1.Fejezet

1.Fejezet

Young szemszögéből:

Már hat órakor az autó pályán lóbáltam a kezem. Senki nem volt hajlandó megállni. Angel a korlátnak volt dőlve és úgy nézte mit csinálok. Amint megpillantottam egy kocsit vadul integettem és felemeltem a hüvelyk ujjam. Amint a kocsi szél sebesen elment mellettem. Csak ismét szitkozódtam.
- Miért nem képes senki se megállni!? - fordultam Angel felé aki az orra alatt kuncogott. Néha napján sikerült megnevettetnem. Régen sokkal könnyebb volt. - Látom te jól szórakozol. - oda mentem hozzá és mellé álltam.
- Nem. - mondta és abba hagyta a kuncogást.
Mosolyogtam és megláttam még egy autót. Vissza siettem az út szélére és ismét stoppoltam. A kocsi lelassult és lehúzódott hozzánk.
- Hova mentek lányok? - kérdezte a kocsiból a férfi. Érdekes férfi. Nem túl idős. Ha a korát nézem akkor talán 28. Rövid, barna haja oldalra van fésülve és ahogy nézem nem éppen szegény.
- Soulba. Elvinne minket? - kérdeztem.
- Persze! Én is éppen oda megyek! Pattanjatok be! - mondta és kinyitotta az ajtókat.
Angelre néztem. Fél. Érez valamit. Én is érzem, hogy ez nem éppen a legkellemesebb utazásunk lesz.
- Szállj be. - léptem Angelhez. - Ha valami van megoldom. Oké? - mosolyogtam.
- Rendben...
Angel beült hátra én meg a férfi mellé. Elindult az autó és csak ment. Csendben döcögtünk, majd megszólaltam.
- Szép autó. - mondtam és a tükörben figyeltem Angelt.
- Köszi. - nézett rám a sofőrünk. - Nem rég vettem. - chh... felvágós majom...
- Biztos rengeteg pénz volt. - mondtam és rám mosolygott. Ilyen hazug és kétszínű mosolyt se lát minden nap az ember.
- Mikor akartak fizetni? - fordult előre.
- Tessék? - kérdeztem vissza.
- Tudod pénzt adni mert elviszlek titeket Soulba.
- Nekünk erre nincs pénzünk! - háborodtam fel. Tudtom szerint ha valaki stoppol az ingyenes.
- Találunk más módot is arra, hogy fizessetek.  - mosolygott a tükörbe és Angelre nézet.
- Nem! - mondtam. - Ha ezt akarod akkor majd én... - nem engedem, hogy bárki is bántsa Angelt!
- Akkor a következő pihenőnél megállok. - vette le a szemét a tükörről és az utat kezdte nézni.
Hánynom kell az ilyen emberektől. Lefogadom, hogy minden nap elmegy itt többször is és lányokra vadászik akik könnyen bele mennek ebbe fizetés helyett. Másfél óra múlva megérkeztünk a pihenőbe. A kocsi be állt az egyik parkolóba.
- Hol? - kérdeztem és rá se néztem.
- Arra gondoltam a vécé jó lesz. - az előttem levő tartóba nyúlt és kiemelt onnan egy óvszert. Meglóbálta a szemem előtt. Még soha nem láttam élőben. Igen. Még sose csináltam, vagyis szűz vagyok. - Gyere cica. - húzta végig a szabad kezét a karomon. Szerencse, hogy nem vettem le a pulcsimat, mikor beszálltam.
Kiszállt az autóból és elindult. Angelre néztem, jelezve, hogy ne aggódjon értem, majd a férfi után mentem. Remegett a lábam. Amint a vécéhez értem ott állt az a perverz.
- Menj előre. - nyitotta ki nekem az ajtót. Bementem és nagyon büdös volt. Bejött utánam és bezárta az ajtót. Kattant a zár. - Szép vagy. - anyád! Utálom az összes fiút, férfit, öregembert!
Nem mondtam semmit csak a falat bámultam. Semmi tervem nem volt. A kezét éreztem az arcomon. Maga felé fordította a fejem és arra készült, hogy megcsókoljon. Oldalra fordítottam a fejem és a nyakamat kezdte csókolgatni. Abban a pillanatban jöttem rá arra, hogy nem akarom egy idegennel elveszíteni az egyik kincsem. Hallottam ahogy lehúzza a nadrágja cipzárját. Vártam egy kicsit és amikor biztos voltam benne ellöktem magamtól a férfit és kicsaptam az ajtót. Rohanni kezdtem Angel felé. Hallottam ahogy a férfi utánam ordítozik. Nem érdekelt. Futottam és egy laza mozdulattal beugrottam a lehúzott ablakon. A motor már járt.
- Menj! - ordítottam Angelnek aki azonnal a gázra taposott.
Vissza néztem és a férfi megállt. Hatalmas sóhaj jött ki a számon és leültem.
- Király voltál! - mosolyogtam a barátnőmre. Ha nem indította volna el a kocsit akkor most éppen vissza rángatott volna a vécébe. - Pont ahogy elterveztem! - nem akarom, hogy tudja. Ha megtudja, hogy féltem akkor nem bízna bennem.
- Itt hagyta a kulcsot. Meg a pénztárcáját és a telefonját is. -  mereven tartotta a kormányt Angel.
- Az idióta! - nevettem és a kezembe vettem a tálcát. Számolgattam a pénzt. - Ez több mint amennyit én hoztam! Szép volt Angel!
- Köszönöm Youngi... - csillant fel a szeme. Mindig szereti ha megdicsérem.
- Akkor irány Soul! - kiáltottam fel.
- Igen! - halkan, de sokkal hangosabban kiáltott Angel is. Jót tesz majd mind a kettőnknek az új légkör. Az autóból nézetem ki amikor elnyomott az álom.
- Hé! You! Kelj fel! - kipattant a szemem és fel ugrottam.
- H-Hol vagyunk!?
- Soulba! - körbe néztem.
- Mikor értünk ide? - töröltem meg a szemem.
- Már vagy öt órája. Csak én is elaludtam. - dőlt hátra az ülésre.
- Hány óra van? - néztem rá.
- Fél kilenc.
- Akkor menjünk tovább gyalog. - nyitottam ki a kocsi ajtaját.
- De a kocsi! - szólt utánam Angel.
- Azt akarod, hogy lesitteljenek minket autó rablásért? - nevettem és kivettem a hátsó ülésről a táskáinkat. - Tessék. - sétáltam oda Angelhez és a kezébe adtam a táskáját. - Akkor keressünk lakást és együnk! Éhen halok! - vettem a hátamra a táskám.
- Oké.
Elindultunk és félóra múlva már megvolt a lakásunk kulcsa. Azt mondták ne számítsunk olyan nagyon modern lakásra. Már az utcától is kirázott a hideg. Mindenhol szemét. Szemét szemét hátán! Gusztustalan és vissza taszító én meg most ettem.
- Youngi... - szólt halkan Angel. - Szerinted nem rémisztő?
- De... Az... - válaszoltam halkan.
Megkerestük a lakást. Bementünk az ajtón és egy bérházban találtuk magunkat. A villany pislákolt és minden tiszta szemét. A földön... vizelet van! Nem érdekel! Felemeltem a fejem a földről és egy régi lifttel találtam szembe magam. A lift másik oldalán lépcső volt.
- Angel. Válasz!
- Szerintem mind kettő veszélyes, de inkább halok meg abban, hogy leszakad a lift minthogy valaki leszúrjon. - nézet rám.
- Akkor lift. - beszálltunk a  liftbe és megnyomtam a negyedig emelet gombját. A lift elindult és valami hihetetlen csúnya hangja volt. Élve elértük a negyedik emeletet. Kinyitottam a lift ajtót és egy srácot láttam bemenni az egyik lakásba. Legalább lesznek szomszédjaink.
- Melyik lakás? - kérdeztem.
- Az ott! - mutatott a 1-mas ajtóra.
Belenyomtam a kulcsot és balra fordítottam. Kattant a zár és megtoltam az ajtót befelé. Ami elénk tárult az hihetetlen volt.


V szemszögéből:

Jöttem vissza a találkozóról. A maffiafőnök újra megbízott engem egy feladattal. Figyelnem kell a többieket. Könnyű feladat lesz, mert eddig is ezt csináltam. Mikor mentem hazafele mögöttem halottam 1 lány hangját. Rossz környék fele sétálgatnak. Itt, ezen a környéken nem élnek kedves emberek, de nem akartam nekik szólni. Ő bajuk. Nem voltam olyan messze a háztól, ezért nem siettem. Nem volt kedvem a többiekkel lenni. Eddig is becsaptam őket és még most folytatnom kell tovább. Bementem a bérházba. Egy nagyon lepukkant bérházba. Azért élünk itt, mert azt hitték, hogy ha ide jönnek nem találják meg. Sajnos nem így történt. Én nekem mindenről be kell számolnom.Mentem fel a lépcsőn és újra meghallottam a lány hangját. Még is miért jöttek ide? Ugye nem ők költöznek mellénk?!  Halottam a gondoktól még mikor elmentem, hogy új szomszédunk lesz. Miért pont 2 csajnak kell? Mindent felfognak borítani. Látom előre. Felsiettem az emeletünkre, de tudtam, hogy én hamarabb felfogok érni, mint ők. Az a lift irtó lassú. Mikor felértem láttam, hogy a lift pont az alattunk lévő emeleten van még. Oda sétáltam az ajtónkhoz és kinyitottam. Még vártam egy kicsit, hogy biztos legyek benne, hogy erre az emeletre jönnek. Mikor megállt a lift biztos voltam benne. Ez borzalmas. Minek jönnek ők is ide. Akkor még róluk is kell egy beszámolót adnom. Még több feladat és teher amit én nem akarok.  Bementem a lakásba. A többi házhoz itt a közelben ez még a luxus volt. A nappali egybe volt a konyhába. Elég nagy tér volt így elfértem. Volt egy fürdő és 4 szoba. Én vagyok külön szobába a többiektől, mert úgy tudják, hogy nekem van barátnőm. Amikor elmegyek , hogy a főnökkel találkozzak, mindig azt hiszik, hogy találkozom vele. A főnöknek elmondtam és a lánya barátjává tett. Egyszer már elhoztam magamhoz, de azóta nem. Akkor ott is aludt és teljesen kiakadtam tőle. Nem hagyott aludni, de ez most nem lényeges miért nem hagyott békén. Gondolom mindenki tudja miért nem hagyott békén.Be mentem és a nappaliba tévéztek néhányan. Az a néhány Moon, Hopi , Jin és Kooki volt. Gondolom, hogy Jimin és Suga csajvadászaton voltak, mint mindig.
-Megjöttek..-mondtam és levettem a cipőt, majd bentebb sétáltam. Jin tisztaság mániás. Pedig benne volt az egyik legijesztőbb maffiacsapatában. Egy igazi rossz fiúnak kellene lennie, de nem. Ő főz és takarít.
-Mégis kik? - hátrafordult  Moon a kanapén
-Az új lakok. A szomszédba költöztek. - a konyha felé vettem az irányt. Ők egymásra néztek.
-Fiúk vagy lányok? - kérdezte Hopi
-Lányok. Nem a legszebbek. Maximum a rózsaszín hajú. A másiktól még a hideg is kiráz , mikor ránézek. Nem túl szimpatikus. - benéztem a hűtőbe
-Oda vittük mindig át az egereket, mikor itt mászkáltak. - mondta Hopi
-Bassza meg! - kiáltott fel Moon és felállt - Egér vadászatra megyünk fiúk. MOST!  - célegyenesbe vették az ajtót, de még Moon visszaszólt. - Te is gyere V!
Utánuk mentünk. Hallottuk , hogy a lányok sikoltoznak.
-Ma vittünk be hozzájuk még 3 egeret. Biztos nyüzsögnek odabent. - vakarta meg a fejét Jin
Nyitva volt az ajtó. Moon bement és előtte elszaladt egy egér. Nem láttuk a lányokat. Csak a hangjukat halottunk. Bentebb mentünk és jobbra néztünk(mivel jobbra van a konyha és balra a szobák.Középen persze a nagyszoba.Mármint mit lehet nagyszobának nevezni?) ahol ott voltak a lányok a konyhapult tetején. Mutogattak az egerekre és sikoltoztak. Nagyon idegesítő volt. Hogy lehet ettől az egerektől félni? Nem volt olyan sok.
-Sajnálom - mondta Moon. - Mi hoztuk be ide. - nézett a sok egérre , akik a földön összevissza futkorásztak
-Akkor szedjétek s össze !  - mondta a nem túl szimpatikus lány - Gyorsan végezzetek! - mit parancsolgat itt nekünk?! Szedje ő fel ha akarja.
Észrevettem, hogy valami bemászott a gatyámba.
-Ááá.- kiáltottam egyet és oda szalatam a konyhapulthoz és felugrottam rá. Már az egér nem volt a nadrágomban.
-Jézusom. - grimaszolt rám - Van itt egy férfi is? -nézett a többiekre
-Fiúk. Munka van! - utasította őket Moon
-És mégis hova akarnátok tenni?! - mennyire civakodik ez a lány. És a másik. Olyan ,mintha le lenne fagyva. Elégérdekesek.
-Ez jó ötlet. Jin hozz nekik valami dobozt.
-Miért én?! - háborodott fel
-Legalább ennyit tegyél meg! Tudom, hogy nem nyúltál volna hozzájuk. Már majdnem futottál hozzájuk. - mutatott ránk
-Hahaha. Milyen vicces vagy Moon! - gúnyosan mondtam
Elment Jin. A többiek futkorásztak a lakásban és amit elkaptak azt egy cserépbe tettek amit a volt tulajdonos vagy 2 éve otthagyott. Igen 2 éve.  2 évvel ezelőtt örököltem meg a házat. Meggyőztem a többieket, hogy költözzenek oda hozzám. 2 okból. Az első ok azért, mert így könnyebb rajtuk tartanom a szemem. A másik  azért , mert nélkülük magányosan érzem magam.  Nagyon rosszul érzem magam, de nem tudok mást tenni.
-Mikor jön már Jin?! Már nem férnek bele a cserépbe! -kiáltott Hopi és megjelent Jin az ajtóban
-Itt van. - oda futott hozzájuk - Nekem mennem kell. Nem bírok itt lenni . - letette a földre a  dobozt és kifutott
És még az én férfiasságomat gyalázta az a lány?! Én legalább még itt vagyok. Az nem baj, hogy a konyhapulton térdepelek, de legalább itt vagyok.
-Mennyien vannak itt?! - akadt ki Kooki
-1 éve hozzátok át ide mindig az egereket. Lesz munkátok. - mosolyogtam rájuk
Szegénykék nagyon szenvednek. Itt mellettem viszont meg vannak rémülve. Vagyis csak az egyik. A rózsaszín hajú lányon látszik, hogy meg van rémülve. A másikon viszont csak annyit látszik, hogy ki van akadva. Nem látszik rajta semmi félelem. Akkor miért nem képes segíteni összeszedni ?!
-Miért nem segítesz nekik! -nézett rám az a csúnyaság - Látszik rajtad, hogy nem félsz. Nem jól színészkedsz...- néztam rá gúnyosan
-Nem  szeretek rohangálni az egerek után. - unalmas hangja volt ahogy mondta. Nem bírom ezt a csajt.
-Ezt vidd ki a kukákhoz Kooki. - adta a kezébe a cserepet Hopi
Kooki elment és már csak Moon és Hopi szedte az egereket. Még sokan voltak és a másik oldalt nyitva voltak az ajtók. Szegénykék még sok munkájuk lesz. Ki tudja mennyien lesznek a szobákban is? Ha van ott ágy akkor a
-Matracban? - véletlenül ki mondtam amit gondoltam
-Matracban is lehetnek? Van itt egyáltalán matrac? - Hopi benézett egy szobába és bólintott
-Dobjuk ki az ablakon. - javasolta Moon
Bementek a szomákba és egyesével dobálták ki a matracokat. Itt is 4 szoba volt és megszabadultak mind a 4 szivacstól. Biztos vagyok benne , hogy a földön voltak, mert nem volt nagyon megerőltető az kihozni. Be mentek és alig néhány másodperc múlva ki is jöttek. Hallani lehetett a matracokban a cincogást. Nagyon ijesztő volt. És mi lett volna, ha valaki azon alszik?
-A szobákban nincsenek egerek.- bezárta Moon az utolsó ajtót is
Lassan Jungkook is visszatért. Még voltak néhányan. Azokkal volt a legtöbb gond. Már nem voltak olyan sokan ezért könnyű volt őket elfogni. Tényleg sok időbe telt. Már lehetett  8 óra , mikor befejezték. A lakásban nem volt semmi. Ami volt mind kidobálták az ablakon. Még az volt a szerencse, hogy az ablak tágas volt. Lassacskán már elfogták őket. Még újra végig néztek mindent és Kooki levitte a dobozt a kukához amiben sok, de tényleg nagyon sok egér volt. Hopi is vele tartott.
- Már egérmentes a lakás. - mosolygott Moon a lányokra
- Köszi. -leszállt a pultról és vissza mosolyogott
- Kim Nam Joon vagyok, de szólíts csak Moonnak. - kacsintott egyet rá . Ezt meg mi a francért kacsingat?! A másik lány is oda ment.
- Én Yoo Hang Young vagyok, de szólíts csak Younak vagy Younginak.- visszakacsintott rá
Ez szinte már undorító. Remeg a szemük, hogy folyton kacsingatnak?
- És te? -kérdezte a másik lánytól. Ő csak nézett rá. Egy kicsit vicces volt.
- Ő Bea Yoon Ah.Vagyis csak Angel. - mutatta be
Minek szól bele? A másik lány is igazán elmondhatta volna a nevét! Nagyon nem bírom ezt a csajt. Még You. Az angolul az ő. Vagy nem ? You...you...nem jut eszembe, de lehetséges, hogy ő az. Nem érdekes.
-You.Honnan szedted te ezt a nevet? You. Angolul a te. Talán onnan? - Most komolyan ? Moon a fejembe lát, hogy ezen gondolkodom?
-Eltaláltad. - nevetett a You. Jézusom milyen gyorsan megtanultam a nevét
-Sajnálom, hogy nem tudtok hol aludni. A mi hibánk, hogy annyi egér volt itt. Van egy  felesleges szivacsunk. Áthozzuk nektek.
-Köszönjük.- mosolygott még mindig az a csúnyaság - És az a gyerek ki? -mutatott rám
-Ő V. Gyere. - intett nekem -  Hozzuk át a szivacsot. - mentem utána szótlanul
Mi az, hogy gyerek? Biztos vagyok benne , hogy idősebb vagyok a csúnyaságnál. Át mentünk és Moon bement a szobámba.
-Az enyémből akarod kivinni?! De én azon alszom . - siettem utána, hogy megfékezzem - Ők elalszanak a földön is.
- V.  -  nézett rá komolyan - Van egy ágyad amin 2 szivacs van. Minek neked 2 szivacs?! - értetlenül nézett
-Én biztos, hogy nem segítek neked. Elveszed a kényelmemet. - duzzogva kimentem és leültem a kanapéra
Moon is kijött. Csak nézett engem. Én nem néztem rá. A kikapcsolt tv-t bámultam.
-Jin. Segítesz átvinni a lányokhoz a szivacsot? - szólt Jinnek ki a konyhába főzőcskézett. A nap 14 órájában ott van. Lehet ,hogy túlzok, de nagyon sokat van ott.
-Nem szeretném ,ha jóban lennénk a lányokkal a múltunk miatt. - nem fordult Moon felé, csak tovább vágta  hagymát
-Az rég volt. Már nem csináljuk! Már leszálltak nagy nehezen rólunk. -  azt csak hiszed - Most lehetünk segítőkészek nem? - bejöttek az ajtón Hopiék is
-Segítetek átvinni a szivacsot? - ők bólintottak . Nem igazán mernek Moonnak nemet mondani.
Nem bírtam nézni, hogy elválasztanak  a  szerelmemtől. Ő volt a mindenem és persze a másik szivacs. Ők kényelembe helyeztek engem és mély álomba taszítottak. Mindig magukhoz húztak, hogy maradjak ott velük. És most más fog aludni a egyik szerelmemen. Vitték ki a szobámból. Alig bírom végignézni. Vitték az ajtóhoz majd ki. Mentem utánuk. Be volt zárva az ajtó. Kook bekopogott és Angel nyitott ajtót. Meglátott minket, és kijött a folyosóra. Ők bevitték a szivacsot. A szívem szorult meg, mikor láttam, hogy csak úgy ledobják a földre.
-Jimin ne csináld már. -  nyávogott egy csaj a liftben
You rádőlt az szivacsra. Már nem bírtam nézni és bementem a mi lakásunkban. Célba vettem  a szobámat és ledőltem az ágyra. Ez nem kényelmes. Nem tudok így aludni, de tévedtem. Alig volt néhány perc, hogy elaludtam.