! - nevetett Suga.
- Mániája, hogy a vécén veri! - nevetett fel Jimin.
Youngot nem kellene most hergelni. Így is szarul van. Azt vettem észre, hogy a kezét ökölbe szorítja, de nem tesz semmit. Majd megszólalt.
- Belehet fejezni! Sokkal érettebb mint ti ketten! - villámokat szórt a szemével a két óriás bébire.
Nem is mondtak rá semmit a fiúk. Kijött JungKook a vécéből és elmentek. Leültem a kanapéra és a tévét kezdtem bámulni.
- Hallottuk mi történt. - szólalt fel Jin. - Fáj az arcod? - nézett Jiminre.
- Nem... Egyáltalán nem. Bár nem kellene Youngnak ennyire erőszakosnak lennie! Ha így megy tovább mindenki utálni fogja.
- Befogod a pofád vagy én is arcon vágjalak? - néztem Jiminre.
- Olyan erőszakos barom vagy mint a barátnőd akivel hemperegsz... - motyogta.
Fel álltam és elkaptam Jimin pólóját. Közelebb húztam magamhoz.
- Fogd be a pofád, vagy kinyírlak! - üvöltöttem.
- Manapság kurvákkal kavarsz? - mosolygott gúnyosan. - Szívesen bevállalt volna egy menetet egy idegen pasival, mellette a nevelő apja fogdosta és nem tett ellene semmit. Most meg...
- Kussolj! - üvöltéssel vágtam bele a mondatába. - A nagy szart se tudsz Youról! - ütöttem arcon.
Neki se kellett több felegyenesedett és vissza ütött. Ha Suga és Moon nem kapja el a karom akkor kitépem a haját.
- Elég! - ordított Nam. - Aki még egyszer felhozza ezt a témát azt kikötözöm a tetőre!
- Engedjetek el! - húztam ki a karom Suga és Moon ujjai közül. - Soha.... de soha nem merd szidni azt akit szeretek! - néztem Jiminre. - Ha még is húzz el! Ez még az én lakásom!
Meg sem vártam a válaszát elhúztam a szobámba. A fejemre tettem a fejhallgatóm és zenét kezdtem hallgatni és közben a Youról készült képeket kezdtem nézegetni amiket este csináltam róla mikor aludt.
- Soha nem akarom, hogy bajod essen...
- Most megzavartad a romantikus pillanatukat Hope! Lőttek a kapcsolatuknak hála neked. Most kínos helyzet fog kialakulni köztük, ha mi nem leszünk a légtérben. - drámáskodott Abi nevetségesen. Én felállt és megfogtam Jimin kezét.
- Együtt vagyunk. - világosítottam fel végül őket. Ők viszont ledermedve néztek minket. Abi arcán látszott, hogy majd szét robban belül a hír hajlatától. Egy perc se volt, hogy oda jött hozzánk Abi megfogta Jimin kezét és az ajtóhoz kezdte lökdösni Hopival egyetembe.
- Most beszélnem kell Angellel. Csaj trécselés tudjátok!
- Szia Angel! - ordít még az ajtóból Jimin
- Szia. - ordítottam vissza, majd bevágta az ajtót Abi és oda futott hozzám.
- Mesélj el mindent most! - dőlt hátra a kanapén és várta, hogy elkezdjek mesélni neki. El is kezdtem mesélni, de közben bekapcsolódott a tévé is egyetembe és egyszerre néztünk tévét és meséltem el neki mindent.
Young szemszögéből:
A fiúknál ültem a kanapén. El sem hiszem, hogy össze vesztem Angellel. Nem akarok haza menni. Zene csatornára kapcsoltam és az egyik kedvenc bandám ment. Azonnal fel álltam a kanapéról és táncolni kezdtem mit se foglalkozva Vvel, Kookival és Sugával. Ez a tánc volt az egyetlen amit képes voltam normálisan eltáncolni amellett, hogy egyáltalán nem tudok táncolni.
- Én is! - állt fel Kooki és már ketten táncoltunk.
Amint vége lett a számnak elkezdtünk nevetni.
- Imádom ezt a bandát! - nevettem.
- Nem vagy egyedül. - mosolygott Kooki.
- Mit imádsz ezeken?! - nézett rám V.
- Mindent! - ültem le mellé. - A hangjukat, a zenéjüket, a táncukat.
- Írok neked zenét, énekelek és táncolok mellé! - állt fel mellőlem.
- Gyerünk! - mosolyogtam.
- Ez nem egy egyik percről a másikra! - ment a konyhába.
- Elakarok menni a koncertjükre... - vettem elő a telefonom. - Miért nincs... - fent akadt a szemem a banda facebook bejegyzésén. - Uram isten...
- Mi az? - kérdezte Kooki.
- Ma koncertjük lesz.
- Vegyél jegyeket. - nézett rám.
- Nem tudok... Az összes fizetésem Moon zsebébe megy és kétlem, hogy lennének még jegyek.
- Nézd majd én fizetek! - ült mellém.
- Nem fogadhatom el a pénzed... Sokba kerül egy jegy.
- És ha én adok rá pénzt? - kérdezte V.
- Akkor szuper vagy! - mosolyogtam.
- De nem fogod őket lesmárolni? - kérdezte.
- Nem. - tettem a szívemre a kezem. - Már csak az a kérdés mit veszek fel estére.
- Azt a ruhát ami tegnap rajtad volt? - kérdezte Kooki.
- Nem tudom... Semmi kedvem megint kitömni a melltartómat... Meg van! Zárt helyen lesz szóval egy rövid nadrág, és egy kockás ing megteszi. - álltam fel és átrohantam a lakásunkba. Szó nélkül mentem be, de Abi rám köszönt.
- Szia You. - mosolygott.
- Szia... - néztem rá.
Nem akarok beszélni Angellel. Rá se akarok nézni! Mérges vagyok rá! Miért nem bír nekem elmondani dolgokat?
- Abi... Elkérhetem a hajvasalód? - fordultam felé.
- Persze! Mész valahova? - mosolygott. Áll mosoly... Ő is utál. Mintha megint az iskolában lennék. Ott se szeretett senki, kivéve Angel, de ahogy elnézem már ő se.
- Hát... JungKookkal koncertre. - indultam a szobájába.
Át vittem a hajvasalót a szobámba és megvártam még fel melegszik. Addig átöltöztem. Egy fekete, fehér, piros kockás ing. Egy rövid nadrág. Egy sport cipő és egy fekete fehér sapka. Kivasaltam a hajam és rohantam vissza a fiúkhoz.
- Nem gondolod, hogy túlzás ez a ruha? - nézett rám V.
- Miért? - néztem végig magamon.
- Szerintem jó vagy így! - mosolygott Kooki. - A sapkád nagyon tetszik!
- Nekem a cipőd! - nevetett Moon.
- Fordulj meg! - lépett hozzám közelebb V.
Megfordultam és ő kihúzta az ingem a nadrágomból.
- Na! Így máris sokkal jobb! - mosolygott. - Most hozok egy kabátot és egy hosszú nadrágot!
- Ugyan már TaeHyung. - tette a vállára a kezét Suga. - Annyira nem is vészes! És nem fognak a fiúk lemászni a színpadról és fogdosni!
- Arra itt vagy te! - nevetett Jin.
Elkezdtünk nevetni. Hamar eljött a fél hat. Elindultunk a koncertre. Hatalmas tömeg volt. Kooki megfogta a kezem és elkezdett húzni maga után. Sok embert kielőztünk, de nem is érdekelte őt. Beküzdöttük magunkat a színpad elé az első sorban.
- El sem hiszem, hogy itt vagyunk a GOT 7 koncertjén! - fordultam Kooki felé.
- Én se.
Elkezdődött a koncert és eszméletlen volt. Mikor Mark szaltózott tuti engem nézett! Mikor vége lett a koncertnek elvergődtünk a vécére. Én mondtam JungKooknak, hogy ne igyon annyit, de ő nem is hallgatott rám. A falnak dőlve vártam, hogy végre kijöjjön. Hirtelen fiú hangokat hallottam a folyosó végéről. A hang irányába fordultam és az egész GOT 7 bandával találtam szembe magam. Ez hihetetlen! Villám gyorsan fordultam el onnan. Siess Kooki!
- Egész jó volt! - utánozta az egyik fiú valaki hangját. - Menjen ki ő a színpadra és egymás után nyomjon le két számot. Megnézem, hogy sikerül neki!
- Hé! - szólalt meg a másik fiú. - Hé te! Abban a sapkában!
- Nem beszél Koreaiúl? - kérdezte a harmadik.
- Biztos, hogy beszél! - mondta az előző. - Láttam, hogy Koreai.
Közelebb lépet hozzám és vállba bökdösött. Oda fordultam és NAGYON közel volt hozzám.
- Szia! - mosolygott. - Mark vagyok!
- É-Én... - dadogtam.
- Young mehetünk! - jött ki a vécéből Kooki. - Szent isten...
- Szóval Young vagy. - mosolygott Mark.
- Igen... - bólintottam.
- Ez besült Mark! - nevetett Jackson. - A csajnak barátja van.
- Miből gondoltad, hogy fel akarom szedni!? - fordult a barátja felé Mark.
- Nem tudom... Mióta lejöttünk a színpadról egy piros inges, rövid nadrágos, sapkás csajról beszélsz. - Young menjünk! - fogta meg a kezemet JungKook.
- Várjatok már! - szólt utánunk Mark.
- Hagyd már! - szólt rá BamBam.
- JungKook! - szóltam rá. - Ne ráncigálj már! - álltam meg.
- Megígértem Vnek, hogy vigyázok rád. Szóval haza megyünk!
- Idősebb vagyok! És hol van a sapkám? - néztem széjjel. - Ez is a te hibád! - kezdtem vissza fele menni. Jött utánam Kooki is.
Mikor vissza értem azt vettem észre, hogy Mark fején az én sapkám van. Oda mentem és a többi fiú elkezdett ú-zni.
- E-Elnézést... - mondtam halkan és Mark felém fordult.
- Vissza jöttél? - mosolygott.
- A sapkám... - mi ütött belém!?
- Ez kéne? - mutatott a sapkámra. - Vedd el!
Próbáltam tisztességes távolságból elérni a feje tetejét, de nem ment. Miért vagyok ennyire kicsi? Kooki át nyúlt felettem és levette Mark fejéről a a sapkám, majd a fejemre nyomta.
- Mi van haver? - kérdezte Mark.
- Ne szórakozz vele... - indult volna el Kooki.
Mentem volna utána, de BamBam elkapta a csuklóm.
- Hé! Young nem akar menni. - nevetett Jackson.
- Mit nem értetek azon, hogy ő nem akar tőletek semmit? - nézett vissza Kooki.
- Miből gondolod? - nevettek.
- Mert barátja van.
Mark szaltózott egyet, majd JungKookra mutatott. Persze a kis marha soha életében nem csinált ilyet, de ő is megpróbálta. Először jól ment, de ő olyan lendülettel csinálta, hogy arcra esett, pontosabban a csuklójára.
- JungKook! - löktem el a fiúkat és leguggoltam hozzá. - Jól vagy?
- Persze... - ült fel. - Csak fája csuklóm.
- Idióta vagy! - segítettem fel. - Ti pedig gyerekesek! Nem gondoltam volna, hogy képesek vagytok ilyen messzire menni!
- Ő volt hülye! - nézett rám mérgesen Mark.
- Én voltam hülye, hogy eljöttem ide! - indultunk el a kijárat felé. JungKook később jött utánam.- Hogy lehetnek ennyire.. Áh!
- Semmi bajom! - mosolygott JungKook.
- Azért be kéne menni a kórházba. - indultunk haza.
- Nem kell. Majd teszek rá fáslit. De ezért menő voltam?
- Nagyon. - nevettem. - Mint egy palacsinta!
Egész úton viccelődtünk, majd haza értünk. Szegény egész úton a csuklóját tartotta. Bementünk a lakásukba.
- Na milyen volt? - kérdezte Suga?
- Király! - nevetett JungKook.
- Mi van a kezeddel? - kérdezte V.
- Hát... - vakartam meg a fejemet.
- Találkoztunk a banda tagokkal és hát kicsit hülye voltam. Hátra szaltóztam, de nem igazán jött össze.
- Idióta... - jött oda hozzánk Moon. - Legalább élveztétek?
- Igen! - mondtuk egyszerre.
- Nagyon fáj a kezed? - kérdezte Moon.
- Annyira nem. - mosolygott Kooki. - Megyek befáslizom. - el is tűnt a fürdőbe.
- Na én is megyek. - indultam az ajtóhoz.
- Hé! Semmi puszi? - kérdezte V.
- Fáradt vagyok. - fordultam felé és megcsókoltam. - Na jó éjt!
Bementem a lakásunkba és ezek ketten a tévé előtt aludtak. Olyan vicces volt. Beszaladtam a szobájukba és kihoztam a takaróikat. Betakartam őket, majd mentem a szobámba. Át öltöztem és lefeküdtem aludni. Néhány percig csak forogtam, majd elnyomott az álom.
JungKook szemszögéből:
Young át rohant a lakásukba. Végre van valaki aki szereti ezt a bandát.
- Most komolyan elmész vele? - kérdezte V.
- Igen. - néztem rá.
- Young az én barátnőm! - háborodott fel.
- Tudom. Nem is akarok tőle semmit. Csak elmegyünk a koncertre. Ennyi. - mosolyogtam.
- Értem... - ült le. - Vigyázz rá!
- Igen is! - álltam fel és a homlokomhoz emeltem a kezem, erre ő csak nevetett.
Megvettük a jegyeket. Pár.... Sok perc múlva megjött You. Eszméletlen jól néz ki!
- Nem gondolod, hogy túlzás ez a ruha? - kérdezte tőle V.
- Miért? - nézet magára You.
- Szerintem jó vagy így! - mosolyogtam. - A sapkád nagyon tetszik!
- Nekem a cipőd! - nevetett Moon.
- Fordulj meg! - közelebb lépet hozzá V.
Féltékeny vagyok Vre. Vagyis örülök, hogy együtt vannak, de szomorú vagyok. Vagyis... Ááh! Értitek. Vnek nem is tetszett You, de most. Én hamarabb éreztem iránta valamit mint ő!
- Na! Így máris sokkal jobb! - mosolygott. - Most hozok egy kabátot és egy hosszú nadrágot!
- Ugyan már TaeHyung. - Lépet Vhez Suga.- Annyira nem is vészes! És nem fognak a fiúk lemászni a színpadról és fogdosni!
- Arra itt vagy te! - nevetett Jin.
Ha nem Suga akkor én fogom tapogatni Youngot. Na jó... Ez szégyen volt JungKook! Hogy merek ilyenre gondolni? Hülye Kooki! Hülye! Kezdtem a fejemet ütni. Mindenki rám nézett.
- Jól vagy? - kérdezte Young.
- Mi? Ja! - kaptam észbe. - Igen! Semmi baj! Elmegyek a vécébe, mert pisilnem kell! - indultam a vécébe.
Berohantam a vécébe és magamra zártam az ajtót. Hogy lehetek ekkora hülye? Most biztos mindenki rajtam röhög... Kivéve Hopi. Ő legalább dolgozik ma. Annyira cikis vagyok. Nem csodálom, hogy Young Vvel van. Ha a szótárban megkeresnénk a szerencsétlen szót az én nevem lenne mellette. Belenéztem a tükörbe. A perverz gondolatoktól vörös lett az arcom. Lehajtottam a vécé tetejét és ráültem. Nem akarok sokáig itt ülni mert rosszra fognak gondolni. Tudom, hogy rosszra fognak gondolni. Mindig rosszra gondolnak! Ha többet vagyok két percnél a vécén akkor jönnek a beszólások, hogy hokizok a vécén. Pedig nem! Csak nincs kedvem hallgatni a beszólásaikat! A vécé az egyetlen ahova senki nem követ. A szobámba nem zárkózhatok be, mert J - Hopé is a szoba. A tetőre se mehetek fel mert Suga titokban feljár szívni. Szerintem... Mindig büdös... Büdös, de nem jönnek rá a csajok. Lassan kimentem vissza a nappaliba. You mérgesen nézett Sugára és Jiminre. Miért?
- Végre! - nézett rám You. - Mindjárt fél hat! Menjünk! - fogta meg a kezem és maga után kezdett húzni. - Majd jövünk! - köszönt el a fiúktól.
Én csak vissza fele néztem és próbáltam nem elesni. Beráncigált a liftbe és megnyomta a földszintet.
- Mi volt az a pisilős cucc? - nevetett You.
- Semmi! - fordítottam el a fejem. - Csak hülyeségre gondoltam...
- Mire? - hajolt közel hozzám.
- Hülyeségre!
- JungKook... - lépett messzebb. - Azt hittem a barátod vagyok...
- Az vagy csak.. - sóhajtottam. - Tudod... - miért kell elmondanom neki, hogy tetszik!? - Tetszel nekem... és arra gondoltam. De soha nem tenném meg! Hogy tapogatlak... Sajnálom! - hajoltam meg előtte.
- Semmi baj! Csak gondoltál rá. - nevetett. - Lefogadom, hogy Sugának is ezen jár az esze. Szóval nem para. - lépett ki a liftből.
Mire észbe kaptam már elhagyta a bérházat. Rohantam utána. Hamar a koncert helyére értünk. Fantasztikus volt! Még sose voltam koncerten, de örülök, hogy eljöttem Younggal. A koncert után rohantam a vécébe. Nem mentem el otthon szóval már nagyon kellett. Young kint állt. Fiú hangokat hallottam kintről szóval gyorsan kezet mostam és kirohantam.
- Young mehetünk! - csaptam ki a vécé ajtót. - Szent isten... - az egész GOT 7 banda állt előttünk.
- Szóval Young vagy. - mosolygott Youra Mark.
- Igen... - mondta halkan You. Biztos vagyok benne, hogy mielőtt megismert minket bele volt zúgva az összes tagba.
- Ez besült Mark! - nevetett Jackson. - A csajnak barátja van.
- Miből gondoltad, hogy fel akarom szedni!? - fordult a barátja felé Mark.
- Nem tudom... Mióta lejöttünk a színpadról egy piros inges, rövid nadrágos, sapkás csajról beszélsz. - Young menjünk! - kaptam Young kezéhez és elkezdtem húzni.
- Várjatok már! - szólt utánunk Mark.
- Hagyd már! - szólt rá BamBam.
Pár métert mentünk előre amikor Young megállt.
- JungKook! - szólt rám. - Ne ráncigálj már!
- Megígértem Vnek, hogy vigyázok rád. Szóval haza megyünk! - indultam volna tovább, de ő kikapta a kezét az enyémből.
- Idősebb vagyok! És hol van a sapkám? - nézett széjjel. - Ez is a te hibád! - kezdett vissza fele menni. Én meg mentem utána.
- E-Elnézést... - mondta halkan You.
- Vissza jöttél? - perverz mosoly ült Mark arcára.
- A sapkám...
- Ez kéne? - mutatott a sapkára. - Vedd el!
Young elkezdett érte ugrálni. Az a szemét végig a mellét nézte. Majd a kezét Young hátához tette. Nem is! A fenekéhez! Amikor majdnem rá tette a kezét You alsó felére oda léptem és levettem Mark fejéről a sapkát és Young fejére tettem. Elindultam.
- Mi van haver? - kérdezte Mark.
- Ne szórakozz vele... - indult volna el Kooki.
Ezt vettem észre, hogy You nem jön.
- Hé! Young nem akar menni. - nevetett Jackson.
- Mit nem értetek azon, hogy ő nem akar tőletek semmit? - néztem vissza.
- Miből gondolod? - nevettek.
- Mert barátja van. - néztem gúnyosan.
Jobban örültem volna ha azt mondhatom, hogy a barátja vagyok, de ez sajnos nem igaz... Persze Mark levágott egy hátra szaltót. Majd rám nézett. Azt várja, hogy én is megcsináljam? Legyen. Felkészültem és ellöktem magam. Először minden oké volt, de miután majdnem kétszer fordultam át már nem annyira voltam rendben. Az esést a kezemmel hárítottam. A jobb kezemmel. Egy reccsenést hallottam és elkezdett fájni a csuklóm.
- JungKook! - guggolt oda hozzám You. - Jól vagy?
- Persze... - ültem fel. - Csak fája csuklóm.
- Idióta vagy! - segített fel. - Ti pedig gyerekesek! Nem gondoltam volna, hogy képesek vagytok ilyen messzire menni!
- Ő volt hülye! - szólalt meg Mark.
- Én voltam hülye, hogy eljöttem ide! - indult a kijárat felé Young. Én még maradtam egy kicsit.
- Besült... - mosolyogtam gúnyosan.
Nem vártam meg a válaszát. Young után siettem.
- Hogy lehetnek ennyire.. Á! - olyan aranyos így!
- Semmi bajom! - mosolyogtam rá.
- Azért be kéne menni a kórházba. - nézett rám aggódva.
- Nem kell. Majd teszek rá fáslit. De ezért menő voltam?
- Nagyon. - nevettet. - Mint egy palacsinta!
Ez kicsit megbántott. Mondjuk szerintem halál poén lehetett. Életem első hátra szaltója tök jól ment. Mondjuk, ha nem fordultam volna át még egyszer akkor tökéletes lett volna. Végül haza értünk. Nagyon fáradt vagyok és fáj a kezem. Amikor lógattam akkor nagyon fájt. Szóval végig a kezemben volt. Haza értünk és kicsit megkönnyebbültem.
- Na milyen volt? - kérdezte Suga.
- Király! - nevettem és fel emeltem a kezem.
- Mi van a kezeddel? - kérdezte V.
- Hát... - vakarta meg a fejét You.
- Találkoztunk a banda tagokkal és hát kicsit hülye voltam. Hátra szaltóztam, de nem igazán jött össze. - mosolyogtam.
- Idióta... - jött oda hozzánk Moon. - Legalább élveztétek?
- Igen! - mondtuk egyszerre.
- Nagyon fáj a kezed? - kérdezte Moon.
- Annyira nem. - mosolyogtam. - Megyek befáslizom. - indultam el a fürdőbe.
Elő vettem egy kötszeres dobozt és a fáslit. Vagy harminc percig szenvedtem, de nem tudtam befáslizni a kezem! Idegesen csaptam a csapba a fáslit.
- Nem kell segítség, öcsi? - jött be a fürdőbe Moon.
- Megtudom csinálni! Már nem vagyok gyerek! - vettem a kezembe a fáslit és kezdtem újra a kezemre csavarni.
- Én is kértem segítséget régen Jintől ha valami bajom volt és nem tudtam egyedül megcsinálni. - vette ki a kezemből az anyagot.
Elkezdte a kezemre tekerni. Össze rezzentem.
- Szólj ha erős. - mondta Moon.
- Oké...
Óvatos tekerte a kezemre. A végén egész jól sikerült. Már nem is fájt annyira.
- Miért csináltad meg azt a hülye szaltót? - nézett rám Moon.
- Csak... - indultam ki a nagyszobába. Leültem Suga és Jimin mellé a kanapéra.
- Akkor azt mond el, hogy hogyan akartad megcsinálni a szaltót? - ült le a fotelba.
- Ahogy kell! Sikerült! Csak túl sok volt a lendületem. - tettem az ölembe a kezem.
- Értem... - fordult a tévé felé Moon.
Elkezdtük nézni a tévét és a GOT7 nyilatkozott a koncertjükről.
- Szerinted Jackson, hogy sikerült a fellépésetek? - kérdezte a műsorvezető.
- Szerintem nagyon király volt! Mondjuk Marknak volt a legjobb! - nevetett Jackson.
- Miért? - érdeklődött a nő.
- Volt egy lány... - állt fel. - Egy ilyen magas. - tette a mellkasához a kezét. - Hosszú sötét barna hajú, frufrus lány. Akin egy fekete fehér sapka volt a fején. Piros, fekete, fehér kockás inget viselt és rövidnadrágot. A neve pedig Young volt. - mindenki rám nézett.
- Na most engem is érdekel mi volt azon a koncerten! - nevetett Jimin.
- Hol találkoztál ezzel a Younggal?
- A hátsó folyosón várta a haverját, dögös volt. - ismét az a perverz mosoly jelent meg az arcán mint akkor. - Sajnos mennie kellet ezért nem tudtam elkérni a telefon számát.
- Nekem ennyi elég volt. - kapcsolt el V.
- Ez rohadt vicces! - fetrengett a földön Hopi Jiminen.
- Figyelj V! - álltam fel. - Nem történt semmi!
- Értem. - mosolygott.
- Én minden... Tessék? - húztam fel a szemöldögöm.
- Hiszek neked. Öcsi. - állt fel és bele túrt a hajamba. - Na megyek aludni. Jó éjt!
- Jó éjt... - mondtam halkan.
- Azt a rohant eget... - mondta Suga. - V teljesen más lett.
- Ja. Jót tett neki Young. - mondta Jimin.
- Vagy csak annyi, hogy 5 métert kell menni és megdughatja Yout. - mosolygott Suga.
- Ő nem te! - dobta arcon Sugát Jin egy szusival.
- A-Azt mondta az öccse vagyok? - ébredtem fel a sokból.
- Azt. - mosolygott Moon. - Itt mindenki öccse vagy.
- Pontosan! - mondták egyszerre a fiúk.
- A családod vagyunk. - ütött vállba Suga.
- Család... - könnyek szöktek a szemembe.
Ez a szó már nagyon rég óta kísért. Már nagyon rég elveszettem a szüleimet és Moon nevelt egészen tíz éves korom óta. Iskolába járatott, de aztán jött a maffia. Abba hagytam a sulit. A szememet kezdtem törölgetni.
- Köszönöm! - mondtam és tovább törölgettem a szemem.
- Ne sírj már! - nevetett Jin.
- Én nem sírok! - néztem fel mérgesen. - Csak valami bele ment a szemembe...
- Persze persze. - indult a szobájába Hopi. - Ha jössz aludni kérlek ne sírj mert nem akarok megfulladni a könnyeidben! - törölgette a láthatatlan könnyeit Hopi.
- Kuss! - szóltam rá és hasba vertem.
Bement a szobánkba. A csuklómat kezdtem nézegetni. Nagyon fáj. Biztos eltört, de nem akarom elmondani senkinek. Majd meggyógyul. Valaki kopogott az ajtón. Felálltam és oda siettem. Kinyitottam és Youval találtam szembe magam. Egy hosszú póló volt rajta.
- Elnézést, hogy zavarok. - mosolygott.
- Te sose zavarsz. - biccentett a fejével Suga amire You csak megforgatta a szemét.
- Kooki. Holnap ha van kedved átjöhetnél segíteni sütit sütni apumnak? V azt mondta holnap dolga van és én rád gondoltam. Van kedved?
- Van. - bólogattam.
- Köszönöm! Persze ti is kaptok. - nézett be a fiúkra. - Na jó éjt!
El is ment bezártam az ajtót és vissza ültem a kanapéra.
- Csak egy bugyi volt rajta. Igaz? - kérdezte Jin.
- Olyan szép lábai vannak! - kezdett képzelgésbe Suga.
Persze én is. Hogy lehet, hogy egy ilyen lány Vvel jár. Jó. V se rossz fiú. Kockás has. Vicces. Szép a mosolya... Na jó... ez buzis volt. De akkor is! Miért ő jár vele? Miért nem én? Sokkal viccesebb vagyok. Sokkal szebb a mosolyom, kockás a hasam és táncolni is tudok.
- Hé JungKook! - szólt rám Suga és én rá néztem.
- Mi az?
- Milyen volt You csókja?
- Milyen volt? - kérdeztem vissza és elgondolkoztam. - Puha.
- Ennyi? - húzta fel a szemöldökét.
- Puha és kellemes.
- Szerintetek meddig lesz jóba Vvel? - fordult el tőlem Kooki.
- Remélem sokáig. Nem akarom, hogy mind ketten össze törjenek. - rakta fel a lábát a kávézó asztalra Moon.
- Gonosz vagy Moon. - kezdett duzzogni. - Nem muszáj Vnek arról tudnia, hogy lefekszik velem Young. - állt fel és a szobája felé indult és közben a csípőjét forgatta.
Én csak öklendezni kezdtem, amitől mindenki röhögött. Ha Suga meghallotta volna pofán vág. Volt már rá példa. Viszont még mindig nem hagyott fel azzal a tervel, hogy a menybe vigye Yout a férfiasságán. Olyan undorítóan, gusztustalan és gyalázatosan próbálkozik Youngnál, hogy az már hányást okoz. Felálltam és V szobájához mentem kopogtam és még fent volt.
- Gyere! - szólt ki.
Bementem és az ágyán feküdt és zenét hallgatott. Ledobta a fejhallgatóját és felült.
- Mi a gond? - nézett rám.- Figyelj. - ültem le az ágyára. - Nem baj?
- Dehogy! Na mond mi van.
- Suga kitalálta, hogy mögötted... öm... - olyan ciki ezt elmondani valaki pasijának. - Tudod.
- Arra gondolsz, hogy Suga a hátam mögött akar kavarni Youval? - én csak bólintottam mire ő nevetni kezdett. - Young nem hülye! Sose jönne össze Sugával.
- Tudom. Csak gondoltam szólok. Tudod...
- A legjobb haver vagy Kooki! Köszönöm, hogy szólsz!
- Figyelj. Holnap átmegyek Youhoz sütit sütni, Nem baj?
- Dehogy! Amúgy se szeretek sütögetni. Meg ha átmennék akkor egy dolog lenne a vége. - mosolygott. - Tudom, hogy úgyse fogsz rá mászni Youra. De azért csináljatok nekem egy Császár felíratósat.
- Egoista... - nevettem és kimentem a szobából.
Az öccsének hívott most meg a legjobb haverjának. Erre nem tudok mit mondani. Bementem a szobámba és átöltöztem. Hopi olvasgatott. Hassal dőltem be az ágyba.
- Mi van? - kérdezte.
- Semmi. - fordultam a hátamra. - Azt hiszem ez életem legjobb napja! - túrtam bele a hajamba és felemeltem a lábam.
- Néha tényleg olyan vagy mint egy kölyök. De aztán rá jövök, hogy még az vagy. - tette a kis asztalára a könyvet. - Ne nagyon zajongj mert alszom. Jó éjt kölyök!
Elfordult a fal felé. Én is így tettem, de nem tudtam aludni. Fel álltam és az ablakhoz léptem. Néha úgy érzem figyel minket valaki, de ez is csak egy hülyeség. Mikor elmondtam a többieknek ki nevettek. Egy darabig nézelődtem, majd vissza feküdtem az ágyba. Lassan elaludtam.
V szemszögéből:
Reggel Young lelépet. Nem értem miért sietett annyira. És az a legrosszabb, hogy akkor ment el amikor aludtam. Miért csinálja ezt!? Ajj... Akár csak egy rossz kurva... Ismerem én azokat a lányokat rendesen. Lelépnek kora reggel és a pénztárcád tartalmának a felét szépen a mellük közé teszik, majd Angolosan távoznak. Legalább You nem vitte el a pénzem. De nagy lelkű vagyok ezért nem vagyok mérges. Ha mennie kellet akkor menjen. Kimásztam a konyhába és helyet foglaltam az egyik széken. Nyugalom. Tegnap óta nem igazán volt. Az asztalra dőlve pihentettem a fejem. Mikor valaki hangjára fel kaptam a fejem.
- Kérsz valamit enni? A reggelit lekésted. - mosolygott Jin.
- Nem is tudom. Talán... Ha csinálsz nekem amerikai palacsintát, azt örömmel fogadom. - nyaltam meg a szám.
- Oké. - fordult a gáz felé.
Kevesebb mint tizenöt perc alatt kész volt a palacsintám. Elém tette én meg az összeset megettem. Amint befejeztem a reggelim azt vettem észre, hogy valaki át öleli a nyakam. Reflex szerűen bújtam ki a keze alól és hátra fordulva hason rúgtam.
- Anyád... - nyögött fel Jimin.
- Bocsi! - aggódóan néztem rá.
- No para... - tette a hasára a kezét. - Elfelejtettem, hogy még mindig megvisel a banda.
- Hát... - simítottam a nyakamra. - Rossz emlékeim vannak. A nyakam pedig tabu téma.
- Jiminnek, de Youngnak nem! - nevetett Moon.
- Még neki is. Az az én tulajdonom. - mosolyodtam el. - Elég volt mikor jó párszor kést fogtam a torkomhoz. Azóta óvakodom az emberektől akik a nyakamhoz érnek.
- Na én megyek mert a végén V megöl! - nevetett Jimin és elhagyta a lakást.
- Én aztán nem! - ordítottam. - Young mikor ment el? - néztem az ecset hajú szőkeségre.
- Azt hiszem egy - két órája. - ült le mellém.
Suga is előkerült és az ajtóhoz ment. Kinyitotta, hogy behozza a leveleket amikor Young rontott be az ajtón. Feldúltnak tűnt. Az is volt! Majd szét robban az idegtől.
- Mi a baj? - kérdezte Suga.
- Minden! Elegem van! Az a baja, hogy megvédem! Utálom! - kapott a fejéhez és két kézzel tépni kezdte a haját.
- Elmondanád mi történt? - kérdeztem.
- Csak annyi, hogy a drága Jimin elhívta Angelt randira, majd a szeme láttára kezdett ki egy másik lánnyal! Csodálkozik, hogy arcon vágtam! - ült le a kanapéra.
- Ez csak egy kis vita. - ült le mellé Rap Monster.
- Dehogy! Nem vagyok a barátja! Felejtsen el! Ha én nem találom ki, hogy ide akarok jönni akkor még mindig egy senki lenne aki a szobájában ül! Azt hiszi az ő élete rosszabb mint az enyém... Lószart! - csapott az asztalra.
- Nyugi... - álltam fel és oda mentem hozzá. - Majd kibékültök. - ültem le a másik oldalára.
- Én nem fogok azért bocsánatot kérni mert segítek neki! - úgy nézett rám mintha ellenség lennék.
- Lehet már túl sok neki a segítségedből. - motyogta Jin.
- Ezentúl azt csinál amit akar! Ha netán Jiminke megcsalja vagy mondjuk valaki bántja, esetleg zaklatja én mosolyogva fogom végig nézni. - dőlt hátra a kanapén.
- Ez nem szép dolog You! - hallatszott mögülünk JungKook hangja. - Ő a barátnőd!
- Nekem már nincsenek barátaim... - állt fel mellőlem. - Soha nem volt egy se... Angel... Angel csak azért barátkozott velem mert megvédtem. Sőt! Mindenki azért próbált velem jóba lenni. Amikor meg apa börtönbe került mindenki félni kezdett tőlem. Angel nem, de... Soha nem mondtam el neki teljesen mi történik velem nap mint nap otthon. - háttal állt nekünk és úgy beszélt. - Az ő élete se fenékig tejfel, de az enyém... - fordult felénk. - Eltűrtem volna, hogy egy idegen pali lefekszik velem, de ő egy köszönöm-öt se bírt kibökni!
- Lehet... Lehet... - nem igazán tudom mit mondjak erre. Ki tud erre valamit mondani. Inkább felálltam és oda mentem hozzá, majd megöleltem.
Amint lecsillapodtak a dolgok elkezdtünk tévézni. Pár perc múlva Jimin és J-Hope jöttek be a lakásba. Jimin olyan szemekkel nézett a barátnőmre, hogy azt én már sértésnek vettem. Nem szóltam semmit. Még tovább néztük a tévét. Ment valami nyálas fiúbanda amire You és Kooki azonnal táncoltak. Hány inger kerülgetett. Amint vége lett a számnak kérdőre vontam Yout. Nem vagyok féltékeny! Sose tudna találkozni egyik fiúval se a bandából. Kitalálták, hogy koncertre mennek. Young elszaladt én meg JungKookra néztem.
- Most komolyan elmész vele? - vontam fel a szemöldököm.
- Igen. - bólintott.
- Young az én barátnőm! - JungKook ha sokáig nyomulsz a csajomra nem szerelme be fogsz esni, hanem az ablak alatti szemetesbe!
- Tudom. Nem is akarok tőle semmit. Csak elmegyünk a koncertre. Ennyi. - mosolygott.
- Értem... - mondjuk ez igaz... Kooki és a csajozás! Nevetséges. - Vigyázz rá!
- Igen is! - fel pattant és a homlokához emelte a kezét. Akár egy katona, aki éppen tiszteleg.
Megvettük a jegyeket Kookival, majd megjött You. Észdöglesztő! De kicsit kevés...
- Nem gondolod, hogy túlzás ez a ruha? - kérdeztem.
- Miért? - nézett végig magán az angyalkám.
- Szerintem jó vagy így! - mosolygott Kooki és You sapkájára nézett. - A sapkád nagyon tetszik!
- Nekem a cipőd! - nevetett Moon.
- Fordulj meg! - közelebb léptem hozzá és kiráncigáltam az inget a nadrágjából. - Na! Így máris sokkal jobb! - mosolyogtam. - Most hozok egy kabátot és egy hosszú nadrágot!
- Ugyan már TaeHyung. - lépett mellém Suga.- Annyira nem is vészes! És nem fognak a fiúk lemászni a színpadról és fogdosni!
- Arra itt vagy te! - nevetett Jin.
Azt próbálja meg a perverz állata! Olyan szinten levágom a tökét, hogy legfeljebb ő lesz az akit dugnak! Azt vettem észre, hogy JungKook az arcát kezdi püfölni.
- Jól vagy? - kérdezte tőle Young.
- Mi? Ja! - hagyta abba a saját maga püfölését. - Igen! Semmi baj! Elmegyek a vécébe, mert pisilnem kell! - el is ment a vécébe.
- Most mi baja van? - nézett rám You.
- Nem hallottad? Pisilnie kell.
- Vagy csak beindult Youra! - nevetett Suga.
- Mániája, hogy a vécén veri! - nevetett fel Jimin.
Youngot nem kellene most hergelni. Így is szarul van. Azt vettem észre, hogy a kezét ökölbe szorítja, de nem tesz semmit. Majd megszólalt.
- Belehet fejezni! Sokkal érettebb mint ti ketten! - villámokat szórt a szemével a két óriás bébire.
Nem is mondtak rá semmit a fiúk. Kijött JungKook a vécéből és elmentek. Leültem a kanapéra és a tévét kezdtem bámulni.
- Hallottuk mi történt. - szólalt fel Jin. - Fáj az arcod? - nézett Jiminre.
- Nem... Egyáltalán nem. Bár nem kellene Youngnak ennyire erőszakosnak lennie! Ha így megy tovább mindenki utálni fogja.
- Befogod a pofád vagy én is arcon vágjalak? - néztem Jiminre.
- Olyan erőszakos barom vagy mint a barátnőd akivel hemperegsz... - motyogta.
Fel álltam és elkaptam Jimin pólóját. Közelebb húztam magamhoz.
- Fogd be a pofád, vagy kinyírlak! - üvöltöttem.
- Manapság kurvákkal kavarsz? - mosolygott gúnyosan. - Szívesen bevállalt volna egy menetet egy idegen pasival, mellette a nevelő apja fogdosta és nem tett ellene semmit. Most meg...
- Kussolj! - üvöltéssel vágtam bele a mondatába. - A nagy szart se tudsz Youról! - ütöttem arcon.
Neki se kellett több felegyenesedett és vissza ütött. Ha Suga és Moon nem kapja el a karom akkor kitépem a haját.
- Elég! - ordított Nam. - Aki még egyszer felhozza ezt a témát azt kikötözöm a tetőre!
- Engedjetek el! - húztam ki a karom Suga és Moon ujjai közül. - Soha.... de soha nem merd szidni azt akit szeretek! - néztem Jiminre. - Ha még is húzz el! Ez még az én lakásom!
Meg sem vártam a válaszát elhúztam a szobámba. A fejemre tettem a fejhallgatóm és zenét kezdtem hallgatni és közben a Youról készült képeket kezdtem nézegetni amiket este csináltam róla mikor aludt.
- Soha nem akarom, hogy bajod essen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése