V szemszögéből:
Ebéd után fél háromkor már útban voltam a maffia központjába. Délben telefonáltak, hogy be kell mennem. Mit akar már megint az a rohadék? Örülhet, hogy én nem léptem ki. Mondjuk nem tehetem meg. Minél inkább nem akartam menni annál közelebb értem a kocsmához. Beléptem az ajtón és már jól ismert vendégként engedtek be hátra. Kifejezetten utálom ezt a helyet. Füst van és büdös. Nem néztem se jobbra, se barra. Egyenesen előre, majd be a nagyterembe ahol egész sokan voltak. Hami is ott ült. Az ajtó csapódásra mindenki rám nézett és csend telepedett le.
- Már azt hittem sose jössz. - mosolygott a főnök.
- Más dolgom volt. - sétáltam beljebb.
- Mégis mi? Nem Hamival voltál, amit most díjazok. - állt fel a helyéről.
- Az az én dolgom... - néztem egyenesen a szemébe. - Miért lettem ide rángatva?
- Hát tudod... Eléggé kifogytunk a kurvákból. - nézett körbe a fiúkon akik a teremben voltak. - És hát mindenki nagyon kényelmetlenül érzi magát meló után. Szóval... Holnap el kéne hoznod azt a két ribancot akik lenyúlták a kocsimat. - komolyodott el az arca.
- Vissza mondom a melót. Nem kell a pénz és nem hozom el őket! - ordítottam el magam.
A főnöknek csak eltorzult az arca és egy hatalmas ütést mért az én arcomra. Akkorát, hogy egyenesen a földre estem. Felém állt. Nem álltam fel a földről.
- Csak nem bele szerettél valamelyik libába? - nevetett és a lábával a hasamba lépett. - Csak, hogy tudd... Ha nem te, de valaki ide fogja őket hozni... - lépet még jobban bele a hasamba. - És mind kettőt megdugom.
Reflex szerűen löktem le a lábát a hasamról és álltam fel, hogy arcon vágjam, de gyorsabb volt és gyomorba könyökölt. Ismét a földön kötöttem ki.
- Mégis bele szerettél az egyikbe. - guggolt le hozzám. - A félénkbe vagy a húzódós tyúkba?
Nem mondtam semmit csak arcon köptem, amire ő egy hatalmas ütéssel jutalmazott. Nem tudom az arcom vagy a gyomrom fáj jobban.
- Nehéz lesz dönteni kivel kezdjem majd. Mivel mind kettő szűz. - állt fel mellőlem.
- Csak... - köptem ki a számban összegyúlt vért. - Csak a rózsaszín hajú az... - fordultam a hasamra és négykézlábra álltam.
- Te ezt honnan tudod? - a szemét résnyire nyitva nézett rám.
- Onnan, hogy az egyiknek én vettem el. - mosolyogtam gúnyosan. Ha már szarrá ver akkor én is szórakozni akarok egy kicsit.
- Mit mondtál? - intett a mögöttem álló két gorillának akik karon fogtak és állóhelyzetbe rántottak. Most érzetem igazán, hogy rohadtul fáj a hasam.
- Jól hallottad... - még mindig mosolyogtam.
- Te szemét! - úgy arcon ütött, hogy a két férfi nem tudott megtartani. A földre estem és az az idegbeteg megállás nélkül kezdett rugdosni. Még a könny is a szemembe szökött, de nem hagytam, hogy el is hagyják a szemem. Előre látom a többiek reakcióját az arcomra és Youngét az egész testemre. Lila és sárga, helyenként fekete foltok. Lehet valahol még a bőröm is felszakadt. Amint abba hagyta a rugdosásom odébb sétált. Végig húztam a kezem az arcomon, majd a szemem elé tettem azt. Jól sejtettem. A kezem véres volt. A saját vérem tündökölt rajta.
- Mi legyen vele? - kérdezte az egyik srác.
- Dobjátok ki a kuka mellé. Már úgy sincs magánál. - válaszolt a főnök. - Ha még is tegyetek róla, hogy ne legyen észénél.
Láttam, hogy elhagyja a termet. Az egyik srác lépett oda hozzám, majd leguggolt.
- Sajnálom haver... - arcon vágott és a sötétség tárult elém.
Rájöttem valamire. Meg kell védenem a lányokat. Meg kell védenem őket, akkor is, ha egy ember életébe kerül.
Young szemszögéből:
Az egész éjszakát végig sírtam. Csak JungKook szavai jártak a fejemben... "Élvezted, hogy megcsókoltalak... Valld be!". Miért nem érti, hogy Vvel járok?! Hogy nem tudja fel fogni azzal a hangyányi eszével az a kölyök?! A telefonomra néztem. Már reggel van... Az oldalamra fordultam és próbáltam egy kicsit lazítani, de nem ment. Abi ordított. Istenem! Már egyik lakótársamat se bírom... Abi azt hiszi mindenkit ugráltathat! Hülye ribanc... Felálltam és össze fogtam a hajam. Vissza néztem a párnámra és láttam, a sírásom nyomait. Este eléggé kisírtam magam... A szobámba lévő tükörhöz léptem. Nagyon látszik, hogy sírtam... Erőt vettem magamon és ki mentem. Közben a szememet törölgettem.
- Mi történt? - kérdeztem.
- Fogalmam sincs. - vont vállat és egy tányérért lépett. - Mikor jött... - Angel rám nézett. - Sírtál egész éjjel? - jött közelebb hozzám. - Mi történt veled?
- Semmi. Biztos csak álmomba! - tettem a szemem elé a kezem és elindultam mellette a konyhába.
Nem akarom, hogy bárki is tudja. Egyszerűen nem akarom... JungKook... Nem akarom látni! Hallani! Egyedül akarok lenni...
- You. Ha álmodsz is felkelsz amiatt és csak 30% hogy újra azt fogod álmodni tovább. Elmondanád? - sétált mellém.
Rosszban vagyok Angelel nem? De ő most tudni akarja mi bajom...
- Igen. Az, hogy... - nagy levegőt és kezdtem volna el a mondandóm, de Abi a mondatomba üvöltött.
- YOU! Nyitva hagytad az ajtót, mikor bejöttél! Eltűntek a kutyák! - kezdett rinyálni Abi.
- Micsoda? Milyen kutyák? - jött be Jin - Volt itt kutya? Csak bacikat terjeszt! Vigyétek őket innen!
- Ne nyávogj már hercegnő! Mint ahogy megemlítettem ELTŰNTEK. - hangsúlyozta ki Abi - Többiek mikor jönnek?
- Tudod Abi nem mindenki tud mindig ugrani, mikor te szólsz. - foglalt helyet a földön Jin, de mikor rá eszmélt fel állt. - Bacis...
Teljes mértékben egyet értek Jinnel! Nem fogok kutyákat keresni azért mert Abi hercegnő rinyál!
- Úristen! Te milyen férfi vagy?! - kezdte dobálni magát.
- Mi van itt? - sétált be az ajtón Moon.
Neki örülök a legjobban. Biztonságban érzem magam a közelében. Akár egy testvérnek.
- A kutyák eltűntek. Segítenétek megkeresni? - kérdezte Abi Moontól
- Mióta van nektek kutyátok? - nézett rám Nam.
- Tegnap hozta haza Abi. - válaszoltam, közben a többiek jöttek be az ajtón. Ahogy elnéztem se Sugának, se JungKooknak nem volt kedve át jönni.
- Rendben. Akkor párokba keressük meg őket. - javasolta Moon
- Na ne már Moon! Én nem fogok bacis kutyákat keresgélni. - kapott Moon keze után Jin.
- Az utcán találtuk. - folytatta Abi.
- 100% hogy nem fogom őket keresni! - indult ki a lakásból Jin, de Nam megállította.
- De! Segítenünk kell. Úgy hogy maradj! - folytatta Moon. - Akkor legyen. Hope Abivel, Jimin Angelle, Suga Jinnel, You Jungkookal.
- Nem! - szorítottam ökölbe a kezem.
Talán túl heves reakció volt, de akkor se fogok JungKookkal kettesben lenni. A földet kezdtem bámulni.
- Miért nem lehetne úgy, hogy én Abival, You veled. Jimin Hopeval, Suga Jinnel és Jungkook Vvel? - kérdezte Moontól Angel. - Várjunk. Hol van V? - most, hogy mondja... Hol van? Itt kellene lennie! Fel kaptam a fejem és szét néztem. Ugye nem... nem egy másik lánnyal van?
- Még nem jött haza. - mondta Suga és Abire nézett.
- Ohh. Akkor megvárhatná V-t. - mondta Angel.
- Valakinek van ellenvetése? - nézett körbe Moon. - Rendben. Akkor hát keressük.
Magamra néztem és elsóhajtottam magam. Persze... Erőm se volt át venni a cuccom. Abban aludtam amiben tegnap voltam.
- Te meg, hogy nézel ki? - nevetett Abi. - Nem ez volt rajtad tegnap is?
- Csak képzelődsz... - forgattam a szemem.
- Vagy csak te nem tudod mit vettél fel... - kezdett csörögni a telefonja. Esküszöm megtépem! - Igen? - kezdett angolul beszélni. - Tényleg! ISTENEM! Rendben! Szia! - tette le a telefont. - Akkor a terv változik! Én és Angel, találkozunk az egyik barátommal. Ti pedig a kutyákat mentek keresni!
- Mi?! - kérdeztem. - A te kutyáid! Te hoztad ide!
- Te hagytad nyitva az ajtót! - indult Angel szobájába.
Próbáltam uralkodni magamon. Nem tépem ki a haját. Nem tépem ki a haját. Nem tépem ki a haját!
- Young... - nézett rám megint Moon. - Te sírtál?
- Mi? - néztem fel rá. - Honnan veszed?
- Piros a szemed. - komolyodott el az arca.
- Dehogy sírtam! Jól vagyok... - nyeltem nagyot. - Nem kellene indulni?
- Majd ha lefürödtél! - jelentette ki Jin. - Te is terjeszted a bacikat mint a kutyák! - kezdett lökdösni a fürdő felé. - Akkor gyere ki ha kész vagy! Vagy ha nem én fürdetlek meg!
Belökött a fürdőbe és rám zárta az ajtót. Isteni! Leöltöztem és felfogtam úgy a hajam, hogy ne legyen vizes, majd beálltam a zuhany alá. Kicsit jó fel frissülni, de nem hoztam be semmi cuccot! A fiúk még mindig itt lehetnek? Nem megyek ki! Akkor itt maradok. Kiléptem a zuhany alól és megtörölköztem. Lehajtottam a vécé tetejét és ráültem. A könyökömet a térdemre tettem és a fejemet kezdtem támasztani. Percekig ültem, majd valaki kopogott. Fel kaptam a fejem és az ajtóra néztem. Istenem!
- I-Igen?! - ordítottam.
- Kész vagy? - ismertem fel Moon hangját.
- I-Igen. De... Nem hoztam be tiszta ruhát.
- Ohh... H-Hát... Elfordulok és rohanj át érte. Nincs itt senki csak én.
- Köszönöm!
Megerősítettem magamon a törölközőt, majd kinyitottam az ajtót és a szobámba rohantam. Bezártam az ajtót és a szekrényemhez léptem. El kellene mennem ruhát venni. Magamra kaptam egy fehér pólót és egy fekete farmert, meg persze fehérneműt és rohantam ki. Közben kieresztettem a hajam. A földre vetettem magam és felkaptam a torna cipőm.
- Látom nem sietsz. - guggolt le mellém.
- Nem bírom Abit... - kötöttem be a cipőm.
- Meg keressük a kutyákat, majd átjössz hozzánk és nem kell vele egy levegőt szívnod. - mosolygott.
- Köszönöm. - álltam fel. - V megjött?
- Még nem. Lassan biztos jön. - indultunk el.
Lementünk a ház elé és sétálni kezdtünk. Minden sikátorba benéztünk, de sehol nem láttuk a kutyákat.
- Mond csak You... - állt meg Monster. - Reggel sírtál, igaz? Ne hazudj! Láttam amit láttam.
- Ha elmondom... Nem mondod el senkinek? Főleg Vnek nem? - fordultam felé.
- Persze! - mosolygott. - Titok az titok. Na gyerünk mesélj.
- Tegnap... JungKook megcsókolt... - az arcáról lefagyott a mosoly. - Aztán mondtam neki, hogy én nem érzek iránta semmit, de ő...
Nem mondott semmit, csak megölelt. A vállára nyomtam a homlokom és nagy levegőt vettem. Moon kisugárzása nyugtató. Pecekig ölelt, majd ellépett tőlem és a szemembe nézett.
- Ezt soha nem mondhatod el Vnek. Értetted? - nézett rám komolyan.
- Igen. - bólintottam. - V nagyon kiborulna JungKookra.
- Így is mondhatjuk... - indult tovább. - Gyere keressük meg a kutyákat és menjünk haza.
Elkezdtünk keresgélni. Lassan múlt az idő. Csak azon járt a fejem, hogy most Abi jól szórakozik. Remélem V nem egy másik lánynál volt egész este... Az egyik sikátorban keresgéltem amikor megláttam három kutyát. Azonnal hozzájuk rohantam és elkaptam őket. Itt van az is amelyikkel este aludtam. Annyira aranyos. Elkezdtem őket simogatni és nyüszíteni kezdtek.
- Young! - ordított Monster. - Itt van egy! - a két kezében tartotta. Szegény kövér kutyus lábai csak úgy lógtak. - Ohh. Négy van?
- Igen. - néztem Moonra. - Kettőt te viszel kettőt én.
Mind a két kezünk tele volt kutyákkal. Sikeresen elindultunk haza.
Suga szemszögéből:
Semmi bajom a kutyákkal, de sokkal fontosabb dolgom lett volna ma mint, hogy kutyákat keressek. De megteszem Abi kedvéért. Már lassan két órája keressük őket.
- El sem hiszem, hogy mocskos, bolhás dögöket keresünk... - nyafogott Jin. - Ezután mindenki ecetben fürdik! - nézet rám.
- Faszt! Maximum te! - néztem rá mérgesen. - Én haza se megyek! Más dolgom van estére.
- Mi? - kérdezte és benézett az egyik sikátorba.
- Mi más lenne mint egy lány. - nevettem. - Rád is rád férne.
- Köszi nem. Nem egészséges, ha mindig mással fekszel le. Találhatnál magadnak egy rendes lányt!
- Majd. Még túl fiatal vagyok ahhoz, hogy egy rendes kapcsolatom legyen. - néztem be az egyik sikátorba ami mellett elmentünk. - Várj! - léptem vissza.
Nem hittem a szememnek.V feküdt a sikátorban. Teljesen eszméletlen és véres.
- Ez V! - futottam oda hozzá.
Jin jött utánam. Mikor meglátta kis híján halálra rémült. Leguggoltam és Jinre néztem.
- Nézd már meg, hogy él-e! - kaptam vissza a fejem Vre.
Jin is leguggolt és megnézte TaeHyung pulzusát. Szerencsétlen... Ezért nem jött haza... Mi az isten történhetett? A szeme fel van dagadva, az egész bal arcával együtt. Véres az arca, ami a szájából fojt ki.
- Vigyük haza. - jelentette ki.
Azonnal a nyakamra tettem a jobb karját, Jin pedig a balt. Haza fele kezdtünk sétálni. Elkel ismernem V nehéz és Jin az összes súlyt rám hagyja. Látszik, hogy sokkal erősebb vagyok mint ő. A liftben V motyogni kezdett.
- You... - motyogta.
- TaeHyung. - néztem rá. - Melyik rohadék lehetett? - fordultam előre.
Kinyílt a lift ajtó és elindultunk a lakásajtónk felé. V néha a lábára állt, de nem sikerült neki. Az ajtóhoz értünk és a lábammal az ajtóba rúgtam.
- Nyissátok már ki baszd meg! - ordítottam és tovább rúgtam az ajtót.
Pár másodperc múlva Jimin nyitott ajtót.
- Mi történt? - kérdezte és bevittük Vt.
- Mi se tudjuk. - válaszolt Jin.
Beljebb mentünk, de láttuk, hogy a kanapén Angel fekszik. Mi történhetett? Az egyik fotelba tettük be Vt. Megropogtattam a vállam és Angelre néztem. Mi a fene folyik itt?
- Mi történt Angellel? - kérdeztem.
- Elájult... - válaszolt Abi. - A kutyák?
- Bocs, de Vt hoztuk. - válaszolt neki Jin és elrohant a fürdőbe.
Vissza néztem Vre. A szemét nyitogatta és a szája mozgott, de nem adott ki hangot. Jin rohant vissza hozzánk és vetődött Vhez. Kinyitotta az elsősegély ládát.
- H-Hol vagyok? - nyögte ki TaeHyung.
- Otthon. - vlaszolt J-Hope.
- V hadd lássalak el. Oké? Aztán megnézem Angelt is.
- Köszönöm. - mosolygott Jimin és Angel arcát simogatta.
Leültem a másik fotelba és néztem, hogy Jin, hogyan látja el V arcát. A szeménél a fotel karfáját szorította. Jin löttye nagyon csíp, de nagyon hatásos.
- Rendben... - sóhajtott Jin. - Vedd le a pólód.
- Nem kell... - állt volna fel, de J-Hope a vállára tette a kezét és vissza húzta a fotelba. - Nem fáj...
- Hol már?! - néztem rá. - Csak annyira fáj, hogy alig bírtál lábra állni.
V elkezdte levenni a pólóját, de nem ment. Jimin segítségével vette le és ami akkor várt ránk... V egész teste foltos volt. Valahol felszakadt a bőre és alvadt vér volt a testén. Jin nem habozott. Elkezdte lekezelni Tae testét. Amint kész volt leragasztotta a nyílt sebeket, de még nem adta vissza Vre a pólóját.
- Rendben. - állt fel és össze zárta a ládát. - Várj egy kicsit. Jimin hozzál neki vizet.
Jimin rohant vízért, Jin pedig Angelhez lépett és megnézte. A szemébe nézett és a szemhéját feltolta. - Normális a pupillája. Nem evett ma semmit? - nézett Abire aki a telefonját nyomkodta.
- Nem tudom. - vont bállat és a telefonja képernyőjét nézte.
- A fején van egy búb. Nincs semmi különösebb baja. ha felébred adjatok neki enni és kész. - mosolygott és felállt.
Nyílt a lakás ajtó és You és Moon lépett be rajta. Amint meglátta You Angelt aki a kanapén feküdt lefagyott az arcáról a mosoly.
- Angel! - ugrott a kanapéhoz. - Mi történt!? - nézett ránk.
- Rosszul lett. - válaszolt Abi.
You oldalra nézett és észere vette Vt. Azonnal oda rohant hozzá.
- Hol voltál? - fogta meg a kezét. - Istenem...
- Én se tudom. - mosolygott. - Nyugi, jól vagyok.
- Meg találtátok a kutyákat? - nézett fel Abi.
- Tessék? - állt fel You és Abire nézett. - Te vak vagy vagy csak hülye? - lépett közelebb hozzá. - Nem is aggódsz az unoka testvéredért?
- Dehogynem! - nézett Youra Abi. - De a kutyák is család tagok!
- Angel nincs magánál, V... Azt se tudom mi történt vele, de te a kibaszott kutyák miatt aggódsz! Ha annyira fontosak lettek volna a kutyák akkor magad keresed meg és nem minket ugráltatsz még te szórakozol! Nem tudom miért vagy nagyra magaddal. Egy senki vagy aki kurvul a magazinokban! Egy bunkó ribanc akit semmi nem érdekel saját magán kívül! Tudod mit?! Baszd meg a modellkedésed! Baszd meg a hírneved! Baszd meg az egódat! Baszd meg! Eddig mindent elnéztem neked, de ami sok az sok! J-Hopeval kavarsz, de mindannyian tudjuk, hogy úgy is megkuratod magad az első pasival magad!
Nem mondott semmit Abi, csak pofon vágta Youngot. Na neki se kellett több. A keze ökölbe szorult és megakarta ütni Abit, de Moonster lefogta. Igaz You jó párszor arcon vágta Monstert, de Nam egy pillanatra se engedett a szorításból.
- Engedj el! - ordította.
Abi elé belépett Hopi. Amikor nem tudta tovább tartani Yout, Moon akkor elengedte. Young csak kirontott a lakásból és maga mögött becsapta az ajtót. Nem gondoltam volna, hogy egy lány tud így beszélni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése